Juhász Gyula: Húsvétra
Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos...
Jókai Anna: Ima Virágvasárnap alkonyán
Ebben a költeményben a virágvasárnapi ünnep fényes illúziója és a hétköznapok rideg valósága találkozik. Az alkony csendjében, a forgalmas nap hamis csillogása után a...
Áprily Lajos: Tavasz a házsongrádi temetőben
Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékére
A tavasz jött a parttalan időben
s megállt a házsongárdi temetőben.
Én tört kövön és porladó kereszten
Aletta van der...
Petőfi Sándor: Magyar vagyok
Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy terűletén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A...
Heltai Jenő: Szabadság
Tudd meg : szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi,...
Szabó Lőrinc: Szövetség
Ágaink egybecsavarodtak,
gyökereink összefogóztak,
árnyunkba utasok heveredtek,
lombunkból madarak szárnyrakeltek, -
magunknak mi már megmaradjunk,
másnak, egymásnak annyit adtunk,
annyit kinlódtunk és mulattunk,
hogy vígak, búsak, rosszak és jók,
lettünk egy kicsit...
Dsida Jenő: Krisztus
A „Hét verse” rovatban ezúttal egy megrendítő, őszinte hangú költeményt olvasunk, amely a Krisztus-ábrázolás megszokott, idealizált formáival száll vitába. A vers beszélője nem a...
Radnóti Miklós: Tétova Óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg...
Ady Endre: Farsang a Duna-tájon
Ady Endre "Farsang a Duna-tájon" című verse egy szimbolikus, ironikus költemény, amely a korabeli (1900-as évek eleji) magyar társadalmi életet csúfolja. A vers a...
Ady Endre: Hajh, gyerekek!…
Hajh, gyerekek, hogyha néha
Pohár mellett elmerengek,
Mind ott vagytok oldalamnál,
Kiket lelkem úgy melenget.
Fölkapom a poharamat,
Koccintanék szépen, sorba -
Magam vagyok, akkor látom
S égő könnyem hull a...
Kölcsey Ferenc: Himnusz
Isten áld meg a´ Magyart
Jó kedvvel; bőséggel,
Nyújts feléje védő kart
Ha küzd ellenséggel,
Bal sors a´ kit régen tép
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e´ nép
A´ múltat...
Ady Endre: Áldásadás a vonaton
A tengerbe most hanyatlik a Nap,
Most fut leggyorsabban a vonatunk,
Most jön a legtöbb, nagy emlékezés:
Megáldalak. "Áldjon meg az Isten
Minden jóságodért,
Sok hallgatásodért
És gonoszságodért.
Sok rossz, bántó szódért
Áldassál...
Dsida Jenő: Templomablak
Szent-Iványi Sándornak Kik csak az uccán
járnak-kelnek
szépséget rajta
nem igen lelnek,
kiváncsi szemmel
rá nem tapadnak:
csak egy karika,
szürke karika,
ólomkarika,
vén templomablak. Rácsa rozsdás,
kerete málló,
emitt moh lepi,
amott pókháló, -
sütheti napfény,
sötét örökre,
mint világtalan,
bús...
Nagy László: Adjon az Isten
2026 Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet -
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis,...



































