Igét hirdet Dr. Marton Máriusz lelkipásztor.
Reklám
Katolikus egyház 2018. június 10-i adása
Igét hirdet Mezei András atya, a clevelandi Szent Imre Katolikus Templomból.
Reklám
Bíró Mónika közvéleménykutatást végez a Bocskai Rádióról
A Bocskai Rádió weboldalára föltettünk és megosztottunk egy közvéleménykutatást. Ez az űrlap a clevelandi Bocskai Rádió hallgatóit szólítja meg. A kitöltött adatok egy készülő államvizsga dolgozat és az ahhoz tartozó kutatás részét fogják képezni. A kitöltő adatai sehol nem jelennek meg, a kérdőív teljesen névtelen. A kutatás fő vonala azt vizsgálja, hogy a clevelandi Bocskai Rádiónak milyen szerepe van a helyi magyar kisebbség mindennapjainak és a magyar kultúrának a szervezésében, hogyan járulnak hozzá a magyar kultúra ápolásához, illetve hogyan ismertetik, terjesztik a magyar nyelvet és kultúrát. Ez kérdőív a hallgatóság véleményén és álláspontján alapszik, továbbá azt méri, hogy milyen területen, milyen rendszerességgel és milyen szokások alapján hallgatják a rádió adásait.
Ezeket a sorokat Bíró Mónika írta, aki Csíkszeredában született és nőtt fel és aki néhány hete végezte el egyetemi tanulmányait a Kolozsvári egyetemen. Mónikával skypon készítettünk egy rövid interjút amelyben erről a kérdőívről beszélgettünk. Elnézést a hang minőségéért, vannak benne kisebb zörejek amelyek a felvételnél keletkeztek.
Kérünk mindenkit aki teheti töltse ki ezt a 3 perces közvéleménykutatást, ezzel is segítve Mónikát.
Köszönjük szépen.
Reklám
A PARLAMENTBEN IS MEGEMLÉKEZTEK 1920. JÚNIUS 4-RŐL
Kövér László az Országgyűlés elnöke a hétfői parlamenti ülés nyitányaként megemlékezett arról, hogy 98 évvel ezelőtt írták alá a trianoni békeszerződést.
Úgy fogalmazott: a korabeli európai nagyhatalmak államunkat életképtelenségre, nemzetünket pedig az önmagától való elidegenítésre ítélték.
„Meggyőződésünk, hogy sem a bennünk mások által táplált bűntudatra, sem az önmagunkon elhatalmasodó sérelmi tudatra a 21. században jövőt építeni nem lehet”
– fogalmazott.
Emlékeztetett: Trianonban hárommillió embert fosztottak meg a jogától, hogy eldönthesse, kivel akar együtt élni szülőföldjén.
„Napjainkban vannak, akik Európa minden nemzetét meg akarják fosztani azon joguktól, hogy eldönthessék, kivel akarnak együtt élni a szülőföldjükön”
– tette hozzá.
Vannak, akik az európai nemzetek megkérdezése nélkül, az illegális migráció eszközével akarják átalakítani az európai térséget. Európa azonban nem a nemzeti érdekek felszámolásával, hanem azok harmonizálása révén tud talpon maradni – hangoztatta.
„Isten óvja Magyarországot és minden magyar embert a szülőföldjén”
– zárta szavait Kövér László.
A Ház ezt követően megemlékezett Rozgonyi Ernő egykori MIÉP-es, majd jobbikos és független képviselő haláláról.
A házelnök tudatta, hogy Bősz Anett kilépett a Párbeszéd frakciójából és független képviselőként folytatja munkáját, a képviselőcsoport pedig Mellár Tamás belépésével maradt fenn.
Karácsony Gergely (Párbeszéd) és Gémesi György (LMP) lemondtak mandátumukról.
A Jobbik frakciója Dúró Dórát kizárta soraiból, így ő függetlenként folytatja parlamenti munkáját.
Fülöp Erik (Jobbik) megszüntette a vele szemben fennálló összeférhetetlenséget, a DK-s Hajdu László pedig június 7-ig teszi ezt meg.
A két azonos létszámú frakció, a DK és az LMP úgy döntött, 2020. június 8-ig kettejük közül a DK politikusai, onnantól a ciklus végéig az LMP politikusai szólalnak fel elsőként – ismertette.
Igazságtalannak nevezte a 98 évvel ezelőtt megkötött békeszerződést napirend előtti felszólalásában Hiller István (MSZP), rámutatva, az nekünk magyaroknak nemzeti tragédia.
