Archívum | A hét verse

Arany János

Arany János: Letészem a lantot

Letészem a lantot. Nyugodjék. Tőlem ne várjon senki dalt. Nem az vagyok, ki voltam egykor, Belőlem a jobb rész kihalt. A tűz nem melegít, nem él: Csak, mint reves fáé, világa. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Más ég hintette rám mosolyját, Bársony palástban járt a föld, Madár zengett minden bokorban, Midőn ez ajak […]

Olvasdd tovább 0
22046464_1229808457165213_8217759372445130426_n

Karácson Edit: Karácsonyi gondolatok

Karácsony van és elmélázunk csendben, Milyenek is voltunk a múlt esztendőben. Égett-e szívünkben szeretetnek lángja, Tettünk-e bármit is hogy legyen béke e világban? Árvának, szegénynek, nyújtottunk-e támaszt? Magányos embernek voltunk-e lelki vigasz? Tettünk-e munkánk, türelemmel, csendben, Voltunk-e megértők mindenkivel szemben? Fogadtuk-e azt el, mi kijutott nekünk, Viseltük-e megértéssel a mindennapi keresztünk? Tudtunk-e örvendeni minden szépnek […]

Olvasdd tovább 0
haromkiralyok-napkeleti-bolcsek

Hegedűs Jenő: Földre szállva

Betlehemben, a jászolban jött közénk És Jeruzsálemben a Golgotán adta ki lelkét. Előtte három évtizeden át csak létezett, Családi ház és földi javak nélkül tevékenykedett. Itt-ott beteget gyógyított, prédikált, vagy csodát művelt. Nem is tanított hivatalosan. és könyvet sem írt, De cselekményei írva vannak és velünk maradnak mind. Nem bolyongott céltalanul, nem volt világot járt, […]

Olvasdd tovább 0
Illyés_Gyula_1983

Illyés Gyula: Haza a magasban

Jöhet idő, hogy emlékezni bátrabb dolog lesz, mint tervezni – bátrabb új hont a mult időkben fürkészni, mint a jövendőben –? Mi gondom! – áll az én hazám már, védőbben minden magasságnál. Csak nézelődöm, járok, élek, fegyvert szereztem, bűv-igéket. Már meg is osztom, ha elmondom, milyen e biztos, titkos otthon. Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit, […]

Olvasdd tovább
Dsida Jenő

Dsida Jenő: Mit hoz a Mikulás?

Nagy-izgatottan tettem ki a vágyam a jégvirágos ablakok mögé – : Talán ma győz a mese-hit, varázs, s ha csak egy nagyon kicsit is jó voltam, valami szépet hoz a Mikulás. Kavargó pelyhek szitáltak az égből, mint kérdéseink fehér másai: lesz valaha jobb, lesz valaha más? – És kigyúlt szemmel, merengve susogtam. Régi kisgyerek… régi […]

Olvasdd tovább
Endre Ady

Ady Endre: Az élet

Az élet a zsibárusok világa, Egy hangos vásár, melynek vége nincs. Nincs semmi tán, melynek ne volna ára, Megvehető akármi ritka kincs. Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak Kufár lélekkel hasznot, üzletet; Itt alkusznak, amott már áll a vásár, A jelszó mindig: eladok, veszek!… Raktárra hordják mindenik portékát, Eladó minden, hogyha van vevő: Hírnév, dicsőség, […]

Olvasdd tovább
Wass Albert

Wass Albert: A bujdosó imája

Uram, ki fönt az égben lakozol a fényességben, gyújtsd föl szent tüzedet az emberek szívében. Az emberek agyára áraszd el bölcsességed. Értsék meg valahára mi végből van az élet. Arasznyi kis idő csak, mely ajtódig vezet. De előre csak a jó visz, a gonosz vissza vet. Legyen megint az ember képedre alkotott! Utálja meg már […]

Olvasdd tovább
Márai Sándor a '40-es évek elején

Márai Sándor: Olyan világ jön…

Olyan világ jön, amikor mindenki gyanús, aki szép. És aki tehetséges. És akinek jelleme van… A szépség inzultus lesz. A tehetség provokáció. És a jellem merénylet!… Mert most ők jönnek… A rútak. A tehetségtelenek. A jellemtelenek. És leöntik vitriollal a szépet. Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget. Szíven döfik azt, akinek jelleme van.

Olvasdd tovább
Faludy

Faludy Görgy: Ezerkilencszázötvenhat, te csillag

A terrible beauty is born. (Yeats) Másnap, szerdán reggel: por, ágyúszó és szenvedés; mégis, mikor átvágtam a Hősök terén, mosolyognom kellett, mert nem állt szobor többé a csizmában; – csütörtök: lázrózsák mindenki arcán. Földváry már kedd este elesett a Rókus előtt. Szemközt, az iskola padlásán felfegyverzett gyerekek; – péntek: még több vér, tankok a Ligetnél. […]

Olvasdd tovább
Andau

Farkas Tibor: Határtalanok

Mindszentek Után Iszonyú csattanás, te jóságos ég fülemből vér csordul, hártya, fal reped a ház felrobban, mögöttem ég alig egy méter s nincs többé fejem. A pince mélyen és sötéten hallgat gyáva a lángja a gyertyacsonknak, távoli lépések, szökevények talán Csolnokról megjött kiszabadult Apám. Az Utolsó Lépés A parton megállok, ott ahol szakad keskeny kis […]

Olvasdd tovább
Barabás_Petőfi

Petőfi Sándior: Beszél a fákkal a bús őszi szél

Beszél a fákkal a bús őszi szél… Beszél a fákkal a bús őszi szél, Halkan beszélget, nem hallhatni meg; Vajon mit mond nekik? beszédire A fák merengve rázzák fejöket. Dél s est között van idő, nyujtózom A pamlagon végig kényelmesen… Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. Egyik kezemben édes szendergőm Szelídeden hullámzó kebele, […]

Olvasdd tovább
Kántor Pál

Kántor Pál: Nehéz magyarnak maradni

Idegenben nehéz magyarnak maradni, Mégis magyar maradt Kossuth és Rákóczi. Szerette is őket Turin és Rodostó, Ajkukon volt mindig az édes, magyar szó. Minket is elűzött sorsunk messze földre, Hazánkat elhagytuk végleg, mindörökre. De bármerre jártunk a nagy idegenben, Hazánk szeretete, megmaradt szívünkben. Se hír, se rang engem nem ösztönzött, Magyar maradtam én idegenek között. […]

Olvasdd tovább
Petőfi Sándor

Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger

Föltámadott a tenger, A népek tengere; Ijesztve eget-földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje. Látjátok ezt a táncot? Halljátok e zenét? Akik még nem tudtátok, Most megtanulhatjátok, Hogyan mulat a nép. Reng és üvölt a tenger, Hánykódnak a hajók, Sűlyednek a pokolra, Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg. Tombold ki, te özönvíz, Tombold ki magadat, […]

Olvasdd tovább
Petőfi Sándor

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra

Itt van az ősz, itt van ujra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem. Kiülök a dombtetőre, Innen nézek szerteszét, S hallgatom a fák lehulló Levelének lágy neszét. Mosolyogva néz a földre A szelíd nap sugara, Mint elalvó gyermekére Néz a szerető anya. És valóban ősszel a föld Csak […]

Olvasdd tovább