„A jelenlegi helyzetben még nekünk van a legjobb sorunk” – Popovics Pál helyzetjelentése Munkácsról

A február 24-én kitört ukrán-orosz háború híre nemcsak az érintett országokat rettentette meg, hanem a diaszpóra magyarságát is. Az amerikai magyar családok aggodalommal figyelik a híradásokat, féltik a kárpátaljai nemzettársaik életét. Sokfelé és sokfélét lehet olvasni a kialakult helyzetről, nehéz eligazodni az információ-rengetegben. Hogy hiteles képet kapjanak hallgatóink a kárpátaljai életről, a Bocskai Rádió felkereste a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnökét. Popovics Pál a helyzet súlyosságát cseppet sem lealacsonyítva, de mégis a kárpátaljai mentalitásra jellemző optimizmussal nyilatkozott adásunkban.

Ukrajna hadiállapotot vezetett be, minden megyét katonai kormányzóság irányít. Az általános mobilizáció értelmében a 18 és 60 év közötti férfiaknak tilos elhagyni az országot, bármikor besorozhatják őket. Az utakon fokozott ellenőrzés jellemző, ezen kívül gyakran érkeznek figyelmeztető sms-ek az emberek telefonjára. Fontos kihangsúlyozni, hogy Kárpátalján nem történtek harcok, és még a mai napig sem kerültek az emberek életveszélyes helyzetbe a háború miatt. A megfelelő szervek természetesen felkészítik a lakosságot rosszabb forgatókönyvre is. Volt próbajellegű légvédelmi riadó, hogy mindenki megtalálja a lakóhelyéhez legközelebb lévő óvóhelyet, illetve tudják az emberek, mit vigyenek magukkal vészhelyzet esetén. Csupa olyan dolog történik, amivel még eddig nem találkoztunk – mondta a kárpátaljai cserkészek vezetője.

A hétköznapi életben különösebb nagy korlátozások nem látszanak. A bankrendszer nem állt le, egyelőre fizetések is várhatók. Az állami szolgáltatások, az önkormányzatok legfontosabb részlegei dolgoznak. A boltokban van áru, viszont csak korlátozott mennyiségben lehet vásárolni. Elképzelhető, hogy hamarosan látszani fog az áremelkedésen kívül a raktárkészletek kimerülése is. Ukrajna középső és keleti megyéiben komoly ellátási problémák vannak. Magyarország elkezdett humanitárius szállítmányokat küldeni, az egyházi segélyszervezetek is aktívan munkálkodnak. Valószínűleg nem egy rövidtávú problémát kell majd orvosolni. Pál szerint a második világháború óta nem látott humanitárius gondokra lehet számítani.

Sokan megijedtek, összepakolták egy táskába az életüket és elmentek. Úgy saccolják a kárpátaljaiak, hogy körülbelül 25-30 ezer magyar mehetett külföldre a napokban. Sok férfi ingázott már az elmúlt években a külföldi munkahely és a Kárpátalján lévő család között. Az ilyen családfők közül sokan a végleges áttelepülés mellett döntöttek. De vannak olyanok is, akik kivárnak. Nem szeretnének más országban új életet kezdeni, visszajönnek, ha ismét béke lesz. Olyanok is vannak, akik otthon maradtak, kitartanak.

Reklám

Pál eloszlatta azt a tévhitet, miszerint a kárpátaljai nemzetiségek élete atrocitásokkal teli lett volna. A műemlék-rongálások, provokációk nem kárpátaljai elkövetőkhöz köthetők, úgynevezett megrendelt akciók voltak. Politikai vonalon viszont történtek a magyarságot súlyosan érintő döntések. A kisebbségellenes törvénnyel veszélybe került az anyanyelvi oktatás és a szabad nyelvhasználat.  

Az iskolákban és óvodákban kényszerszünidőt rendeltek el, a megszokott közösségi élet is szünetel.  Sokan mentek el, újra kell tervezni a közösségi életünket. – Pál Munkácson él, a helyi magyar iskolának a pedagógusa.  Még maga sem tudja, hogy hány kollégája ment el, hány gyerek maradt az osztályokban. Egyelőre lehetetlen felmérni, hogy ki van otthon. A szervezeti élet teljesen leállt, most mindenki aggódik és figyel. Arra fordítják energiájukat az emberek, hogy segítsenek. Nagy a segítő szándék saját közösségben is, és a keletről érkezett menekült családok irányába is.

A háború által sújtott keleti megyékből sokan Kárpátaljára utaztak. A katonai kormányzóság szervezésének hála rend van, nincsenek fosztogatások, önkényes házfoglalások. Úgy látják a helyiek, hogy még sokan fognak érkezni. A menekültek többsége inkább csak megpihen a legnyugatibb megyében, majd tovább indul családjával Európába. Itt is vannak olyanok, akik örülnek a menedéknek, a nyugalomnak, de szeretnének majd visszamenni a saját országrészükbe. Pál személyes ismeretségben áll egy cserkész családdal, akik befogadtak egy harkovi családot. Ők négy napon át tartó rettegésben, szörnyű körülmények között jutottak el Kárpátaljára. A szülővárosukat folyamatosan bombázzák. Főleg ismerősöket keresnek a veszélyben lévő családok, de előfordul az is, hogy ismeretlenként fogad be magyar család érintett ukránokat.

A cserkészvezető személy szerint nem ismer olyan férfit, akit besoroztak volna. Ez leginkább egy honvédő háború, országszerte nagyon sok önkéntes jelentkezett a hadseregbe, hogy a hazáját védje. Pont ezért nem volt még szükség kényszerbesorozásra. Az önkéntesek után a tartalékosok kerülnek sorra. Ők azok, akik a 8 éve tartó furcsa háború részesei voltak valamikor. Elvileg a nagycsaládosokat csak a legvégsőbb esetben keresik. Pál az utóbbi csoportba tartozik.

„A jelenlegi helyzetben még nekünk van a legjobb sorunk, mi vagyunk a legmesszebb a fronttól, legközebb a határokhoz. Az anyaországra mindig számítunk, bármikor át lehet menni.” – A kárpátaljai magyarok nem szeretnék, ha kiemelten velük lenne foglalkozva, hiszen most minden náció képviselője bajban van és lesz Ukrajnában. Nagyon pozitív látni, hogy összefogtak a nemzetiségek. Mindannyian számítanak egymásra. A templomok működnek, még sűrűbben vannak misék és imaalkalmak. A kárpátaljai közösség elsősorban imákat kér Önöktől. Aki megteheti, fontosnak érzi, anyagilag csatlakozhat valamelyik segítő szervezethez. „Örülök, hogy a tengerentúli magyar testvéreink ennyire törődnek velünk, és segíteni akarnak a bajban. Sokat imádkozzanak érünk, az ima ereje határtalan! Nekünk itthon kell lennünk, itthon kell tennünk a dolgukat.” – Üzente Popovics Pál, a Kárpátaljai Szent Márton Karitász segítője. Ha adományozni szeretnének, itt tájékozódhatnak a szervezetről:

https://www.caritas-transcarpathia.com/hu/

Dorgay Zsófia