Ez egy rossz és színvonaltalan béke – jelentette ki a szocialisták képviselője, amit azzal indokolt: a modern Európa létrehozói olyan békére törekedtek korábban, amely nem megalázza a vesztest, hanem a rendszer részévé teszi, teret ad számára, érdekeltté teszi a béke fenntartásában.
Ugyanakkor meg kell érteni: magyarság és európaiság gondolata összekötődik, akkor tudjuk az országot és a nemzetet előrébb vinni, ha részeként akarjuk formálni Európát – mondta.
Felszólalását azzal zárta: 98 évvel Trianon után közösen érdemes büszke magyarként és büszke európaiként gondolkodni a jövőről.
Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár arra mutatott rá: a békediktátum aláírásakor a nemzetgyűlésben nem ült olyan képviselő, aki a dokumentumot ne érezte volna mélyen igazságtalannak. Kijelentette ugyanakkor: nemcsak a veszteségekre kell tekinteni, hanem a meglévő erőforrásokra is, amelyből meg tudunk újulni, amiből lehet építkezni.
Felidézte a nemzeti összetartozás napjáról szóló javaslat elfogadását és azt, hogy az előterjesztést Hiller István sem támogatta, ahogy nem szavazott a kettős állampolgárságról sem.
Szólt a szülőföldön boldogulás támogatásáról és arra kérte az ellenzéket, támogassa a nemzetpolitikai célok megvalósítását.
Forrás: magyaridok.hu
Reklám
SEMJÉN ZSOLT: A TRIANONRA ADOTT VÁLASZOK AZ ÉLETET JELENTIK A KÖVETKEZŐ ÉVSZÁZADOKRA
A nemzeti összetartozás napjával kapcsolatos törvénynek az volt a célja, hogy “Trianon katasztrófájával szembenézve válaszokat adjanak, mert azok az életet jelentik a következő évszázadokra” – mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes Kárpát-medencei és a diaszpórából érkező magyar fiataloknak hétfőn, a Fejér megyei Isztimérhez tartozó Királyszálláson, a Nagy-Magyarország parkban.
Semjén Zsolt mintegy kétszáz gyermek előtt úgy fogalmazott, hogy az emléknapnak három jelentése van: az első a gyász és könny érzése, a második az igazság kimondása Trianon ügyében, a harmadik pedig a büszkeség hangsúlyozása, hiszen „túléltük, itt vagyunk”.
A miniszterelnök-helyettes megemlítette: a trianoni diktátum készítői azt hitték, „a magyarságot megölik” azzal, ha gazdaságát, társadalmát tönkreteszik, de nem így lett.
A Rákóczi Szövetség és a várpalotai Trianon Múzeum közös összetartozás napi ünnepségén Semjén Zsolt kiemelte: „a résztvevő magyar fiatalok nem turisták és nem vendégek, mivel itthon vannak”.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes beszédet mond a nemzeti összetartozás napja alkalmából a Kárpát-medencei és a diaszpórából érkezõ magyar fiataloknak rendezett megemlékezésen a Fejér megyei Isztimérhez tartozó Királyszálláson, a Nagy-Magyarország parkban 2018. június 4-én.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Semjén Zsolt úgy vélte, a trianoni döntést semmi okuk nincs ünnepelni azoknak az országoknak, akik akkoriban nyertesei voltak a diktátumnak. Beszélt a Trianon után kialakult államokról, melyek közül „Jugoszlávia és Csehszlovákia már a múlté, Románia számára pedig nemzeti sorskérdés az, hogy a moldovai románoknak eszük ágában sincs csatlakozni Nagy-Romániához, Ukrajna nem is létezett akkoriban, csak a Szovjetunió részeként, míg Ausztria kétségkívül megvolt és létezik, de elég ambivalens a viszonya a köztársaságnak a császársághoz”.
Jelezte, hogy 1990-ben Magyarország Ausztriával egyetemben még a legkisebb állam volt a térségben, azonban a Jugoszlávia és Csehszlovákia szétesésével létrejött utódállamok – Románia és Ukrajna kivételével – mind kisebbek, mint hazánk.
