A hét verse

Földiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj...

Csepp asztalon éppen csak annyi hely, Hogy elfér rajta Tányér és Kehely. A kis szobában annyi levegő, Hogy elfér benne négy-öt térdelő: A házinép imádkozik velem: Fölöttünk szénapadlás, azon...

A Hősök emlékére. Valahol a rónaságban él egy ember egymagában. Sebzett szíve ma is vérzik, katona volt, azt beszélik. Olyan, mint más ifjú legény, álmodozó, nagyon szerény. Honnan...

Az orgona kezdte! Szinte csobbant,mikor a kertben megcsapott:fűszere gázként gyűlt a roppantéj tavába, a völgybe, ahogynyomta a párás ég: nehézvolt, mint sűrű zene, mint...

Özönvíz-táj ez, tág és szédítő, a kőkorszaknál ősibb az idő, emlékezés sem kísér az úton – Ekképp mesélték, csak innen tudom: mikor pelenkám volt még és dadám s a...

IHa lesz dicsőség, mely fejemre fonja A martíromság büszke pálmaágát, Ha ünnepelnek s megszeret az élet, Míg a nem ismert mámor üdve jár át: Fölvillanó szemekkel én csupán...

Addig várok rád, amíg tudok. Alkukat kötök a sorssal, s ha kell, a csillagokra is rácáfolok. Ha kell, időt utazok, múlt leszek érted, s azért harcolok, hogy lénye...

Az útszél: csupa pitypang, A bokrok: csupa füttyhang.Rigó fuvoláz; rája tíz Zugból is felcsivog a csíz.Hallgatja még a rest éj Félálmában a kastély,Emelve tornyát álmatag, Mint nyújtózó kart,...

Reményik Sándor gyönyörű verse elképesztően aktuális. Sokan vágyhatunk most a templom csendje után. Remélhetőleg a járvány végén jobban fogjuk értékelni azt.Így szoktam ezt: ha...

Okulj magyar! S őrizd meg nyelvedet! Ez teszi naggyá majd, s jobbá is nemzeted! Ne feledd el sosem, mit atyád rád hagyott, ne félj hát senkitől, s...

Tanuld meg ezt a versemet, mert meddig lesz e könyv veled? Ha a tied, kölcsönveszik, a közkönyvtárban elveszik, s ha nem: papírja oly vacak, hogy sárgul, törik, elszakad, kiszárad, foszlik,...

Útálom és arcába vágom: – Száz év, de tán kétezer óta őrült, mocskos, aljas világ ez, ez a farizeus Európa!Kenyér s jog helyett a szegényt csitítja karddal, üres...

Magyar történet múzsája, Vésőd soká nyúgodott. Vedd föl azt s örök tábládra Vésd föl ezt a nagy napot!Nagyapáink és apáink, Míg egy század elhaladt, Nem tevének annyit, mint mink Huszonnégy...