Sajnos, rengeteg házasság végződik válással és ez igazán akkor tragédia, ha gyerek is született a házasság alatt.
Miért fontos a gyermeknek, hogy boldog szülőket lásson maga körül?
Egyrészről nézzük meg a lelki részét: az ad a gyermeknek biztonságérzetet és nyugalmat, ha két olyan embert lát maga körül, akik mosolyognak rá, tudják irányítani az életüket, és elégedettek magukkal és azzal, amit csinálnak. Ha a szülő bizonytalan, agresszív, dühös vagy szomorú a saját életének fel nem dolgozott traumái miatt, akkor a gyermek mindezt érezni fogja, és ettől nem fogja magát jól érezni.
Másrészről nézzük meg a dolog biológiai oldalát: saját magával akkor tud békében élni, ha mind a két szülőjét szeretheti, hiszen ettől a két embertől származik. Az ő sejtjeikből fejlődött ki a teste, ami azt jelenti, hogy ha bármelyiküket meg kell tagadnia, mert pl. az a szitu áll fent, hogy anya már kiszeretett apából és folyamatosan szidja őt és a negatív dolgait hangsúlyozza a gyermeknek, akkor ő saját magának a felére nem lehet büszke. Mert tudattalanul azt az üzenetet kapja, hogy ha apa ilyen rossz és nem szeretjük, akkor vele is gond van, hiszen félig belőle van.Sokan elkövetik azt a hibát, hogy együtt maradnak, még akkor, ha már nem szeretik egymást, mert azt gondolják, hogy ez tesz jót a gyermeknek.Ezt jó szándékból teszik, és teljesen érthető, hiszen a gyermeknek valóban az az alapvető igénye, hogy a szüleit egymás mellett lássa, és érezze, viszont nézzünk bele ebbe a dologba kicsit mélyebben.
Ideális eset – Anya és apa imádják egymást, és a gyermeket is. Ekkor a gyerek jól érzi magát.
Viszont van, amikor anya és apa már nem szeretik egymást, ami azt jelenti, hogy elutasítóak egymással, zavarják egymást, ingerültek lesznek egymás dolgaitól. Ekkor a gyermek folyamatos feszültségeket él át, mert ha nem is hallja, akkor is érzi, hogy meg vannak feszülve a szülők. Akkor nem úgy viselkednek, nem úgy mosolyognak, nem úgy viszonyulnak hozzá sem, mint amikor nyugodtak és kiegyensúlyozottak. Tehát ez neki hosszú távon egyáltalán nem kellemes.
Ha a szülők a gyerek miatt maradnak együtt, a gyermekre még egy terhet is tesznek. Ő fogja annak a súlyát cipelni, hogy a szülei miatta boldogtalanok.
Viszont ha a szülők elválnak, és mind a ketten jól érzik ettől magukat, és folytatják az életüket kellemesen, akkor ebben az új helyzetben a gyermek megint két boldog embert lát, akik mellett szívesen van, és akikkel jól érezheti magát, még úgy is, hogy külön élnek.
Hogyan lehet jól csinálni, ha elváltunk? A gyermeknek sosem szidjuk a másikat. Mert igazából, az a mi sértettségünk a másik felé, és ez ránk, felnőttekre tartozik, a gyermeknek ehhez semmi köze. Ezzel csak terheljük őt, és olyan dolgot osztunk meg vele, ami egy kisgyerekre nem tartozik. Ez az első lépés, de nem a teljes, mert akkor tudunk igazán hitelesek, lenni, ha békét érzünk a másikkal kapcsolatban, akármi történt is.
Igazán bennünk akkor van béke, ha elfogadjuk a másikat olyannak amilyen, vállaljuk annak a felelősségét, hogy annak idején őt mi magunk akartuk és ítéltük meg jó szülőnek, tehát a saját döntésünk is a kialakult helyzet. Ekkor el tudjuk engedni, ekkor látjuk tisztán a másik hibáit és erősségeit. Ekkor tudjuk felidézni a vele töltött szép emlékeket, ezekre ekkor tudunk pozitívan gondolni. Ekkor látjuk tisztán a hibáit is, és megérjük, hogy ezek voltak azok a pontok, amik miatt megváltozott a helyzet.
A másik, hogy a gyermeknek megengedjük, hogy szeresse a másikat szülőt is akármilyen is az. Neki ez fontos. Nincsen annál rosszabb egy gyereknek, ha az egyik szülőjét el kell ítélnie, mert a másik nem szereti őt. Az igazán felnőtt gondolkozású és érett felnőtt tudja és érzi, hogy a saját sértettségét nem nyomhatja rá a gyerekre, hiába alkoholista, vagy agresszív, vagy nem őszite a másik. El lehet mondani mindezt ítélet nélkül is a gyermeknek, mint egy tényt közölve, hogy a másik “ilyen és ilyen” ezért külön kell élnünk, de vannak jó tulajdonságai “ez és ez”.
Ez nyugalmat ad a gyermeknek, és megadja azt a szabadságot, hogy ne akarjon azonosulni a másik rossz tulajdonságaival. Ugyanis a tudattalan úgy működik, hogy amit megítélünk, akár abban a szülőben, aki nem velünk él, nos, azoknak a rossz tulajdonságnak az érzését átvesszük és a nehéz szituációkat megjelenítjük az életünkben.
Azt érdemes tudni, hogy amikor gyermeket vállalunk, az egy életre kialakít egy családot, melynek szereplői az anya, az apa és a baba lesz. Bármi történhet ezután, elválhatnak, összeveszhetnek, újra házasodhatnak, ez a család már akkor is EGY család marad örökre, mert ebben a kis egységben ez nem tud megváltozni akármi, történik, a biológiai tényeken nem lehet változtatni, és feszültséget generál, ha tudattal erre kísérletet teszünk.