„Túléltük Trianont és hiszünk abban, hogy megmaradunk” – fogalmazott a miniszterelnök-helyettes, hozzátéve: a magyar kormány sokat tesz ezért. Mint elmondta, négy dolog kell ahhoz, hogy az elszakított nemzetrészek magyarsága megmaradjon: az identitás megőrzés támogatása az oktatáson keresztül, a nemzet közjogi egyesítése az állampolgárság megadásával, a külhoni magyar etnikai pártok támogatása a minél erősebb magyar képviseletért, továbbá az elszakított területeken élő magyar cégek gazdasági megerősítése.
Takaró Mihály irodalomtörténész közölte, hogy a jelenlévők közül szinte mindenki Magyarországról jött volna Trianon előtt, tehát máig hat az akkori döntés. Úgy vélte, ahhoz, hogy valaki jó magyar legyen, ma már nem kell fegyvert fogni, ököllel verni a falat, de van néhány teendő: törvényes párkapcsolatot, gyermekeket kell vállalni, fel kell nevelni és magyar iskolába járatni őket. Mert „aki magyarul ír, olvas, gondolkodik, ismeri a kultúra minden szegletét, annak a magyarság nem gúnya, hanem bőr, vagyis levehetetlen” – jelentette ki.
Forrás: magyaridok.hu
Reklám
Trianon ellen Versailles-ban és Budapesten
A Magyarok Világszövetsége zsinórban kilencedik alkalommal szervezte meg 2018. június 4-én Versailles-ban a Trianon elleni összmagyar megmozdulást. A megmozdulás a hagyománynak megfelelően a Szent Lajos székesegyház előterében kezdődött, ahol Bottyán Zoltán, az MVSZ elnökhelyettese Harmadnapra feltámadunk! címmel mondott emlékező beszédet. Ugyancsak szólt az egybegyűltekhez dr. Léh Tibor, az MVSZ Franciaországi Országos Tanácsának elnöke, valamint Varga Tamás alelnök.
Ezt követően nagy feltűnést keltő tüntető felvonulás következett Versailles utcáin. Két Versailles-i iskola tanulói is kitódultak az utcára, és csodálkozva nézték-hallgatták a harsány Trianon elleni vonulást. Tüntetőink francia nyelvű szórólapokat osztogattak nekik a magyar nemzet elleni gyilkos merényletre való emlékeztetésképpen.
Budapesten a Trianon Társaság Nyers Csaba alelnök vezetésével ugyancsak vonulásos megmozdulást szervezett, amely a Batthyány örökmécsestől indult, a Szabadság téren és a Kossuth téren folytatódott, majd visszatért az indulóponthoz.
A Kossuth téren, az Országház lépcsője előtt mondott beszédet Drábik János, a Trianon Társaság elnöke. Ugyancsak szólt az egybegyűltekhez Gaudi-Nagy Tamás nemzeti jogvédő ügyvéd. Fellépett Sinkovits-Vitay András színművész.
A vonulókkal tartott Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke is.
Reklám
RAFFAY ERNŐ: ERDÉLY NINCS ELVESZVE
A TÖRTÉNÉSZ SZERINT VANNAK AKADÉMIKUSOK, AKIK REMÉNYTELENSÉGET TÁPLÁLNÁNAK A MAGYARSÁGBA
Ha az országcsonkítás 98. évfordulóján erős magyar lélekkel mondjuk ki a nemzeti összetartozást, akkor nemzetünk mögött a véres, de csodálatos történelmünk, előttünk pedig a rejtélyes, ám megnyerhető jövő áll – nyilatkozta lapunknak Raffay Ernő történész, akinek 30 évvel ezelőtti Trianon-feldolgozása úttörő volt a magyar történettudományban.
– 1989-ben a Trianon titkai című kötete volt az első olyan munka, amely a diktátumot tabuk nélkül dolgozta fel a második világháborút követő hallgatás után. Közismert, hogy a könyv rövid idő alatt több százezer példányban kelt el, de milyen volt a fogadtatása a szakmában?
– A történet 1987-ben kezdődik, akkor jelent meg az 1982-ben (!) leadott Erdély 1918–1919-ben című könyvem. Ez a kandidátusi disszertációm volt, aminek megvédése az ELTE BTK dísztermében azzal kezdődött, hogy fölállt az egyetem ismert marxista professzora, Siklós András, és azt követelte: a bizottság tagadja meg a vitára bocsátást, mert ez egy irredenta-soviniszta, Horthy-fasiszta mű.
