Archívum | A hét verse

Kosztolányi arcképe és aláírása. 1935

Kosztolányi Dezső : Úgy írom néked, kisfiam, e verset

Úgy írom néked, kisfiam, e verset, míg életemnek asszú fája korhad, minden nap egy sort, lassan és szelíden, hogy nemesítsen a rímes gyakorlat. Halkabbra vált már a szívem verése, a vérem néha pezsgett, de lehűlten, s ha futni kellett volna a futókkal, egy utcapadra csüggeteg leültem. Egy képet akarok tenéked adni, olyant, mely nékem kiskoromba […]

Olvasdd tovább 0
Pilatus

Reményik Sándor: Pilátus

A pörnek vége. Elvégeztetett… Véres a kereszt tövében a fű. A helytartóban forr a néma düh S egy gondolat tépi a másikat. “Rongy csőcselék, én unlak titeket, Unom a vágyatok, a hitetek, A papjaitok ragyogó ruháját, A mellükverő messiásokat, A nap hevét ez átkos ég alatt, A zagyva szókat, buja színeket, És magamat és uramat […]

Olvasdd tovább 0
Ady Endre

Ady Endre: Dalok a labdatérről

Valamikor labdatéren Hét fiúk ha összekaptunk sorshuzáson, Ki az az egy nem osztozó Labdaverő boldogságon, Ki az az egy, ki ne játsszon, Engem dobott ki a sors, Mindig engem, mindig engem. Kövér könnyel, sóvár vággyal Víg hat körül leskelődtem, ténferegtem. Most is, most is víg hat körül, Kik nem hatan: százan, ezren Labdát vernek víg-feledten, […]

Olvasdd tovább 0
Kosztolanyi

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindíg, mindíg játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfõre ülni, borból-vízbõl mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? Akarsz-e játszani, mindent, mi élet, havas telet és hosszú-hosszú õszt, lehet-e némán teát inni véled, rubinteát és sárga páragõzt? Akarsz-e teljes, tiszta szívvel […]

Olvasdd tovább 0
DSC07124

Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi temetőben

Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének A tavasz jött a parttalan időben s megállt a házsongárdi temetőben. Én tört kövön és porladó kereszten Aletta van der Maet nevét kerestem. Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom, s tudtam, elmúlt nevét már nem találom. De a vasárnap délutáni csendben nagyon dalolt a név zenéje […]

Olvasdd tovább
Barabás_Petőfi

Petőfi Sándor: A márciusi ifjak

Szolgaságunk idejében Minden ember csak beszélt, Mi valánk a legelsők, kik Tenni mertünk a honért! Mi emeltük föl először A cselekvés zászlaját, Mi riasztók föl zajunkkal Nagy álmából a hazát! A földet, mely koporsó volt S benn egy nemzet a halott, Megillettük, és tizennégy Milljom szív földobogott. Egy szóvá s egy érzelemmé Olvadt össze a […]

Olvasdd tovább
Petőfi Sándor

Petőfi Sándor: A Székelyek

Nem mondom én: előre székelyek! Előre mentek úgyis, hős fiúk; Ottan kiván harcolni mindegyik, Hol a csata legrémesebben zúg. Csak nem fajult el még a székely vér! Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér. Ugy mennek a halál elébe ők, Amint más ember menyegzőre mén; Virágokat tűznek kalapjaik Mellé, s dalolnak a harc mezején. Csak nem fajult […]

Olvasdd tovább
IMG_6277

Arany János: A rab gólya

Árva gólya áll magában Egy teleknek a lábjában, Felrepűlne, messze szállna, Messze messze, Tengerekre, Csakhogy el van metszve szárnya. Tűnődik, féllábon állván, El-elúnja egyik lábán, Váltogatja, cserélgeti, Abban áll a Múlatsága, Ha beléun, újrakezdi. Szárnya mellé dugta orrát, Messze nézne, de ha nem lát! Négy kerités, négy magas fal: Jaj, mi haszna! Bár akarna, Kőfalon […]

Olvasdd tovább
image1

Arany János: Hasadnak rendületlenül

Hasadnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar! Bölcsődtül kezdve sírodig Ezt ápold, ezt takard. A nagy világon ekivűl Nincs más, amit mivelj: Áldjon vagy verjen sors keze, Itt enned, innod kell. Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt, Ez a föld másra sem való, Csak hogy eltékozold. Itt küzdtenek honért a hős Árpádnak hadai; Bátorság […]

Olvasdd tovább
Wass

Wass Albert: Magyar cirkusz

Cirkuszról álmodtam az éjszaka. Emberek, az álom szörnyű volt! Még le sem ment a nap egészen s már följött véresen a hold! Indulót kürtölt frakkosan a Halál! Körben a világ valamennyi népe megtöltötte a páholysorokat s minden szem az arénát nézte. Ott gyilkolták egymást a magyarok, Torz jelmezekben részegen! Szemükben láz, kezükben kés s csorgott […]

Olvasdd tovább
erdelyijozsef010

Erdélyi József: Reggel

Egy szép reggelre gondolok, és mosolygok és meghalok. Kéklett az ég, sütött a nap; mentem sötét fenyők alatt. Kezemet fogta jó apám; sárgarigó fütyölt a fán. Sárga rigó, huncut rigó, azt fütyölte, hogy élni jó; hogy élni jó, hogy élni szép, ha fogják az ember kezét. Jó lenni nagynak, kicsinek, mindennek és mindenkinek, sárgarigónak legkivált, […]

Olvasdd tovább
Arany János

Arany János: Rendületlenül

Hallottad a szót: “rendületlenül -” Midőn fölzengi myriád ajak S a millió szív egy dalon hevül, Egy lángviharban összecsapzanak?… Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon Merő szokássá szent imád ne váljon! Sokban hívságos elme kérkedik, Irányt még jóra, szépre is az ád; Nem mondom: a hont ők nem szeretik; De jobban a tapsot, […]

Olvasdd tovább
FullSizeRender

Csengey Dénes: Most lenne időben

Most lenne időben új erőre kapni, Most lenne időben végleg megrohadni Most lenne időben az arcon a a rángás Most lenne időben a mellen a vágás Most lenne időben a lány, a mosolygó Most lenne időben héjában a borsó Most lenne időben a perc mire vártunk Most lenne időben az elzuhanásunk! Hazámba találni, elcsitulni szépen […]

Olvasdd tovább
Vajda_János_Bruck

Vajda János: A honárulókhoz, részlet

… Föl vagytok írva! – Tudjuk, kik valátok Rossz szellemek szörnyű szülöttei! Ne bujjatok az örök gyalázattól! Nem rejtenek el ég-föld űrei! Halhatlanítva vagytok a dicsőkkel, S bár lenne égben bűnös árnyatok, Egy nemzet átka oda is elhangzik, – Nektek sehol nem lesz nyugalmatok! Ti nem kerestetek dicsőséget, hírt Sötétség ocsmány denevérei: Prédát lesétek egy […]

Olvasdd tovább