Július 14-én Balogh Petres Judit nagy örömmel mutatta be a Sztáray Hegedűs Nórával közösen írt angol nyelvű könyvét, SCHOOL OF A DIFFERENT KIND. Ez az igényesen szerkesztett mű nem csak hézag-pótló történelmileg és társadalmilag, de érinti a közös múltunkat magyarságunkat és azt az erkölcsi rendszert, amit értékesnek tartunk.
A második világháború végén a Németországba menekült magyarok, akiket később DP-knek könyveltek el, zűrzavarban és elveszettségben éltek. A Displaced Person-nak több magyar kifejezés is megfelel, például helyéről elmozdított, kiszorított, meghurcolt vagy hontalan személyt , és ez mind pontosan illett a Németországban veszteglőkre. A DP-nek a háború befejezése nem okozott enyhülést vagy megváltást. Számukra szinte nem létezett remény vagy jövőkép. Nyomorúságos körülmények között laktak és miután mindenüket amiket magukkal menekítettek, eladogattak a fekete piacon, többé kevésbé éheztek. Talán csak az mentette meg őket a teljes kétségbeeséstől, hogy átmeneti időnek tekintették a helyzetet. Azonban a magyar nép szellemiségére vallott, hogy amikor a világ romba dőlt körülötte, akkor nem az volt a legfontosabb, hogy lesz-e kenyér holnap, hanem az, hogy mi lesz a gyerekekkel, hol fognak azok tovább tanulni.
És így megszületett egymás után négy magyar, menekült ifjúságot szolgáló iskola, ott Németországban, amelyek árva sorsuk ellenére hihetetlen magas akadémiai nívóval működtek — az alapító tagok, tanárok, szülők és diákok példát mutató együttműködése és töretlen kitartása mellett.
A bemutatásra kerülő könyv elbeszéli az egyik ilyen iskola történetét, de a tartalom véletlenül sem csak a megemlékezések gyűjteménye egy nosztalgikus régmúltra. Nemcsak néhány ember történetét mutatja be, hanem azt a különleges lelkiséget is, amely segített elviselni a hihetetlent, késztette az embereket, hogy a lehetetlent véghez vigyék, de bemutatja azt is hogyan kerültek ki győztesen a bajból.
A könyv megírását több szempont is serkentette. Először is az írók meg akarták őrizni jól dokumentált keretek közt azt az időt, ami lassan feledésbe megy. Másodszor céljuk volt, hogy ifjúságunk megtudja, hogyan éltek nagyszüleik—lassan déd nagyszüleik— mit adtak fel, hogyan küzdöttek azért, hogy ők ma kiváltságos életet élvezhessenek, és magukévá tegyék azokat az értékeket, amik az “öregek” életét vezérelte. És végül kimagasló cél volt, hogy ezt a könyvet a lehető legtöbb angol nyelvű olvasónak is a kezébe adjuk. Ma igen nagy szükség van arra, hogy a mai Magyarország iránt jóindulatot keltsünk külföldön és a két író úgy érezte ez a könyv egy másik képet, a valódi képet tudja mutatni. Ezért igyekeztünk a könyvet úgy megírni, hogy a tágabb olvasóközönséget érintse, ne csak egy kiválasztott csoportot.
A könyv gazdag az akkori dokumentumok és fényképek felhasználásával, a diákok régi idézeteivel és a megöregedett volt diákok utólagos észrevételeivel. Első kritikák szerint élvezetes, figyelmet lekötő olvasmány, ami különböző kor, nemzeti hovatartozás vagy életkörülmény ellenére mindenkit le tud kötni.
“Ha koldus vagy légy a magad szolgája” elvvel, magunk terjesztjük a könyvet. Őszintén reméljük, hogy ebben minden magyar segítségünkre lesz. Ebben a szellemben szeretettel várjuk Önt és kedves családját, barátait a könyvbemutatóra.
Petres Balogh Judit
A könyvbemutató után lehetőségünk adódott, hogy egy interjút készítsünk az írónővel:
Üzenet az Új Nemzedéknek! Zalaszabar gyönyörű hely! Németországba is elküldtem.
ScWf101/3TTibor sc.troop