Amikor az Erdély története című háromkötetes könyvről 1987 októberében szakmai vitát rendezett a debreceni egyetem, Pach Zsigmond Pál akadémikus megtámadta könyvemet, mondván, hogy az nacionalista, és megzavarja a román–magyar együttélést. Udvariasan válaszoltam, de előtte Köpeczi Béla művelődési miniszter megkért, hogy ne feszítsem túl a húrt. Tehát: a marxista–leninista kollégák egyáltalán nem fogadták el sem a témát, sem a tények szakszerű föltárását.
Amikor a szegedi szakmai vitája volt e disszertációmnak, Csatári Dániel tanszékvezetőm, majd Ormos Mária azt kérték, hogy a 7 fejezetből kettőt vegyek ki. Ezt nem tettem meg, aminek az lett a következménye, hogy Ormos 10 hónapig nem terjesztette elő a munkámat. A múltbeli támadásokkal párhuzamosan – s ez a legfontosabb – a fiatal tanítványaim közül többen Erdély-kutatók lettek, a nemzeti érdeket szem előtt tartva, a tények tiszteletben tartásával.
– Harminc év távlatában hogyan látja a könyvet, és miként alakult Trianon kutatása azóta? Megdőltek a régi marxista–leninista paradigmák, hogy a magyar királyság a népek börtöne volt, és megérdemeltük, amit kaptunk?
– Ebben a szakmában is történésziskolák léteznek, egyes professzorok körül fiatal kollégák dolgoznak. Napjainkban Magyarországon háromféle világlátás létezik: marxista, liberális és konzervatív. A baloldal két nagy irányzatához – liberalizmus, marxizmus – tartozó személyek ott vannak az állami egyetemeken, s mérgezik a leendő középiskolai történelemtanárokat, valamint csak belőlük lesz akadémikus.
Ez a tudománypolitika diktatúrája, miközben az autonómiájuk égisze alatt hadat viselnek a magyarság ellen. Ez csak részben szól a pénzről, hiszen nem közismert, de az akadémikusok havi nettó félmilliós tiszteletdíjban részesülnek. Ideológiai monopóliumról is szó van. 1989 előtt kockázatos volt Trianonról beszélni; emlékirataimban meg fogom írni ennek rendőri-titkosszolgálati összefüggéseit.
Az említettek azt az álláspontot képviselték, hogy a diktátumot el kellene hallgatni, nehogy a szomszédos népek érzékenységét sértsük. 1990 után pedig a baloldal liberális része kialakította a maga Trianon-képét, ami ennek a folytatását jelentette, sőt, ma is ez az uralkodó álláspont az akadémiai világban. Ha az Akadémia valamit nem helyesel, ahhoz úgy fognak viszonyulni a többiek is.
Az utóbbi években érdekes jelenségre lehettünk figyelmesek: a liberális kollégák és tanítványaik elkezdtek Trianonról publikálni. Könyveikben „semlegesek maradnak”. A megszálló román, cseh és szerb kormányok tevékenységét csak mint értékítélet nélküli tényt írják le. Ez azt jelenti, hogy például Károlyi Mihályról vagy Kun Béláról ugyanolyan semlegesen írnak, mint bárki másról.
– Trianon külső okai egyértelműek: elveszítettük a világháborút a nagyhatalmi érdekek miatt. De melyek voltak azok a belső okok, amelyek miatt ilyen kedvezőtlenül alakultak 1918 után az események? Az akkori politikai elit mit nem vett észre a háború előtti folyamatokból?
– Trianonnak egyik fő oka a belső meggyengülés. Ide sorolom az 1914 előtti, több évtizedes képviselőházi obstrukciót. Például közvetlenül a háború előtt alig lehetett megszavazni a haderő gyorsabb fejlesztését. Ha egy országban a parlament nem gyorsan és határozottan működik, hanem zavarok vannak, annak belpolitikai válsághelyzet a következménye.
De a zavarok legnagyobb részét a hazai kultúrharc okozta: ez nem más, mint a baloldal két ágának – liberálisok és szocialisták – harca a főhatalomért a keresztény magyar nemzetállam ellen. A hazai baloldal leghatékonyabb szervezete a szabadkőművesség volt, nem véletlen, hogy tevékenységükről eddig hat monográfiám jelent meg.
– Romsics Ignác akadémikus múlt héten egy lapinterjúban azt mondta, hogy Erdélyt örökre elvesztette a magyar állam, és a legjobb, ha beletörődünk ebbe a helyzetbe; egy távlati, európai konföderáció terve megoldja Erdély helyzetét. Egyetért a felvetéssel?
