Archívum | A hét verse

Márai Sándor a '40-es évek elején

Márai Sándor: Olyan világ jön…

Olyan világ jön, amikor mindenki gyanús, aki szép. És aki tehetséges. És akinek jelleme van… A szépség inzultus lesz. A tehetség provokáció. És a jellem merénylet!… Mert most ők jönnek… A rútak. A tehetségtelenek. A jellemtelenek. És leöntik vitriollal a szépet. Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget. Szíven döfik azt, akinek jelleme van.

Olvasdd tovább 0
Faludy

Faludy Görgy: Ezerkilencszázötvenhat, te csillag

A terrible beauty is born. (Yeats) Másnap, szerdán reggel: por, ágyúszó és szenvedés; mégis, mikor átvágtam a Hősök terén, mosolyognom kellett, mert nem állt szobor többé a csizmában; – csütörtök: lázrózsák mindenki arcán. Földváry már kedd este elesett a Rókus előtt. Szemközt, az iskola padlásán felfegyverzett gyerekek; – péntek: még több vér, tankok a Ligetnél. […]

Olvasdd tovább 0
Andau

Farkas Tibor: Határtalanok

Mindszentek Után Iszonyú csattanás, te jóságos ég fülemből vér csordul, hártya, fal reped a ház felrobban, mögöttem ég alig egy méter s nincs többé fejem. A pince mélyen és sötéten hallgat gyáva a lángja a gyertyacsonknak, távoli lépések, szökevények talán Csolnokról megjött kiszabadult Apám. Az Utolsó Lépés A parton megállok, ott ahol szakad keskeny kis […]

Olvasdd tovább 0
Barabás_Petőfi

Petőfi Sándior: Beszél a fákkal a bús őszi szél

Beszél a fákkal a bús őszi szél… Beszél a fákkal a bús őszi szél, Halkan beszélget, nem hallhatni meg; Vajon mit mond nekik? beszédire A fák merengve rázzák fejöket. Dél s est között van idő, nyujtózom A pamlagon végig kényelmesen… Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. Egyik kezemben édes szendergőm Szelídeden hullámzó kebele, […]

Olvasdd tovább 0
Kántor Pál

Kántor Pál: Nehéz magyarnak maradni

Idegenben nehéz magyarnak maradni, Mégis magyar maradt Kossuth és Rákóczi. Szerette is őket Turin és Rodostó, Ajkukon volt mindig az édes, magyar szó. Minket is elűzött sorsunk messze földre, Hazánkat elhagytuk végleg, mindörökre. De bármerre jártunk a nagy idegenben, Hazánk szeretete, megmaradt szívünkben. Se hír, se rang engem nem ösztönzött, Magyar maradtam én idegenek között. […]

Olvasdd tovább 0
Petőfi Sándor

Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger

Föltámadott a tenger, A népek tengere; Ijesztve eget-földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje. Látjátok ezt a táncot? Halljátok e zenét? Akik még nem tudtátok, Most megtanulhatjátok, Hogyan mulat a nép. Reng és üvölt a tenger, Hánykódnak a hajók, Sűlyednek a pokolra, Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg. Tombold ki, te özönvíz, Tombold ki magadat, […]

Olvasdd tovább 0
Petőfi Sándor

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra

Itt van az ősz, itt van ujra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem. Kiülök a dombtetőre, Innen nézek szerteszét, S hallgatom a fák lehulló Levelének lágy neszét. Mosolyogva néz a földre A szelíd nap sugara, Mint elalvó gyermekére Néz a szerető anya. És valóban ősszel a föld Csak […]

Olvasdd tovább
Arany János

Arany János: Kertben

Kertészkedem mélán, nyugodtan, Gyümölcsfáim közt bíbelek; Hozzám a tiszta kék magasból Egyes daruszó tévelyeg; Felém a kert gyepűin által Egy gerlice búgása hat: Magános gerle a szomszédban – S ifjú nő, szemfödél alatt. Kevés ember jő látogatni, Az is csak elmegy hidegen: Látszik, hogy a halott szegény volt, Szegény s amellett idegen. Rokonait, ha van […]

Olvasdd tovább
Gyurkovics_Tibor

Gyurkovics Tibor: Nemzet

Ha lehet és ha nem lehet szeretni kell ezt az esett daliát ezt a nemzetet Ha hiába reménykedett hogy valamikor még lehet ha becsapták ha tévedett Szeretni kell a nemzetet a Trianonban elveszett hegyéleken az éleket Ha boldog boldogtalan volt ha fennhéjázott bujdokolt ahogy felhők között a hold Ha köhögött ha ördögöt sandított a háta […]

Olvasdd tovább
Weöres_Sándor_költő

Weöres Sándor: A Kutya

Ismersz-e, mondd? A bundám barna volt, fehér sáv volt a homlokomon, mint a lámpás a pejlovakén és mint az égen a Hold. Mozgott a fülem, amikor rászállt a légy. Mozgott az orrom, amikor szaglásztam a légy után. Emlékszel? Te még siró-baba voltál. Én ott bóklásztam a bölcsőd körül… elkergettem a kotlóst, hogyha feléd közelített. Később […]

Olvasdd tovább
Wass Albert

Vass Albert: Hontalanság hitvallása

Hontalan vagyok, Mert vallom, hogy a gondolat szabad, Mert hazám ott van a Kárpátok alatt És népem a magyar. Hontalan vagyok, Mert hirdetem, hogy testvér minden ember, S hogy egymásra kell, leljen végre egyszer Mindenki, aki jót akar. Hontalan vagyok, Mert hiszek jóban , igazban, szépben. Minden vallásban és minden népben És Istenben, kié a […]

Olvasdd tovább
Gyurkovics Tibor

Gyurkovics Tibor: Ország

Csak megalázó helyzetekben alakul ki a szív a jellem és így majd egyszer összefog a magyar és a magyarok talán majd összeesküszik ha a bajokban áll szügyig addig dalol – jól szól a nóta – dalol dalol az idióta Kossuthokért Széchenyikért és ki tudja hogy még kikért ellengősen és fellengősen dalolja hogy magyar erősen Egyszer […]

Olvasdd tovább
csoori

Csoóri Sándor: Van e még hátra valami?

Van-e még hátra valami esély? Kemény játék, felnőtt bújócska vagy álarcosbál a halottasházak közelében? Nap süt arcomba s az elhagyott juhászkunyhó előtt huszonhét lepke szárítkozik. Van-e még hátra valami csoda, mely igazolását keresi bennem, hogy porral s lepkékkel együtt még fölszárnyalhassak én is? Elnehezültem a téltől, a téli szobasarkak és tanácstermek csilláros közönyétől. A székek, […]

Olvasdd tovább
Arany János

Arany János: Hídavatás

Szólt a fiú: „Kettő, vagy semmi!” És kártya perdül, kártya mén; Bedobta… késő visszavenni: Ez az utolsó tétemény: „Egy fiatal élet-remény.” A kártya nem „fest”, – a fiúnak Vérgyöngy izzad ki homlokán. Tét elveszett!… ő vándorútnak – Most már remény nélkül, magán – Indúl a késő éjtszakán. Előtte a folyam, az új hid, Még rajta […]

Olvasdd tovább