A Fehér Házban fogadta a Ruandai Köztársaság és a Kongói Demokratikus Köztársaság elnökét az amerikai vezető, majd jelen volt a békekötésnél is. Megnéztük, mi is áll a 30 éves konfliktus hátterében, és miért fontos az USA-nak ez a két közép-afrikai állam.
A Washingtonban csak szerényen történelminek nevezett megállapodáson hónapokig dolgozott az amerikai külügy, de besegített az Afrikai Unió éppúgy, mint a háttérben közvetítő Katar. Egy előzetes fegyvernyugvásról szóló tervezetet ugyan már júniusban elfogadtak a felek, de a végleges változatra csak most került pecsét a Fehér Házban. A Kongói Demokratikus Köztársaságban, korábbi nevén Zaire-ban a fegyveres incidensek sora már lassan tíz éve tart, ami nem csoda, hiszen legalább 100 lázadó szervezetről tudunk, de közülük a legveszedelmesebb a Ruanda által támogatott M23 nevű lázadócsoport.
Idén, az év elején fajult gyakorlatilag háborúvá az évtizedek óta tartó helyi konfliktus Kongó és Ruanda között, amikor az utóbbi által támogatott lázadók lerohanták az előbbi ország keleti határát, és el is foglaltak egy jelentős, nagyjából Budapesthez hasonló nagyságú lakossággal rendelkező tartományi központot. A szembenállás évtizedes történetét ebben a cikkünkben foglaltuk össze.
Amerikának iszonyúan fontos ez a terület
Az aláírt dokumentum egy regionális gazdasági integrációs keretrendszerre is épül, amely a tisztviselők szerint meghatározza a három ország közötti gazdasági partnerségek feltételeit, a novemberi megállapodás alapján.
A Trump-adminisztráció, hogy kikerülje Kínát, és magáénak tudja a térség ritkaföldfémkészleteit, bizony kihasználta Kongó biztonsági támogatás iránti igényét. Ennek pedig az volt az ára, hogy hozzáférjen az ásványokhoz, amelyek elengedhetetlenek a vadászgépek, mobiltelefonok és egyebek gyártásához, és amelyeket Kína ural.
Ezen a területen az Egyesült Államok lemaradt, mert Kína a világ ritkaföldfém-bányászatának már közel 70 százalékát adja, és a globális feldolgozás nagyjából 90 százalékát ellenőrzi.
A harcok azért még tartanak
A legfrissebb hírek szerint elszórt összecsapások még ezen a héten is voltak a kongói kormányerők és a lázadók között. Elemzők egyébként az aláírás ellenére sem számítanak arra, hogy rövid időn belül elhallgatnak a fegyverek.
Az emberek Kelet-Kongóban is összecsapásokról és a lázadók előrenyomulásáról számoltak be különböző helyeken. Mind az M23, mind a kongói csapatok gyakran vádolják egymást az év elején elfogadott tűzszünet megsértésével.
Dél-Kivu tartomány középső fennsíkjain az elmúlt hetekben kiújultak a harcok, aminek következtében ezrek menekültek el.
A konfliktus utáni helyreállítást nehezíti, hogy az Egyesült Államok a külföldi segélyezés korlátozása következtében ennek a térségnek korábban adott pénzeket is csökkentette, ezért a menekültek százezreinek megélhetése is egyre nehezebb.
A lázadók által elfoglalt, kétmilliós Gomában, amely az idei, háborúvá szélesedett harcok előtt a regionális biztonsági és humanitárius erőfeszítések központja volt, a nemzetközi repülőtér továbbra is zárva van, az állam gyakorlatilag nem működik, nincs pénzforgalom, mert a bankok nem indultak újra, viszont egekbe szöktek az élelmiszerárak és nagyon komolyan megugrott a bűnözés. Mindezzel együtt Kongó és Ruanda az amerikai gazdasági beavatkozást és a mostani megállapodást is a régió békéje felé vezető, kulcsfontosságú lépésként emlegeti.
(Index)
Borítókép: Illusztráció. A Fehér Házban fogadta a Ruandai Köztársaság és a Kongói Demokratikus Köztársaság elnökét az amerikai vezető, majd jelen volt a békekötésnél is. Megnéztük, mi is áll a 30 éves konfliktus hátterében, és miért fontos az USA-nak ez a két közép-afrikai állam. Fotó:Getty Images/Az Daniel Buuma
