Archívum | A hét verse

Barabás_Petőfi

Petőfi Sándor: A márciusi ifjak

Szolgaságunk idejében Minden ember csak beszélt, Mi valánk a legelsők, kik Tenni mertünk a honért! Mi emeltük föl először A cselekvés zászlaját, Mi riasztók föl zajunkkal Nagy álmából a hazát! A földet, mely koporsó volt S benn egy nemzet a halott, Megillettük, és tizennégy Milljom szív földobogott. Egy szóvá s egy érzelemmé Olvadt össze a […]

Olvasdd tovább 0
Petőfi Sándor

Petőfi Sándor: A Székelyek

Nem mondom én: előre székelyek! Előre mentek úgyis, hős fiúk; Ottan kiván harcolni mindegyik, Hol a csata legrémesebben zúg. Csak nem fajult el még a székely vér! Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér. Ugy mennek a halál elébe ők, Amint más ember menyegzőre mén; Virágokat tűznek kalapjaik Mellé, s dalolnak a harc mezején. Csak nem fajult […]

Olvasdd tovább 0
IMG_6277

Arany János: A rab gólya

Árva gólya áll magában Egy teleknek a lábjában, Felrepűlne, messze szállna, Messze messze, Tengerekre, Csakhogy el van metszve szárnya. Tűnődik, féllábon állván, El-elúnja egyik lábán, Váltogatja, cserélgeti, Abban áll a Múlatsága, Ha beléun, újrakezdi. Szárnya mellé dugta orrát, Messze nézne, de ha nem lát! Négy kerités, négy magas fal: Jaj, mi haszna! Bár akarna, Kőfalon […]

Olvasdd tovább 0
image1

Arany János: Hasadnak rendületlenül

Hasadnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar! Bölcsődtül kezdve sírodig Ezt ápold, ezt takard. A nagy világon ekivűl Nincs más, amit mivelj: Áldjon vagy verjen sors keze, Itt enned, innod kell. Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt, Ez a föld másra sem való, Csak hogy eltékozold. Itt küzdtenek honért a hős Árpádnak hadai; Bátorság […]

Olvasdd tovább 0
Wass

Wass Albert: Magyar cirkusz

Cirkuszról álmodtam az éjszaka. Emberek, az álom szörnyű volt! Még le sem ment a nap egészen s már följött véresen a hold! Indulót kürtölt frakkosan a Halál! Körben a világ valamennyi népe megtöltötte a páholysorokat s minden szem az arénát nézte. Ott gyilkolták egymást a magyarok, Torz jelmezekben részegen! Szemükben láz, kezükben kés s csorgott […]

Olvasdd tovább
erdelyijozsef010

Erdélyi József: Reggel

Egy szép reggelre gondolok, és mosolygok és meghalok. Kéklett az ég, sütött a nap; mentem sötét fenyők alatt. Kezemet fogta jó apám; sárgarigó fütyölt a fán. Sárga rigó, huncut rigó, azt fütyölte, hogy élni jó; hogy élni jó, hogy élni szép, ha fogják az ember kezét. Jó lenni nagynak, kicsinek, mindennek és mindenkinek, sárgarigónak legkivált, […]

Olvasdd tovább
Arany János

Arany János: Rendületlenül

Hallottad a szót: “rendületlenül -” Midőn fölzengi myriád ajak S a millió szív egy dalon hevül, Egy lángviharban összecsapzanak?… Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon Merő szokássá szent imád ne váljon! Sokban hívságos elme kérkedik, Irányt még jóra, szépre is az ád; Nem mondom: a hont ők nem szeretik; De jobban a tapsot, […]

Olvasdd tovább
FullSizeRender

Csengey Dénes: Most lenne időben

Most lenne időben új erőre kapni, Most lenne időben végleg megrohadni Most lenne időben az arcon a a rángás Most lenne időben a mellen a vágás Most lenne időben a lány, a mosolygó Most lenne időben héjában a borsó Most lenne időben a perc mire vártunk Most lenne időben az elzuhanásunk! Hazámba találni, elcsitulni szépen […]

Olvasdd tovább
Vajda_János_Bruck

Vajda János: A honárulókhoz, részlet

… Föl vagytok írva! – Tudjuk, kik valátok Rossz szellemek szörnyű szülöttei! Ne bujjatok az örök gyalázattól! Nem rejtenek el ég-föld űrei! Halhatlanítva vagytok a dicsőkkel, S bár lenne égben bűnös árnyatok, Egy nemzet átka oda is elhangzik, – Nektek sehol nem lesz nyugalmatok! Ti nem kerestetek dicsőséget, hírt Sötétség ocsmány denevérei: Prédát lesétek egy […]

Olvasdd tovább
Vajda János

Vajda János: A honárulókhoz, részlet

… Föl vagytok írva! – Tudjuk, kik valátok Rossz szellemek szörnyű szülöttei! Ne bujjatok az örök gyalázattól! Nem rejtenek el ég-föld űrei! Halhatlanítva vagytok a dicsőkkel, S bár lenne égben bűnös árnyatok, Egy nemzet átka oda is elhangzik, – Nektek sehol nem lesz nyugalmatok!   Ti nem kerestetek dicsőséget, hírt Sötétség ocsmány denevérei: Prédát lesétek […]

Olvasdd tovább
Arany János

Arany János: Walesi bárdok

Edward király, angol király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A velszi tartomány. Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér? S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt’ Mint akarom, s mint a barom, Melyet igába hajt? Felség! valóban koronád Legszebb gyémántja Velsz: […]

Olvasdd tovább
József Attila portréja 1927-ből

József Attila: Tél

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hogy melegednének az emberek. Ráhányni mindent, ami antik, ócska, Csorbát, töröttet s ami új meg ép, Gyerekjátékot, – ó, boldog fogócska! – S rászórni szórva mindent, ami szép. Dalolna forró láng az égig róla S kezén fogná mindenki földiét. Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hisz zúzmarás a város, a berek… […]

Olvasdd tovább
Reményik Sándor egy festményen

Reményik Sándor: Nagy Magyar télben

Nagy magyar télben picike tüzek, A lángotokban bízom, Legyen bár messze pusztán rőzseláng, Bár bolygófény a síron, Szent házi tűz, vagy bujdosó zsarátnok: Boldog vagyok, ha magyar lángot látok. Nagy magyar télben picike tüzek, Szikrák, mécsek, lidércek, Mutassatok bár csontváz halmokat, Vagy rejtett aranyércet, Csak égjetek, csak melegítsetek ma, Soh’se volt ily szükség a lángotokra! […]

Olvasdd tovább
Ady Endre (nullker.hu)

Ady Endre: Karácsony – Harang csendül…

I. Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek. Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumban A Messiás Boldogságot szokott hozni. A templomba Hosszú sorba’ Indulnak el ifjak, vének, Az én kedves kis falumban Hálát adnak A magasság Istenének. Mintha itt […]

Olvasdd tovább