A cikk először megjelent a kepmas.hu weboldalon.

Amerikában rengeteg új benyomás, meghatározó találkozás és életre szóló élmény ért minket az itt töltött három év alatt. A megdöbbentő jelenségek összeírása után összeszedtem ittlétünk legfontosabb pozitív tanulságait is. 

1. Amikor lakást és iskolát keresve bejártuk férjem új munkahelyének környékét, elcsodálkoztam a hatalmas zöldövezeteken, a szokatlan formájú kisvárosokon és a sűrű lakóparkokon. Mintha nyaralóövezetbe érkeztünk volna: egy-két emeletes házak, ősfák, tavak és hiányos infrastruktúra (van edzőterem, úszómedence és sportpályák, de alig vannak járdák vagy boltok).

Végül mi is egy lakóparkba költöztünk, de hamar kiderült: nincsenek a gyerekeinkkel egyidős lakók, és autópálya vág el a belvárostól, mindenhova autóval kell járni. Ez Amerikában teljesen általános, de fiaink korábban már önállóan közlekedtek a lakásunk és az iskolájuk környékén.

ReklámTas J Nadas, Esq

Így az „aranykalitkából” átköltöztünk a belváros mellé, megteremtve nekik az otthon megszokott, itt viszont ritka, autó nélküli függetlenséget.

2. New Yorktól kb. 50 kilométerre lakunk. Első itteni nyarunkon egy hétig mindennap bementünk, a délelőtti edzőtábor után a legfontosabb turistalátványosságokat néztük meg, ami lenyűgözött, ugyanakkor maga a város felemás élményt jelentett. Kisebbik fiunk azóta sem akar odamenni, pedig a Nagy Alma egyik erőssége, hogy minden korosztály és mindenféle ízlésű/igényű ember számára tartogat izgalmas látni- és fogyasztanivalót.

Férjemmel kb. kéthavonta beautózunk különböző, főleg magyar kulturális eseményekre vagy koncertekre, sőt párszor egyedül is bevonatoztam múzeumokat látogatni. Bár minden alkalommal elvarázsolt az „éjjel sem alvó város” állandó pezsgése, kulturális sokszínűsége, továbbra is nyomaszt zsúfoltsága, hangossága, piszkossága, az utcákon lődörgő, kéregető kábítószeresek, a mindenhol érezhető jellegzetes fűszag, az egyes „no go” zónákról nem beszélve. Ma sem szeretnék ott élni, de turistaként szívesen látogatom, kulturálisan feltölt, és ami zavar benne, azt utána „kipihenem”.

amerikai városok
Illusztráció forrása: Freepik
3. Rengeteg nemzeti parkot felfedeztünk, ahol szintén megvolt az „egyszerűen túl sok” benyomásunk, ezúttal pozitív értelemben. A közel 2 km mély, 450 km hosszú, 6 km-től 29 km-ig terjedő szélességű, emberi szemnek végtelennek és feneketlennek tűnő Grand Canyonban nem vállaltuk a keskeny ösvényű sétát, de a perem jó részén autózva és ott sétálgatva olyan látványban volt részünk, amit emberi ésszel nem lehet felfogni vagy elfelejteni.

Sehol nem éreztem magam olyan jelentéktelennek, a természetet pedig olyan nagynak és erősnek, mint ott.

Emellett több olyan nemzeti parkban jártunk, ami világszinten egyedi, és valamilyen szélsőséges paraméterel bír, például Kalifornia több csodája: a világ legnagyobb fáit rejtő Sequoia, a legmeredekebb sziklákat mutató Yosemite és a gyakorlatilag sivatag Death Valley.

Grand Canyon USA
Illusztráció forrása: Freepik
A floridai mocsaras Everglades-en láttuk a legtöbb krokodilt, mégis nyugati túránk legemlékezetesebb részei voltak a világ legnagyobb „szupervulkánján” fekvő Yellowstone elképesztő hegyei és bugyogó termálforrásai mellett a Grand Teton égbe meredő csúcsai. De nemcsak a nemzeti parkok „legjei” varázsoltak el minket, hanem például a Szent Lőrinc folyó Ezersziget vidéke a legkisebb híddal USA és Kanada között, a kontinens legdélibb Howe Sound fjordja Vancouver mellett, vagy az ország legdélebbi pontja, a floridai Key West.

4. Az amerikai állami iskolarendszerről, illetve az azt különböző okok miatt elfogadni nem akaró családok otthonoktatásáról már beszámoltam, most néhány olyan példát említek csak, amelyeket szívesen viszontlátnék Magyarországon. Azon túl, hogy nincsenek szülőértekezletek (csak a tanév kezdete előtt egy tájékoztató az adott iskolába újonnan érkezők, beleértve például a külföldről odaköltöző gyerekeket és szüleiket), egyébként csak évi két egyéni fogadóóra (igaz, szülői osztályközösség sincs…), elsősorban a változatosságot és rugalmasságot és ebből következően azt a tényt, hogy mindenféle külföldi diákot könnyen befogad és kezel az oktatási rendszer.

Hogy minden diák azzal foglalkozhat, amit szeret, amiben jó – akár elemiben is, de legkésőbb a középiskolában, a gimnáziumban pedig akár főiskolai vagy egyetemi szintű tárgyakat is fel lehet venni.

A nagyfokú szabadság – ami persze felelősséggel is jár, és nyilván vissza is lehet élni vele – másik két iskolapéldája: otthontanulóként akár érettségi nélkül is be lehet kerülni a felsőoktatásba; az iskolák vezetőségét (school board) – ahol inkább a menedzseri, mint pedagógusi képességeket részesítik előnyben – pedig a lakosság választja, nem az állam jelöli ki.

amerikai oktatás
Illusztráció forrása: Freepik
5. A közigazgatás sok szereplőjét szintén demokratikusan választják; például a tagállami bírákat és főügyészt (attorney general) is. Az erős helyi személyi és közösségi autonómiából, mint alapértékekből levezethető a széles körben elterjedt öngondoskodás, az egészséges ragaszkodás a függetlenséghez és az ösztönös idegenkedés a központi irányítástól (ennek fényében érdemes például a fegyverviseléshez való ragaszkodást is értelmezni). Mindenki „a maga szerencséjének a kovácsa”, jellemzően nem az államtól várják a „csodát”, azaz a munkát, a betegellátást, a nyugdíjat, a civil közösségi intézmények fenntartását.
A cikk folytatása elolvasható a kepmas.hu weboldalon.
Antal-Ferencz Ildikó

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.