A vébé alatt egyre szebb reményeket tápláló Anglia végül nem ért el különleges eredményt, Gareth Southgate csapatának annyira futotta, hogy megismételte az 1990-es csapat negyedik helyezését. Ezzel szemben a mostani belga csapatra most már számszerűleg is rá lehet mondani, hogy minden idők legjobb belga válogatottja, hiszen bronzérmet szereztek, ami korábban sosem sikerült nekik. A titkos esélyes elégedetten mehet haza, előbb domináns játékkal, majd a tőlük megszokott, félelmetes kontrákkal húzták be a bronzmeccset.
Egyértelműen azzal a szándékkal futott ki a gyepre Anglia, hogy uralja a területet, ami sikerült is neki az első percekben, csakhogy a belgák az első kontrájukból gólt szereztek, felforgatva Southgate meccsforgatókönyvét. Ismerősnek hatott, hogy az angolok ívelgetésből tudtak csak igazán veszélyesek lenni, de összességében olyan hatást keltettek, mint akik hiába birtokolják többet a labdát, nem nagyon van ötletük, mihez kezdhetnének vele. Nem úgy a belgák, akik villámgyorsan rohamoztak ahányszor csak megszerezték a játékszert. Valójában ők sem nyújtottak semmi újat vagy meglepőt, de az ellentámadásokat annyira hatékonyan, olyan sebességgel tolták, hogy hiába látta mindenki a Brazília elleni győzelmüket, akkor is bitang nehéz ezt lefojtani. Az irammal tehát nem volt baj, a középpályák nem nagyon szűrtek, és a belgák is többet építkeztek még ekkor, mint a második félidőben.
Dier kihagyott helyzeténél nem volt nagyobb pillanatuk az angoloknak (fotó: fifa.com)
Akkor ugyanis az angolok úgy beszorították őket, ahogy a franciáknak például nem sikerült. Már amennyiben a franciáknak egyáltalán volt ilyen szándékuk. Leginkább a belga–brazilra emlékeztetett ebben az időben a meccs, ahol a hátrányban játszó csapat nyom, a belgák pedig védekeznek, majd olyan kontrákat vezetnek, hogy néhány másodperc alatt végigzúznak a pályán, és máris az ellenfél kapujánál vannak. Miközben az angolok fáradhatatlanul ott robotoltak a belga térfélen, ellenfelüknek rendszeresen jöttek ezekből a kontrákból a lehetőségei. Persze megvoltak a szigetországiak helyzetei is. Dier például már az elvetődő Courtois fölött is elpöccintette a labdát, és ha Alderweireld nem ért volna oda kétségbeesetten menteni kevéssel a gólvonal előtt, akkor teljesen nyílttá vált volna minden az utolsó húsz percre. Ehelyett az egyik belga kontra vezetett sikerre, és az angol védelmen átrohanást Hazard koronázta meg. A hátralévő percekben – egyébként érthető módon – egy motiválatlan angol és a félsikernek mérsékelten örülő belga csapatot láthattunk.
Mosolyognak a belgák, de láthatóan többre számítottak a bronznál (fotó: fifa.com)
BELGIUM–ANGLIA 2:0 (1:0)
Szentpétervár, Kresztovszkij stadion, vezette: Alireza Faghani (iráni)
gólszerzők: Meunier (4.), Hazard (82.)
sárga lap: Stones (52.), Maguire (77.)