– Ezzel a szellemi hozzáállással kérdés, lesznek-e akkor még magyarok Erdélyben, ha rajtuk múlik. Ez egy elvtelen mondat, amely csak a reménytelenséget táplálja a magyarokba. Romsics egyes régi marxista és liberális történészek szellemi örököse, akinek elvei, eszményei nincsenek.
Az említett interjúban először kritizálja a baloldalt, ami most nem vall túl nagy bátorságra, hiszen ez a politikai világ lényegében megsemmisült. Fontosabb ennél azonban, hogy Erdély nincs elveszve. Romsicsnak csak el kellene mennie a székelyekhez, a Hunyad megyei vagy a mezőségi magyar szórványfalvakba, esetleg a csángók szegény falvaiba, hogy meglássa azt a magyar erőt, amely – hála a végre anyaországként működő magyarországi jogi, anyagi és erkölcsi segítségnek is – nem engedi Erdély elveszítését.
Tehát aki ezt mondja, az hazudik, ráadásul dezinformálja az erdélyi magyarságot. A pártatlanság álarcában tetszelgő, Romsics-féle destrukció és gyávaság engem a vörös gróf, Károlyi Mihály hazaáruló tevékenységére emlékeztet.
– Egy 2010-es interjúban a küszöbönálló harmadik Trianonról is beszélt, mondván, hogy kísértetiesen hasonlítanak az akkori hazai és európai állapotok az 1914-et megelőző évekre. Most miként látja a kérdést?
– Illyés Gyula írta, hogy a magyarok mindenben fölveszik a versenyt az utódállamok népeivel – csak a demográfiában maradunk alattuk. Ha ez így marad, végünk van. Az 1990-es évek legelején, az MDF egy elnökségi ülésén, ahol én képviselőként vettem részt, Fekete Gyula örömmel mondta: képzeljétek, a románok szaporodása megállt. Nos, az elmúlt 28 évben a kormányprogramokból két tényezőt hiányoltam: a demográfiai fordulat elindítását és a haderő komoly fejlesztését. E folyamatok most talán végre elkezdődnek, s eredményesek is lesznek.
– Milyen kilátásai vannak ön szerint a Kárpát-medencei magyarságnak?
– A magyarok háromféleképpen viszonyulhatnak Trianonhoz. Az első: elfogadjuk véglegesnek a trianoni helyzetet, ezt szorgalmazza az akadémiai történészi világ is. Ez végzetes következményekkel járhat. A második: egyes országokban magyar etnikai-területi autonómiáért kell küzdeni. A székely autonómiát eddig minden esetben elutasította a román parlament, legutóbb az elmúlt hetekben.
Ebből arra következtetek, hogy mivel az EU-nak nincs autonómiák létrehozására vonatkozó törvénye, a román parlament pedig mindig elutasítja ezt, el kell felejtenünk az autonómiáért való hősies, viszont mindig eredménytelen küzdelmet. Szerintem új útra kell lépnie a nemzetpolitikának: s e harmadik út a területi revízió, a határmódosítás útja. 1938 és 1941 között négyszer módosították javunkra a határt, ami a korabeli nagyhatalmak segítségével történt.
Most is ez a feladat: megnyerni egyik vagy másik nagyhatalmat az ügy érdekében. Okos magyar diplomácia kell, amit erős hadsereg és összetartó nemzet támogat. És nem vagyunk kilátástalan helyzetben: ha az országcsonkítás 98. évfordulóján erős magyar lélekkel mondjuk ki a nemzeti összetartozást, akkor nemzetünk mögött a véres, de csodálatos történelmünk, előttünk pedig a rejtélyes, ám megnyerhető jövő áll.
Forrás: magyaridok.hu
Reklám
AZ ÖSSZETARTOZÁSBA VETETT HIT TARTOTTA MEG A HAZÁJUKTÓL ELSZAKÍTOTT MAGYAROKAT
A hazájuktól elszakított magyarokat az összetartozásba vetett hit tartotta meg évtizedeken keresztül, és ez megmaradásuk legerősebb motorja ma is – mondta a nemzetpolitikáért felelős államtitkár hétfőn Budapesten.
