Múlt vasárnap, azaz 2016. november 19-én került megrendezésre az 54. KMCSSZ Központi Bálja, melyen szép számmal, azaz közel 350-en is részt vettek.
A bál Morristownban, azaz New Jersey egyik városnegyedében került megrendezésre a Hyatt Regency hotel dísztermében.
A bálra megérkezvén a részvevők előbb koktélozgatás közben ismerkedhettek, vagy épp a barátaikat köszönthették és ez alatt is hangolódhattak a bálra. Majd a bál előbb a hivatalos köszntéssel indult, melyen bemutatták a KMCSSZ jelenlegi vezető tiszti karát és az est sikeréért oroszlánrészt vállaló két főszervezőt, név szerint Tamásiné Dala Irént és ifj. Vajtayné Soltész Gabriellát.
Mi más lehetett volna a folytatás, mint az első bálozók bemutatása? Az idei évben 16 első bálozó és kísérőjük lépett a táncparkettre és nem csak gyönyörű ruhákkal kápráztatták el a vendégséget, hanem csodás táncukkal is.
Miután az első bálozók bemutatták táncaikat nem csak a vacsora kezdődhetett meg, hanem a vendégek is sorra a parkettre léphettek és rophatták a táncot, melyhez a talp alá valót a Robbie Scott and The New Deal Orchestra és az Életfa zenekar biztosította. Volt helye itt tangónak, keringőnek, de még a jó kis magyar csárdásnak is. Aki pedig nem szeretett volna párosan táncolni, az a körtáncokban vagy közös táncokban megtalálhatta a kedvére való kikapcsolódást.
A bál ideje alatt a KMCSSZ kitüntetését is átadták. Előbb Lendvai-Lintner Imre, a KMCSSZ elnöke szólott pár méltató szót, majd Filó Gábor a KMCSSZ egészségügyi vezetőtisztje, miután átvette a kitüntetést, néhány humoros-de mély értékeket rejtő gondolatot osztott meg a hallgatósággal. Mivel ő a filmorei cserkészpark gyengélkedőjének felelőse, így felidézett egy-egy történetet a cserkészek számára, akik ott töltöttek néhány lázas éjszakát és ezekre az emlékekre utalva köszönte meg nekik, hogy a cserkészbálra szép számmal jöttek el és adakoztak a bál részére a jegyek árának befizetésével, amely bevétel oroszlánrészét a gyengélkedő felújítására szánják.
A bál további részében már a tánccé és a mulatásé volt a főszerep, s aki néha-néha megpihenni vágyott, az alatt folyton ismerősökbe botlott, s így egy-egy finom pohár bor fogyasztása közben akár nosztalgiázhattak.
A bál végén már a néptánccé volt a terep, igaz ezt a lehetőséget már kevesebben vállalták, de annál hosszabb ideig, hisz hajnalig szabad volt nem csak a tánc, de a dalolás is.
Személy szerint én is részt vehettem ezen a jelentőségteljes bálon és számomra nagy megtiszteltetés volt, hogy sok kedves cserkésztestvérrel ünnepelhettem együtt a fiatal elsőbálozókat és eleve a KMCSSZ létét, hiszen csodálattal tudok tekinteni és elismeréssel, hogy idegen földön ilyen sok évtizeden át fennmaradhatott ez a mozgalom és ilyen sok fiatal őrzi és élteti tovább a hagyományokat.
