Szombaton, június 4-én, Clevelandben Trianoni megemlékezésre került sor az Evangélikus gyülekezet szervezésében a Nyugat Oldali Református templom alagsori termében.
A programot Nt. Tamásy Éva evangélikus lelkész vezette, aki elsőként Mezei András atyát a Szent Imre Római katolikus templom plébánosát szólította a mikrofon elé. András atya imában kért áldást az alkalomra majd gyerekkori emlékeiről beszélt, nagy érzésekkel áthatva, azokról az időkről, amikor tudomására jutott, hogy Trianon miatt tartozik székelyföld Romániához. Visszaemlékezett, hogy az iskolában nem szabadott énekelni a magyar himnuszt és a tanárok nem taníthattak semmit Magyarországról és annak történelméről, mert meg voltak félemlítve. Egy történelem tanárt börtönbe is zártak Ditróban ezért. Beszéde végén kifejtette, hogy nagyon fontos az, hogy itt a diaszpórában is a fiataloknak legyen magyar identitás tudatuk, csatlakozzanak a magyar kultúrának a megőrzéséhez és ne csak a „hedonista fogyasztó-társadalomnak” éljenek.
A program a Kis Énekkar szolgálatával folytatódott, Nt. Tamásy Zoltán vezetésével. A hallgatók nagy örömére a következő jól ismert dalt is énekelték:
Mert a haza nem eladó.
Ezüst pénzre sem váltható.
Mert a haza lelked része,
Határait belédvéste.
Tamásy Viola és Dr. Vásárhelyi Zoárd hazafias hangvételű verseket szavaltak, miután Dr. Fazekas László nyugalmazott baptista lelkész lépett a pódiumra, hogy ünnepi beszédét elmondja a hallgatóknak.
Beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy a Trianoni szerződést nem lehet szerződésnek nevezni, mert a magyar fél „kényszerintézkedésekkel” volt rávéve, hogy írja alá a „papírt”, amit ezek után nem lehet szerződésnek nevezni. Folytatva egy érdekes allegóriát állít fel, rámutatva arra, hogy a trianoni kényszeraláírás (“diktátum”) pénteken történt meg, amely nap a keresztény egyházban a keresztút vége. A trianoni ország csonkítással, „Magyarország a népek krisztusa lett”, ugyan úgy, mint ahogy Jézust is keresztre feszítették nagypénteken.
Rámutatott arra is, hogy a diktátumnak tragikus következményei voltak. Többek között a két személy, aki a magyar delegációt alkotta és aláírta a diktátumot, később a rájuk nehezedő tragédia súlya alatt öngyilkosok illetve elmebeteggé lett.
Beszéde végén, reménysugarat látta megvillanni azáltal, hogy Magyarország mostani kormánya anyagi támogatást nyújt a határokon túlra szakadt magyar iskoláknak és kulturális intézményeknek és így legalább egy „kulturális autonómia” jöhet létre. Záró mondataként pedig ezt mondta: „Egy reménységünk van: Isten áldd meg a magyart”.
A megemlékezés Simon Judit szép szólójával folyatódott, amikor előadta a Csík zenekar – szívszorongató „Trianon himnusz” című dalát.
Ezek után Böjtös László, Magyarország clevelandi tiszteletbeli főkonzulja hívta fel a figyelmet arra, hogy lehet élni magyar életet Magyarország fizikai határain kívül is, de még a diaszpórában is, ha megtartjuk magyar nyelvünket és magyar kultúránkat csatlakozva a magyar közösségekhez. Majd záradékul, Reményik Sándor, ”Eredj, ha tudsz!” című versét áthatóan szavalta el.
A megemlékezés Szentkirályi Ödön szavalatával fejeződött be, amikor mi is együtt Reményik Sándor gondolatával éreztük, hogy „Nem nyugszunk bele!”
A megemlékezés után az evangélikus gyülekezet asszonyai finom vacsorával vendégelték meg a résztvevő vendégeket.