MTI Fotó: Máthé Zoltán
Potápi Árpád János a nemzeti összetartozás napján tartott ünnepségen kiemelte: e nap legreményteljesebb üzenete az, hogy dacára az elnyomásnak, a jogfosztásnak, az évtizedes elszakítottságnak, a határainkon túl ma is élnek magyarok. Ma is van magyar szó Brassóban, Kassán, Újvidéken és Munkácson, sőt New Yorkban és Melbourne-ben is, a külhoni magyarság megőrizte nyelvét, kultúráját, nemzetéhez való ragaszkodását – mutatott rá.
Potápi Árpád János hangsúlyozta: a hazájuktól elszakított magyarokat az összetartozásba vetett hit tartotta meg évtizedeken keresztül, és ez megmaradásuk legerősebb motorja ma is.
Ezt szem előtt tartva döntött úgy 2010-ben az Országgyűlés, hogy június 4-én többé ne az elszakítottságnak állítsanak emléket, hanem az összetartozásért adjanak hálát. Így fogadta el a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényt a parlament – idézte fel, jelezve: a törvény értelmében immár nyolc éve ezen a napon, a nemzeti összetartozás napján nemcsak a veszteségekre tekintenek, hanem arra, ami megmaradt, amire ma is lehet építeni.
Potápi Árpád János hangsúlyozta: a magyar kormány célja, hogy erre az alapra, a nemzeti összetartozás stabil építményére építkezve segítse a nemzet egységének megvalósulását.
„Mi, magyarok olyan egységes nemzetet építünk, amelyben az állampolgárság mindenkit megillet, amelyben az anyasági támogatás mindenkinek jár. Olyan egységet, amelyben az anyanyelvi oktatás mindenkinek biztosított, amelyben egy erdélyi vagy egy kárpátaljai magyar iskola megmaradása közös ügy. Olyan közösséget, amelynek tagjai egyaránt megkapnak minden támogatást a szülőföldön való boldoguláshoz” – jelentette ki az államtitkár.
Kitért arra is, hogy az elmúlt években jelentős eredményeket sikerült közösen elérni ezen a téren; nemcsak a kormányzati munkában, de számos szakterületen, sőt a mindennapi élet során is természetessé vált a Kárpát-medencei térben való gondolkodás. Elkötelezettek abban, hogy ezt a munkát folytassák és újabbnál újabb területeken nyissanak a külhoni magyarság felé – mondta.
Potápi Árpád János rámutatott, hogy mindezekhez több kell szándéknál és tervnél: „életerőre van szükségünk”.
Hozzátette: stabil anyaországra van szükség, amely a külhoni magyarság számára is tudja biztosítani a megmaradáshoz szükséges feltételeket. Olyan magyar közösségekre, amelyeknek bizalmuk van a jövőben.
Éppen ezért a következő időszak egyik központi feladata az, hogy hozzájáruljanak ennek az életerőnek a fenntartásához: ahhoz, hogy a magyar fiatalok Kárpát-medence szerte itthon találják meg a helyüket és bontakozhassanak ki, hogy a magyar családok itthon és a határon túl is gyarapodjanak és szülőföldjükön tervezzenek jövőt gyermekeiknek – hangoztatta az államtitkár.
Ezért szól az idei év Magyarországon és a külhonban is a magyar családokról: a külhoni magyar családok évében közvetlenül, és az őket támogató környezet megerősítésén keresztül is támogatjuk a magyar családokat – tette hozzá.
Az államtitkár köszöntője után Nemzet és közösség címmel konferenciát tartottak a Nemzetpolitikai Kutatóintézet szervezésében.
Kántor Zoltán, a kutatóintézet vezetője kiemelte: a magyar nemzetpolitika tevékenysége egyfajta válasz Trianonra.
A tanácskozáson történészek és jogászok tekintették át a korszak történéseit.
Az Országgyűlés 2010. május 31-én nyilvánította a nemzeti összetartozás napjává az első világháborút lezáró trianoni békediktátum aláírásának napját, június 4-ét. Az erről szóló törvény kimondta: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.
Forrás: magyaridok.hu
Reklám
VARGA MIHÁLY: TRIANON TERHÉT AKKOR TUDJUK LEVETNI HA HISZÜNK A MAGYARSÁG JÖVŐJÉBEN
Trianon terhét akkor tudjuk levetni magunkról, ha hiszünk a magyarság jövőjében – jelentette ki Varga Mihály a nemzeti összetartozás napja alkalmából, a főváros III. kerületében, hétfőn tartott megemlékezésen.
