Kiss Péter „Sizare”, New Jeseyben élő DJ egy nagyszerű projektet valósított meg összehozva az amerikai magyarokat a karantén idején is. Az Ismerős Arcok Nélküled című dalával zárta minden általa szervezett partit és fesztivált, melyet most az USA különböző pontjaiban otthonukba ragadt barátai elénekeltek, amelyből ő egy már közel 200 ezer megtekintést elérő videó klipet rakott össze. Sokan kimaradtak a klipből ezért ő egy újabb változaton dolgozik. Te is jelentkezhetsz nála.
(A Péterrel készült videó interjú megnézhető itt a weboldalunkon is a vasárnapi élőadás után.)
Egy BEREGSZÁSZI MAGYARTANÁR LEVELE az amerikai magyarokhoz. Érdemes VÉGIGOLVASNI!
Kedves Amerikai Magyarok!
Rábukkantam a Kárpátaljai Magyarok Facebook-csoport és a Youtube jóvoltából a Nélküled USA Project felvételükre, és annyira megdobbantotta a szívemet attól a pillanattól kezdve, hogy valahol az első másodpercekben egyikük keresztet vet, hogy nem nyugodtam, míg ki nem találtam, hogyan próbálom meg valahogy az Önök tudtára adni, milyen szeretettel és hálával gondolok MINDENKIRE, aki részt vett ebben a projektben! 
Ezért a felsorolt közreműködők elérhetőségei közül teljesen szubjektív megérzések alapján választottam hármat (mert annyi a magyar igazság), és elhatároztam, hogy beledobok 3 “palackot” az óceánba: hátha valamelyik célba ér.
Beregszászban, egy kárpátaljai kisvárosban élő magyartanár vagyok, 55 éves, könnyen meghatódom. Most is ez történt: egymás után többször meghallgattam a felvételüket, néztem az arcokat — a mosolygó, a komoly, az elszánt, az elérzékenyült, a kemény, a szelíd és a vagány arcokat –, a tekinteteket, a mindenféle korosztályú embereket, férfiakat és nőket, gyerekeket, párokat, családokat; láttam, hogy (majdnem) mindenkin(ek) van (volt?/lett? — mindegy is) egy magyar vonatkozású tárgy/jel/hely; láttam, hogy szívvel-lélekkel szól a dal mindenki ajkán —- és egyre erősödött bennem az érzés: ismeretlenül megszerettem mindegyiküket, és hálás vagyok ezért az élményért! Elképzeltem, hogy a világ másik szélén, tőlünk és egymástól is több száz / ezer kilométernyi távolságban valaki kitalálta, megszervezte, elkészítette ezt a csodás közös alkotást, hogy most, amikor tombol a vész, amikor el kell szigetelődnünk egymástól fizikailag, csakazértis közelebb kerüljenek egymáshoz azok, akiknek egy ütemre tud dobogni a szívük…
Nekünk, magyaroknak valamiért szét kellett darabolódnunk ahhoz, hogy értékelni tudjuk az összetartozást. Önök mind százféle különböző ok miatt, más-más idő óta és más-más célokkal élnek az Egyesült Államokban. Mi itt, a Kárpát-medencében, határokkal elválasztva egymástól NAGYON különböző országokban. És mégis, mégis ÖSSZEKÖT minket VALAMI.
Ez a VALAMI tartott meg bennünket “annyi balszerencse közt” magyarnak. Nekünk, nekem itt, Kárpátalján erő kell a megmaradáshoz. És Önöktől most ehhez kaptam nagyon sok energiát, megerősítve a hitemet, hogy valóban “történjen bármi, míg élünk s meghalunk, MI EGY VÉRBŐL VALÓK VAGYUNK!”
Az Önök dalát a lelkierő-forrásaim közé teszem, szorosan ezek mellé a dalok mellé:
Összefogás dala – Együtt az ország
Kérem, valahogy adják tudtára a projekt minden résztvevőjének:
KÖSZÖNÖM! ISTEN ÁLDJA MEG MINDNYÁJUKAT!
Szeretettel:
Riskó Márta, Beregszász
