Archívum | A hét verse

TÁNCZOS KATALIN

Táncos Katalin: Az én miatyánkom.

AZ ÉN MIATYÁNKOM   Mikor a szíved már csordultig tele, Mikor nem csönget rád soha senkise, Mikor sötét felhő borul életedre, Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe: Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele! Nézz fel a magasba – reményteljesen, S fohászkodj: MI ATYÁNK! KI VAGY A MENNYEKBEN…   Mikor a magányod ijesztően rád szakad, […]

Olvasdd tovább 0
Dsida Jenő

Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat! Körülvesz virrasztó áldó szeretettel. Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel. Áldott teste, lelke csak érettem fárad. Köszönöm, Istenem az édesanyámat. Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve. Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban – itt e földön senki sem […]

Olvasdd tovább 0
Radnóti Miklós

Radnóti Miklós: Himnusz a békéről

Te tünde fény! futó reménység vagy te, forgó századoknak ritka éke: zengő szavakkal s egyre lelkesebben szóltam hozzád könnyüléptü béke! Szólnék most ujra, merre vagy? hová tüntél e télből, mely rólad papol s acélt fen szívek ellen, – ellened! A szőllőszemben alszik így a bor ahogy te most mibennünk rejtezel. Pattanj ki hát! egy régesrégi […]

Olvasdd tovább 0
Arany János

Arany János: Epilógus

Az életet már megjártam. Többnyire csak gyalog jártam, Gyalog bizon’… Legfölebb ha omnibuszon. Láttam sok kevély fogatot, Fényes tengelyt, cifra bakot: S egy a lelkem! Soha meg se’ irigyeltem. Nem törõdtem bennülõvel, Hetyke úrral, cifra nõvel: Hogy’ áll orra Az út szélin baktatóra. Ha egy úri lócsiszárral Találkoztam s bevert sárral: Nem pöröltem, – Félreálltam, […]

Olvasdd tovább 0
Kosztolányi arcképe és aláírása. 1935

Kosztolányi Dezső : Úgy írom néked, kisfiam, e verset

Úgy írom néked, kisfiam, e verset, míg életemnek asszú fája korhad, minden nap egy sort, lassan és szelíden, hogy nemesítsen a rímes gyakorlat. Halkabbra vált már a szívem verése, a vérem néha pezsgett, de lehűlten, s ha futni kellett volna a futókkal, egy utcapadra csüggeteg leültem. Egy képet akarok tenéked adni, olyant, mely nékem kiskoromba […]

Olvasdd tovább
Pilatus

Reményik Sándor: Pilátus

A pörnek vége. Elvégeztetett… Véres a kereszt tövében a fű. A helytartóban forr a néma düh S egy gondolat tépi a másikat. “Rongy csőcselék, én unlak titeket, Unom a vágyatok, a hitetek, A papjaitok ragyogó ruháját, A mellükverő messiásokat, A nap hevét ez átkos ég alatt, A zagyva szókat, buja színeket, És magamat és uramat […]

Olvasdd tovább
Ady Endre

Ady Endre: Dalok a labdatérről

Valamikor labdatéren Hét fiúk ha összekaptunk sorshuzáson, Ki az az egy nem osztozó Labdaverő boldogságon, Ki az az egy, ki ne játsszon, Engem dobott ki a sors, Mindig engem, mindig engem. Kövér könnyel, sóvár vággyal Víg hat körül leskelődtem, ténferegtem. Most is, most is víg hat körül, Kik nem hatan: százan, ezren Labdát vernek víg-feledten, […]

Olvasdd tovább
Kosztolanyi

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindíg, mindíg játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfõre ülni, borból-vízbõl mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? Akarsz-e játszani, mindent, mi élet, havas telet és hosszú-hosszú õszt, lehet-e némán teát inni véled, rubinteát és sárga páragõzt? Akarsz-e teljes, tiszta szívvel […]

Olvasdd tovább
DSC07124

Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi temetőben

Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének A tavasz jött a parttalan időben s megállt a házsongárdi temetőben. Én tört kövön és porladó kereszten Aletta van der Maet nevét kerestem. Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom, s tudtam, elmúlt nevét már nem találom. De a vasárnap délutáni csendben nagyon dalolt a név zenéje […]

Olvasdd tovább
Barabás_Petőfi

Petőfi Sándor: A márciusi ifjak

Szolgaságunk idejében Minden ember csak beszélt, Mi valánk a legelsők, kik Tenni mertünk a honért! Mi emeltük föl először A cselekvés zászlaját, Mi riasztók föl zajunkkal Nagy álmából a hazát! A földet, mely koporsó volt S benn egy nemzet a halott, Megillettük, és tizennégy Milljom szív földobogott. Egy szóvá s egy érzelemmé Olvadt össze a […]

Olvasdd tovább
Petőfi Sándor

Petőfi Sándor: A Székelyek

Nem mondom én: előre székelyek! Előre mentek úgyis, hős fiúk; Ottan kiván harcolni mindegyik, Hol a csata legrémesebben zúg. Csak nem fajult el még a székely vér! Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér. Ugy mennek a halál elébe ők, Amint más ember menyegzőre mén; Virágokat tűznek kalapjaik Mellé, s dalolnak a harc mezején. Csak nem fajult […]

Olvasdd tovább
IMG_6277

Arany János: A rab gólya

Árva gólya áll magában Egy teleknek a lábjában, Felrepűlne, messze szállna, Messze messze, Tengerekre, Csakhogy el van metszve szárnya. Tűnődik, féllábon állván, El-elúnja egyik lábán, Váltogatja, cserélgeti, Abban áll a Múlatsága, Ha beléun, újrakezdi. Szárnya mellé dugta orrát, Messze nézne, de ha nem lát! Négy kerités, négy magas fal: Jaj, mi haszna! Bár akarna, Kőfalon […]

Olvasdd tovább
image1

Arany János: Hasadnak rendületlenül

Hasadnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar! Bölcsődtül kezdve sírodig Ezt ápold, ezt takard. A nagy világon ekivűl Nincs más, amit mivelj: Áldjon vagy verjen sors keze, Itt enned, innod kell. Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt, Ez a föld másra sem való, Csak hogy eltékozold. Itt küzdtenek honért a hős Árpádnak hadai; Bátorság […]

Olvasdd tovább
Wass

Wass Albert: Magyar cirkusz

Cirkuszról álmodtam az éjszaka. Emberek, az álom szörnyű volt! Még le sem ment a nap egészen s már följött véresen a hold! Indulót kürtölt frakkosan a Halál! Körben a világ valamennyi népe megtöltötte a páholysorokat s minden szem az arénát nézte. Ott gyilkolták egymást a magyarok, Torz jelmezekben részegen! Szemükben láz, kezükben kés s csorgott […]

Olvasdd tovább