A hét verse

Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény. De, jaj, nem...

Vigasztaljátok a szenvedő alkonyokat, közéjük való kedvesem is Szomorú lángjaival zokogva kergetőzik Előttem szalad, megcsókoltam s az idő nagy némasággal elsüllyed körülöttünk De üres kezemmel hiába kapkodok...

Gyermekké tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín. Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim. Számban tartalak, mint kutya a kölykét s menekülnék,...

Idegen népek állnak vállainkon, saját hazánkban rabként tartanak. S bennünk a vágy, már nem maradhat titkon, hiába tankok, gyilkos vad hadak. Bilincs a kézen, béklyó köt a földhöz, de...

Hajnaltájban sétálni kezdtél föl és alá a pincebolt alatt; csak cvikkered hiányzott, egyébként minden rendben volt: a perc lejárt, a lelked tiszta s egy óra sem kell már, amíg Kossuth...

A vesztőhelyre sáros út vitt és kikericsek kékjei. Száz év, s meghaltam volna úgyis- vígasztalódott Vécsey. Lahner György sírt s a földre nézett, Damjanich szekéren feküdt, Leiningen felmentő honvédek árnyát kereste...

Létem ha végleg lemerűlt ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantu mezővé a szikla- csípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat,...

Ha szeretlek, akkor hazugság, Amit igaznak hittem én. Hazugság a sírás, a bánat S az összetörtnek hitt remény. Hazugság akkor minden, minden, Egy átálmodott kárhozat, Amely még szebbé fogja tenni Az...

Minden megingott, mikor az utolsó napon csók nélkül elhagytál: üres szalma lett kezeimben a kalász, lepkéim elszálltak s a hegyen is értelmetlenül felelt s otthagyott barátom, a szél… Ellenségesen hallgat...

Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be. Akárhogy kívánsz, kísérleted meddő. Várfalat húztak közibénk az évek: te huszonhét vagy, én kilencvenkettő. Tiéd a jövő. Régen erős voltam, de kincseimnek elfogyott az...

A nő: tetőtől talpig élet. A férfi: nagyképű kisértet. A nőé: mind, mely élő és halott, úgy, amint két-kézzel megfoghatod; a férfié: minderről egy csomó kétes bölcsesség, nagy könyv,...

Tanuld meg ezt a versemet, mert meddig lesz e könyv veled? Ha a tied, kölcsönveszik, a közkönyvtárban elveszik, s ha nem: papírja oly vacak, hogy sárgul, törik, elszakad, kiszárad, foszlik,...

Én nem futok. Nincs mért. Nem kápráztat a pálma-ág. Útszélen; árokparton, A versenyen kívül Szedem a novemberi ibolyát. Én nem futok, Távol a sértő zajtól, bántó fénytől A Janus-arcú dicsőségtől, Rendezgetem csokorba...

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog És rajta túl derengő csillagok. Én nem tudom, mi ez, de édes...