A cikk először megjelent a kepmas.hu weboldalon.
Amerikában rengeteg új benyomás, meghatározó találkozás és életre szóló élmény ért minket az itt töltött három év alatt. A megdöbbentő jelenségek összeírása után összeszedtem ittlétünk legfontosabb pozitív tanulságait is.
1. Amikor lakást és iskolát keresve bejártuk férjem új munkahelyének környékét, elcsodálkoztam a hatalmas zöldövezeteken, a szokatlan formájú kisvárosokon és a sűrű lakóparkokon. Mintha nyaralóövezetbe érkeztünk volna: egy-két emeletes házak, ősfák, tavak és hiányos infrastruktúra (van edzőterem, úszómedence és sportpályák, de alig vannak járdák vagy boltok).
Végül mi is egy lakóparkba költöztünk, de hamar kiderült: nincsenek a gyerekeinkkel egyidős lakók, és autópálya vág el a belvárostól, mindenhova autóval kell járni. Ez Amerikában teljesen általános, de fiaink korábban már önállóan közlekedtek a lakásunk és az iskolájuk környékén.
Így az „aranykalitkából” átköltöztünk a belváros mellé, megteremtve nekik az otthon megszokott, itt viszont ritka, autó nélküli függetlenséget.
2. New Yorktól kb. 50 kilométerre lakunk. Első itteni nyarunkon egy hétig mindennap bementünk, a délelőtti edzőtábor után a legfontosabb turistalátványosságokat néztük meg, ami lenyűgözött, ugyanakkor maga a város felemás élményt jelentett. Kisebbik fiunk azóta sem akar odamenni, pedig a Nagy Alma egyik erőssége, hogy minden korosztály és mindenféle ízlésű/igényű ember számára tartogat izgalmas látni- és fogyasztanivalót.
Férjemmel kb. kéthavonta beautózunk különböző, főleg magyar kulturális eseményekre vagy koncertekre, sőt párszor egyedül is bevonatoztam múzeumokat látogatni. Bár minden alkalommal elvarázsolt az „éjjel sem alvó város” állandó pezsgése, kulturális sokszínűsége, továbbra is nyomaszt zsúfoltsága, hangossága, piszkossága, az utcákon lődörgő, kéregető kábítószeresek, a mindenhol érezhető jellegzetes fűszag, az egyes „no go” zónákról nem beszélve. Ma sem szeretnék ott élni, de turistaként szívesen látogatom, kulturálisan feltölt, és ami zavar benne, azt utána „kipihenem”.
Sehol nem éreztem magam olyan jelentéktelennek, a természetet pedig olyan nagynak és erősnek, mint ott.
Emellett több olyan nemzeti parkban jártunk, ami világszinten egyedi, és valamilyen szélsőséges paraméterel bír, például Kalifornia több csodája: a világ legnagyobb fáit rejtő Sequoia, a legmeredekebb sziklákat mutató Yosemite és a gyakorlatilag sivatag Death Valley.
4. Az amerikai állami iskolarendszerről, illetve az azt különböző okok miatt elfogadni nem akaró családok otthonoktatásáról már beszámoltam, most néhány olyan példát említek csak, amelyeket szívesen viszontlátnék Magyarországon. Azon túl, hogy nincsenek szülőértekezletek (csak a tanév kezdete előtt egy tájékoztató az adott iskolába újonnan érkezők, beleértve például a külföldről odaköltöző gyerekeket és szüleiket), egyébként csak évi két egyéni fogadóóra (igaz, szülői osztályközösség sincs…), elsősorban a változatosságot és rugalmasságot és ebből következően azt a tényt, hogy mindenféle külföldi diákot könnyen befogad és kezel az oktatási rendszer.
Hogy minden diák azzal foglalkozhat, amit szeret, amiben jó – akár elemiben is, de legkésőbb a középiskolában, a gimnáziumban pedig akár főiskolai vagy egyetemi szintű tárgyakat is fel lehet venni.
A nagyfokú szabadság – ami persze felelősséggel is jár, és nyilván vissza is lehet élni vele – másik két iskolapéldája: otthontanulóként akár érettségi nélkül is be lehet kerülni a felsőoktatásba; az iskolák vezetőségét (school board) – ahol inkább a menedzseri, mint pedagógusi képességeket részesítik előnyben – pedig a lakosság választja, nem az állam jelöli ki.
