Történt egyszer, hogy a Norridge-i Magyar Református Egyház lelkipásztora, Nt. Trufán Áron mulatságot szeretett volna szervezni saját születésnapján a közösségszámára. Ahogy felvetette az ötletet a presbitériumban, hamar megszületett a döntés, hogy az ötletet ötvözni kellene a cserkészek részéről már rég áhított gulyásfesztivál vízióval. Hogyan néztek ki az első alkalmak és hová nőtte ki magát tizennégy év alatt a chicagói fesztivál? Kiderül összeállításunkból!
“Gulyásunknak nincsen párja, Mindkét nap jöjj fesztiválra.” – hívogató, tréfás mottóval, lelkes szervezőkkel, de szerény körülmények között zajlott 2008-ban az első Gulyás Fesztivál a chicagói magyar közösség háza táján. Akkor még csupán 5-6 csapat étele versenyzett egymással. A koncepció jónak bizonyult, és az is látszott, hogy talán lesz igény a folytatásra. De az egyház ekkor még nem tudta pontosan, mi sülhet ki a dologból. Elgondolkodtató és érdekes, hogy az első fesztivál napján az ige a kánai menyegzőről szólt. A Szentírásból tudhatjuk, hogy Jézus szívesen töltötte az idejét emberek között, és nem véletlen talán, hogy az első nyilvános csodatételéről szóló történet került a lelkipásztor úr kezébe aznap. Látva a norridge-i reformátusság mai életerejét, elmondható, hogy bizonyára tetsző volt az Úr szemében a közösségépítő kezdeményezésük. Évről évre sokasodott az érdeklődés, nőtt a résztvevők és önkéntesek száma, a gyülekezet tagjai pedig növekedtek összetartásban és szeretetben.
Igyekszünk az embereknek megmutatni, hogy mi, magyarok, vendégszeretők vagyunk, mulatni is tudunk és büszkék vagyunk a gasztronómiánkra – fogalmazott lelkész úr. Egy híján tizenötéves történelemre tekint vissza a Gulyás Fesztivál, azóta 5-6-ról 39-re nőtt az üstök száma, az étel mennyisége a szombat és vasárnap alatt idén túllépte a 3 tonnát. A legnagyobb kondér akkora volt, hogy legalább három ember erejét be kellett vonni a kavarásnál. A chicagói fesztivál koncepciójának fontos részei a következők: támogatást gyűjtsenek a norrigde-i református egyház számára, megismertessék a magyar gasztronómiai kultúrát az amerikai közösséggel és minden érdekődőt – beszélt nyelvtől és nemzetiségtől függetlenül – bevonjanak a mulatságba. Megerősítő és jó érzés az alapítók számára látni, hogy évről évre jönnek olyan versenyzők, akik szívesen befektetnek 400-500 dollár értékben saját hozzávalóikkal, hogy az ő ételük legyen a legfinomabb, és hogy csatlakozhassanak egy jó ügyhöz. Sok esetben a csapatok a román, szlovák, ukrán, német vagy orosz nemzetiséghez tartoznak, és mindenfajta magyar kötődés nélkül is emellé a fesztivál mellé teszik le voksukat. Aki oda áll egy üst mellé és egész nap kavargatja, az már nyertes – mondta humorosan lelkész úr, amikor a díjazásról kérdeztük. Lehet benne valami! Alapvetően két kategóriában lehet nyerni a Gulyás Fesztiválon: az egyik aranyfakanálról a szakmai zsűri, a másikról pedig a – sokszor talán még kritikusabb – közönség dönt.
Igazán nem szeretném statisztikai irányba vinni a beszámolót, de kihagyhatatlannak tartom, hogy számokkal is szemléltessük azt a fantasztikus eredményt, amit elért ez a közösség a Gulyás Fesztivállal. Az első rendezvényükön még csak 100 lángosra volt szükség, idén már 2000-ret adtak el; a kürtöskalácsra vágyók száma pedig 50-ről 1650-re emelkedett. Ekkora mennyiséget elképzelni is nehéz, és joggal merül fel a kérdés, hány ember kellett a sütéshez? Lelkész úr maga is részt vett a folyamatos munkában, 120 önkéntes társaságban, akik zöme az egyház tagjai közül került ki. Mindenki önkéntes a hétvégén, legyen ő a hétköznapokban fogorvos, kamionsofőr vagy festő. Az egyik kocsmáros lesz, a másik kürtöst csavar vagy lángost süt. Az előkészületek és a fesztivál utáni takarítás is legalább olyan embert próbáló munka volt, mint a két fesztiválnap, ezért minden dolgos kéznek hasznát vették.
A hangulatfelelősöket is köszönet illeti, hiszen a színpadról folyamatosan szórakoztatták a közönséget. Élőben zenélt a Gyanta Együttes, a Detroit Duó, a Kovács László Banda, de a fellépők között üdvözölhette a nagyérdemű a Borozda Néptáncegyüttest is. Szombat egy hangulatos tábortűzzel zárult a program, majd az Úr napján istentisztelettel nyílt meg a fesztivál kapuja. A vasárnapi ebéd pedig – nem meglepő módon – gulyás volt. Aki az első fogástól nem lakott jól, az benevezhetett a lángosevő versenyre is.
Sátrakkal képviseltették magukat helyi cégek, vállalkozók, magyar szervezetek, klubok, magyar egyházak. Hivatalos szponzora még sosem volt az eseménynek, de az anyaországi Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. pályázati forrása segítség volt a norridge-iek számára a szervezésnél. A helyi hétvégi magyar iskola a gyermekkacajt és a gyermekprogramokat biztosította, ezzel is személtetve a többi nemzetiség számára, hogy milyen színes magyar élet zajlik Chicagóban.
Amikor elkezdték, abban reménykedtek, hogy az éves perselypénzt ki tudják kicsit egészíteni, ekkora sikerre maguk sem számítottak az elején. Az idei fesztivál már több mint 3000 embert szólított meg, ez derült ki a megvásárolt belépőjegyekből. A korábbi évek bevételéből két ingatlant meg tudott vásárolni a református egyház, jelenleg egy harmadik beruházásra gyűjtenek. Ugyan számottevő anyagi forrás a Gulyás Fesztivál a templomnak, de Nt. Trufán Áron hangsúlyozta: Egyház vagyunk, akik meg tudnak szervezni egy fesztivált, nem pedig fesztiválszervezők, akik eljárnak templomba. Szeretnénk, ha megmaradna ez az egyensúly.
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