Reklám
Hoppál Hunor: Kilencvennyolc
Június 4-én az egyik legmélyebb, leginkább csontig hatoló nemzeti tragédiánk 98. évfordulójára emlékezünk. A helyzet majd’ egy századdal később változatlanul nem mondható rózsásnak. A centenáriumhoz közeledve tehát számot kell vetnünk! A miértek után pedig a mikénteknek is elő kell jönniük – hogyan tud majd a Trianon-trauma és az aktuális nehézségek ellenére is kitartani a Kárpát-medencei magyarság?
Az utódállamok egy része ma nem érdekelt az őshonos kisebbségek ügyének rendezésében. Erdélyben az 1918-ban megígért kisebbségi Kánaán helyett jogtiprások, elnyomatás, rendszeres inzultusok és lelki terror jellemzi a magyarok mindennapjait. Lehajtott fejjel hallgatják a szitkozódást, leszegett tekintettel tűrik a mocskolódást nagyapáik földjén. Kárpátalján a más népek háborújába való behívás után most az anyanyelvi oktatás ellehetetlenítése borzolja a kedélyeket és nehezíti a magyarok helyzetét. Tette mindezt Ukrajna úgy, hogy Magyarország az utóbbi években feltétel nélkül támogatta az országot valamennyi nemzetközi fórumon.
A probléma forrása mindkét helyen ugyanaz: nem értik Kijevben, mi történik Beregszászon. Nem értik Bukarestben, mi történik Marosvásárhelyen. Nem látják át, hogy a kisebbség és a többségi társadalom együttműködve nagy dolgok elérésére képes. Hogy csak haszna lehet államuknak abból, ha az őshonos kisebbségek ügyét felelősségteljesen, európai módon kezelik. És hogy badarság elszakadásról beszélni, hiszen vajmi kevés esélye van ennek napjainkban.
Ezen esetek mellett azt láthatjuk, hogy az említett két országgal ellentétben vannak olyan utódállamok, amelyek meghallották az idők szavát. A szlovákokkal és a szerbekkel ugyanis nem volt olyan jó a kapcsolatunk az elmúlt 98 év során, mint most. Hogy esetükben pálfordulás történt volna, és hirtelen megszerették a magyar nemzetet? Nem. Csupán megértették a körülöttük lévő világot: olyan romboló folyamatok indultak el kontinensünkön, amelyek idővel visszafordíthatatlanok lesznek. Ezáltal pedig előrébb helyezték a nagyobb célt, Európa megvédését a másik megvetésénél. E néhány év alatt pedig jelentősen csökkentek a magyarellenes atrocitások, megjegyzések – nemcsak az utcán, de a politikai életben is. Láthatunk tehát pozitív tendenciákat is egyes utódállamok és Magyarország kapcsolatát illetően.
A határon kívül rekedt magyarokkal kapcsolatban fontos nyomatékosítani: nem ők könyörögtek azért, hogy áthúzzák a fejük felett a határvonalat. Szülőföldjük, felmenőik hazája egyik napról a másikra vált idegen ország martalékává. Nekik nem magától értetődő, hogy magyarként élhetnek. Minden nap meg kell küzdeniük magyarságukért, kultúrájuk megvédéséért, identitásuk megőrzéséért. Kitartásukért minden tisztelet kijár.
Fontos az erős anyaország, egy törődő budapesti vezetés, mint a jelenlegi. Ami nem megvonja a vállát akkor, amikor Erdélyről vagy Felvidékről van szó, hanem valóban az a hitvallása, hogy minden magyar felelős minden magyarért. Ennek megfelelően pedig minden formában támogatja, segíti a külhoni nemzettestvéreket. Ez pedig erkölcsi és lelki megnyugvás a jóérzésű anyaországi magyaroknak, és hatalmas segítség a határon túliaknak.
A határon kívül rekedt magyarok jogaiért minden fórumon ki kell állnunk! Etnikai alapú, önkényes hátráltatásuk ellen valamennyiszer fel kell szólalnunk! Önrendelkezésükért minden helyzetben síkra kell szállnunk! Viszont most már azon is el kell kezdenünk gondolkodni, hogy merre tovább. Nem azon rágódni, hogy mi miért volt, hanem arról elmélkedni, hogy mi hogyan lesz. Beteljesülni látszik a határokon átívelő nemzetegyesítés – nemcsak lelki, de közjogi értelemben is, köszönhetően annak, hogy 2010 óta a külhoni nemzetrészek tagjai is igényelhetik a magyar állampolgárságot. Összetartozunk. És ha hisszük, hogy a magyarság többre hivatott az örökös áldozatszerepnél, újra nagy és erős nemzet lehetünk. Csak rajtunk múlik.
