Kedves kollégám, István adta a kezembe öccsének kötetét, az Amerikai Magyar Trilógiát, amelynek első könyvét alkotja A forradalom lánya. A kötet, mint ahogy a címe is jelzi három regényből áll, a Mille és a Barbár fantázia a következő két rész. A Forradalom Lányát az ünnepek alatt olvastam el, amikor az embernek adódik pár nap a pihenésre is. Mielőtt kézbe vettem a könyvet, nem volt alkalmam az 1956 –os forradalom és szabadságharc történéseiről regényt olvasnom. Néhány magyar író feldolgozta ezt az eseményt regény formájában, de igazán nem sokan. Rengeteg történelmi témájú írás, dokumentum őrzi 1956 történelmét, de versen kívül más szépirodalmi alkotással még nem találkoztam, s talán ezzel magyarázható kezdeti bizalmatlanságom a könyvvel kapcsolatban. A szerzőről annyit tudtam, hogy 9 évesen, 1956-ban hagyta el Magyarországot, azóta Amerikában él, s amerikai irodalmat tanít egy floridai egyetemen. Hargitai Péter a magyar irodalom egyik remekművét, Szerb Andtal: Utas és holdvilág c. regényét is lefordította angolra, illetve több József Attila verset is átültetett már az elsőrangú világnyelvre. A magyar anyanyelvű író könyveit viszont angolul írja, így a szóban lévő műnek is a fordítását volt szerencsém olvasni. Nem kellett sokáig várnom arra, hogy behúzzon a sztori. Hamar behúzott, s magával ragadt a cselekmény. A 14 éves pesti lány, Barna Izabella akaratán kívül a történelmi események kellős közepén találja magát, amikor 1956. október 23-án a forradalmi lázongások miatt bezárt iskolájából hazaküldik a gyerekeket, s kíváncsisága a Magyar Rádióhoz viszi, amelyhez csak pár lépésnyire laknak. Így kezdődik a történet, rögtön benne vagyunk az események forgatagában, s a Gepárdnak becézett gyerekszereplő által látjuk 1956 Budapestjét. A legelső lövések a rádió előtt elhozzák a gyerek főszereplő életébe a tragédiát, hiszen édesanyja, aki Gepárd sebesült barátján akar segíteni az Avósok fegyverének áldozata lesz. Édesanyjának halála, s majd a következő fájdalom, a tinédzser barátnő meggyilkolása pillanatok alatt megdermeszti Gepárd szívét, akit ezentúl csak egy cél vezet bosszút állni hozzátartozóinak halálán. A bosszú, a feldolgozhatatlan fájdalom és bánat vezeti a 14 éves lányt a pesti srácok tábora, s ő is fegyvert vesz a kezébe a forradalom oldalán.
A történet mesélést nem kívánom tovább folytatni, mert nem azért ültem le a klaviatúra mellé, hogy elmeséljem a könyv sztoriját, hiszen akkor Önöknek nem lesz mit elolvasniuk, hanem azért, hogy arra biztassak MINDENKIT, aki megteheti olvassa el a könyvet, mert érdemes. A könyv olvasása során olyan érzésem volt végig, mintha egy filmet néznék, mintha nem is az olvasás funkcióját látta volna el az a szempár amellyel minden nap a tükörben pillantom meg saját magamat, hanem a regénylapok mögött megbújt volna egy filmvászon, s azon keresztül vizuálisan látom a szöveget, avagy a cselekményt. Igen, azonnal megjelent minden a szemem előtt, a szereplők alakja, az akkori budapesti utcák, s minden történés. Talán ezt hívják képszerűnek? Lehetséges, mindenesetre ez a meghatározó élmény végigkísért az utolsó oldalig.
Könnyen azonosulni tudtam a 14 éves főszereplővel, megértettem lelkiállapotát, félelmét és ugyanakkor azt a közömbösséget is ahogyan a halállal nézett szembe nemegyszer, amikor csapdát állított bajtársaival az orosz katonáknak, s azok tankjainak. Érezhető az írónak a történelmi tények alapos ismerete a történetszövésben, s természetesen érthető a gyerek főszereplő kiválasztása, hiszen Hargitai Péter is gyerekként élte meg a forradalom napjait. Többször véltem felfedezni életrajzi azonosságot a történet főszereplője, s az író között, vagy ha nem is életrajzi azonosságot, de éreztem amikor a személyes tapasztalat szűrődött át a megírt eseményeken. Az sem okozott csalódást, amikor a könyv az emigrációval fejeződött be, hiszen végig azon gondolkodtam, hogy hogyan lesz vége Gepárd történetének. Nem árulok el nagy titkot, ha a sztori Clevelandbe vezet, de olyan finoman és elegánsan, hogy abban nincs semmi erőltetés vagy történet megerőszakolás.
Soha életembe a tanulmányaim alatt nem sikerült ennyire közel kerülnöm a ”pesti srácokhoz”. Ami nem sikerült a történelemkönyveknek, s történelemtanáraimnak, az sikerült Hargitai Péternek, s ezért nagyon hálás vagyok neki. Nem keresem a magyarázatot arra, hogy ez miért pont Amerikában, s Clevelandben történt meg velem, hiszen ésszerűbb lett volna ha korábban megélem ezt az élményt hazámban, de az ésszerűséget az élet gyakran felülírja. Köszönöm az írónak, hogy megkönnyeztetett, hogy átélhettem a Gepárd történetén keresztül a ”pesti srácok” küzdelmeit, s az akkori Magyarország küzdelmét az elnyomó hatalommal szemben.
2016-ban ünnepeljük az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóját. 60 évvel ezelőtt történt mindaz, amit Hargitai Péter megelevenített regényében. Nincs ennél jobb alkalom, mint hogy Önök kedves olvasók elolvassák a könyvet, mert nagyszerű élménnyel lesznek gazdagabbak valamit jobban megérthetik a történelmi kort, az emberek cselekedeteit, az akkori választási lehetőségeket.
A könyv természetesen angolul is elolvasható, úgyhogy arra buzdítok minden amerikai magyar barátomat, ismerősömet, hogy ismerkedjen a könyv angol nyelvű kiadásával, mert érdemes, s ugyanerre buzdítok minden magyarországi barátomat, s ismerősömet, hogy olvassa el magyarul, mert nagyszerű irodalmi alkotással találkozhat.
