Véget ért az idei IX. Csipke tábor a Michigan állambeli Sauk Walleyi táborhelyen. Hatalmas lombkoronájú fák között megbújó házakban egy hétig kétszáznál is többen megfordultak.
Legtöbben az egész hetet ott töltötték, de mi a Bocskai Rádiótól csak csütörtökön estére értünk oda. Éppen akkor kezdődött az esti program, így időnk sem volt körülnézni tüzetesen a tábor területén. De másnap reggel bepótoltunk mindent, készítettünk sok fotót és elkezdtünk megismerkedni azokkal az emberekkel akiket eddig még nem ismertünk. Mert biza sokukat ismertük még más magyar eseményekről, ahol szintén a hagyományainkat megtanulva nagy odaadással őrzik és átadva a gyermekeiknek biztosak szeretnének lenni, hogy ezek tovább élnek. Mivel a táncház mozgalom az elmúlt években egyre nagyobb népszerűségnek örvend, rákérdeztünk a szervezőktől, hogy honnan jött az ötlet a táborral kapcsolatban. Meglepődtünk a válaszon amikor kiderült, hogy már nagyon régen elkezdődött egy néptánctábor de annak nem Csipke volt a neve. Azt a első amerikai magyar néptánctábort annak idején, a hetvenes évek közepén Magyar Kálmán és kedves felesége Judith álmodták meg és vitték egészen 2002 ig. Az ő gyermekeik ifj. Magyar Kálmán, becenevén Öcsi és nővére Hajdú Némethné Magyar Ildikó a 2006-os újranyitásakor, akkor már Csipke néven, teljes odaadással mellé álltak és azóta is minden évben kiveszik a részüket e tábor mindennapos történéseiből.
Kérésünket elfogadva leültünk egy rövid beszélgetésre velük.
Az idei meghívott zenekar a Budapesti Bazseva együttes volt akik egy kis késéssel ugyan de szerencsésen időbe megérkeztek. Az egész héten át tartó zenélésen, táncórákon, énekórákon és hegedűórákon eltöltött idő kitöltötte a legnagyobb hányadát az idejüknek, alvásra csekély mértékbe maradt idejük. Amit elmondásuk szerint nem is bántak, lesz idejük kipihenni az egészet hazaérkezésük után. De a zenekar nemcsak zenélt hanem mindenbe segítkezett, amire megkérték. Amikor mi megérkeztünk, egyből fölkeltette a figyelmünket egy nagy és egy kis földíszített májusfa. Másnap megtudtuk, hogy a zenészek ezeknek a felállításában is segítettek, majd a gála est utáni interjúban többek között erről is kérdeztem Nyitrai Tamás prímást és Szabó Daniel cimbalmost, akik bemutatták a zenekart és meséltek a hátuk mögött lévő pár napról.
A zenészekkel együtt érkezett Kocsis Enikő és Fitos Dezső, Magyarország egyik legnevesebb táncos és tánckoreográfus párosa, akik minden nap tanították a néptáncot. Az idén a rábaközi csárdáson és a gyimesi csárdáson volt a hangsúly, ezt gyakorolták addig amíg mindenki elsajátította a lépéseket. Ez egy igen fáradtságos feladat de láttam a csillogó szemeken és az izzadó homlokokon, hogy mindent beleadva, rövid pihenőkkel csak de folyt a gyakorlás. A profi táncosokat láthatták, azok akik a Washingtoni Magyar Örökség Folklife Fesztiválon jártak, ott is megcsodálhatták a kivételes tehetségüket.
Őket is mikrofonvégre kaptuk egy utolsó ismétlő-gyakorlás és a gála előadás közt.
Szintén a meghívottak között volt Tintér Gabriella, a Fölszállott a páva tehetségkutató verseny különdíjasa, aki énekhangjával járult hozzá a napi programok színesebbé tételéhez. Az énekeit rögzítették és gyakorolták a tanulni vágyók minden nap, néha az esti tűz mellett is rázendítettek, ugyanis a népdal is egyike a legfontosabb részének a magyar népi hagyományunknak. Őt is a táborba való élményeiről kérdeztük, az énekórákon tapasztalt élményeiről.
Az idén volt a legtöbb gyerek a Csipke taborba, kb 65, akiknek a hét minden napján a hegedű meg néptáncórák közt rengeteg más szórakozási lehetőség is adódott. Velük sokan foglakoztak többek közt a táncoktatást Balatoni Katalin, az „Így tedd rá!” módszer képviselője és Dobi Gábor, a torontói Kodály Együttes egyik volt vezetője, a kézműves foglalkozásokat pedig Mészáros Eszter, a Kőrösi Csoma Sándor Program michigan-i ösztöndíjasa tartotta. A napi táncpróbák és hangszeres órák – hegedűt, brácsát, nagybőgőt, furulyát és ütőgardont is lehetett idén gyakorolni – mellett Kocsis Enikő néprajzi ismeretekkel tűzdelt viseletbemutatót tartott, a női viseletek megfelelő felöltési módjaiba is bevezette a lányokat, asszonyokat. A legnépszerűbb esti program a népi játék vetélkedő volt, kötélhúzással, cséplovaglással, zsákban futással, dombról párban összeölelkezve legurulással, tűzugrással és egy kis moldvai táncházzal. (Idézet Mészáros Eszter cikkéből).
A gyermekprogram koordinátora Balatoni Katalin aki Magyarországon gyermekpedagógiával foglakozik. Először beszélt a táborba való tevékenységéről majd Magyarország vezető népi játék-néptáncmódszertani programjáról ejtett szót. A mai sokféle gyermekpedagógiai módszerek között a szülőknek nehéz eligazodni, ez is egy megoldás lehet azon szülők számára akiknek kisgyerekük van. Természetesen ő is készségesen elfogadta a meghívásunkat egy rövid interjúra.
A táborzáró gálaműsor legfelemelőbb érzése az volt amikor megjelentek a szebbnél-szebb magyar népviseletbe a gyerekek. Kicsik és nagyok, lányok és fiúk, mindenki izgatottan várta, hogy bemutathassa a héten elsajátított tudását. Ennyi magyar gyereket hegedűvel a kézben öröm volt látni és élvezet volt hallgatni, amint a magyar csárdást egyszerre húzzák. Természetesen az álló, viharos taps sem maradt el.
Ebből is látszik és a fent elhangzottakból is következik, hogy a Csipke Tábor egy profi módon megszervezett, színvonalas néptánctábor, amelyre a jubileumi X. Csipke táborra sokukat visszavárnak az idei résztvevőkből. Ugyanakkor szívesen látnak és számítanak is nagyobb érdeklődésre a rendezők.
További képek a Bocskai Rádió Facebook oldalán.