Hoppál Hunor / polgarportal.hu
Reklám
HUSZADSZOR TARTOTTAK TRIANON-MEGEMLÉKEZÉST SEPSISZENTGYÖRGYÖN
A Sepsiszéki Székely Tanács és a Magyar Polgári Párt (MPP) helyi szervezete idén huszadszor szervezte meg a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban a trianoni megemlékezését.
Amint Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke az MTI-nek elmondta: az eseményt hagyományosan a békeszerződés aláírásának órájában tartják az Erzsébet parkban, ahol egykor az Országzászló állt. A főszervező hozzátette: felkérésükre az idei megemlékezés időpontjában is megkondultak a sepsiszentgyörgyi templomok harangjai.
Amint a Maszol.ro portál beszámolt róla: a sepsiszentgyörgyi rendezvényen a magyar pártok és politikai szervezetek helyi vezetői, képviselői mondtak beszédet.
Benkő Erika, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) sepsiszentgyörgyi parlamenti képviselője kijelentette: „el kell érni, hogy Románia betartsa, amit 1918-ban ígértek, amit ha lefordítunk, autonómiát jelent; azt, hogy a magyar legyen regionális hivatalos nyelv, az itthon befizetett adó itthon maradjon, és a számunkra fontos kérdésekről ne Bukarestben, hanem itthon döntsünk”.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) háromszéki elnöke, Bálint József azt hangsúlyozta: hiába minden panasz, ha „eladjuk házainkat, bezárjuk iskoláinkat, menni hagyjuk fiainkat”.
A Magyar Polgári Párt (MPP) sepsiszentgyörgyi elnöke, Nagy Gábor Levente szerint Erdély megszerzői most is félnek. E félelmet jelzi, hogy ha Kolozsváron meglátnak egy Erdély zászlót, büntetést rónak ki érte, holott száz évvel ezelőtt az erdélyi románok is azzal a zászlóval vonultak fel Gyulafehérváron.
A Sepsiszéki Székely Tanács elnöke, Gazda Zoltán emlékeztetett, a Magyarországtól elcsatolt területeket olyan országok kapták meg, amelyek „köszönőviszonyban” sem voltak a demokráciával, és egyetlen szándékuk az volt, hogy „bedaráljanak bennünket”. Sérelmezte, hogy Románia EU-csatlakozása óta nemhogy bővültek volna, hanem csorbulnak az erdélyi magyarság jogai, és az EU nem kéri számon a mulasztást.
A sepsiszentgyörgyi rendezvény, amelyen mintegy 250-en vettek részt, a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult.
Forrás: magyaridok.hu
Reklám
571. honismereti rejtvényjáték – 2018.06.10.
A BOCSKAI RÁDIÓ
571. honismereti rejtvényjátéka – 2018. június 10.
A kérdéseket Veress Sándor állította össze.
Minden helyes megfejtést beküldő személy a Clevelandi Magyar Múzeum felajánlásából:
- Hetente egy könyv ajándékhoz jogosult.
- A könyvet saját maga választhatja ki az erre felajánlott könyvek közül.
- Ajándékát 30 napon belül fel kell vegye a Magyar Múzeumban.
Cím:
Magyar Múzeum, Galéria
1301 East 9th Street
(földszint)
Cleveland, Ohio 44114
Telefon:
(216) 523-3900
Nyitvatartási idők:
Keddtől Péntekig de. 11-től du. 3 ig.
Szombaton csak rendezvények alkalmával.
Műsoridő: KELET-ÉSZAK AMERIKAI idő szerint vasárnap du. 2-5 óráig
Reklám
Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna: Hitvallás
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában:
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Szeretném harsogni kétkedő fülébe,
Szeretném égetni reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót ha írod lobogód selymére,
Ezt ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ezt vallod, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vittél,
Polgár, ki ezzel kelsz, új hazát szereztél,
Magyar – e szent hittel mindent visszanyertél!
Mert a hit az erő! Mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lábanyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul asz eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a háza tája,
Mézes a kenyér, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! Te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar, legyen hited s tiéd a jövendő.
Magyar, legyen hited, s tiéd az országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad azt rebegje reggel, délben, estve,
Véreddé, hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában:
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Reklám
Reklám
