2016. október 1-én került sor a chicagói Magyar Főkonzulátus szervezésében az első ízben megtartott Regionális Diaszpóra Tanács Értekezletre, amely a Budapesten évente sorra kerülő Magyar Diaszpóra Tanács gyűlésének mintájára jött létre. Ezen regionális találkozó célja, hogy közösen megfogalmazzák igényeiket a Magyar Kormány fele. Illetve a diaszpórában tevékenykedő magyar szervezetek munkáját segítse az által, hogy tapasztalatcserére, problémamegosztásra és közös megoldáskeresésre ad teret.
A program során a magyar Himnusz eléneklésével indult az értekezlet, majd először a helyi főkonzul, Dr. Szebényi Ferenc előbb felvázolta az értekezlet céljait, illetve kiemelte, hogy fontosnak tekintik, hogy ne csak évente egyszer, Budapesten legyen egy értekezlet, ahol találkoznak a különböző diaszpórákból érkező magyar szervezetek vezetői, hanem helyi szinten is legyenek olyan fórumok, ahol megoszthatják egymással nehézségeiket, tapasztalataikat. Ugyanakkor közösen gondolkodva kereshetik a képviselők a közös utakat, melyekkel a magyarságban való megmaradást szolgálhatják.
A főkonzul beszámolt a pont október 1-én, egy éve újranyitott chicagói főkonzulátus tevékenységéről. Elmondta, hogy a chicagói konzulátus három szempontból is kiemelkedően fontos szerepet tölt be az észak- amerikai magyarság tekintetében, hiszen hatékonyabb ügyintézést és szolgáltatást kíván biztosítani az ezen régióban élő magyarság számára – megkímélve így a nagyobb utaktól akár a családokat ha anyakönyvezésről vagy egyéb hivatali ügyekről van szó. Ugyanakkor nemzetpolitikai szempontból is jelentőségteljes, hiszen az egyik legközpontibb helyen helyezkedik el a magyarság elhelyezkedése szempontjából is ebben a térségben. Ugyanakkor mivel eleve egy központi gazdasági-, kereskedelmi-, oktatási terület, így ezen a területen is jól tudja segíteni az anyaországgal való relációkat nem csak a magyar vonatkozásban, hanem nemzetközi szinten is.
Beszámolt arról, hogy ügyintézés tekintetében 11 állam magyarsága tartozik a hatáskörük alá, többek közt Ohio, Wisconsin, vagy éppen Minnesota állam is. Előrebocsátotta, hogy több helyre is kihelyezett konzuli napokat terveznek, amelyekről előre tájékoztatást adnak most még csak a Facebook oldalukon, de idővel majd a most éppen készülőben lévő honlapon is.
Emellett a Chicagóban sorra kerülő 1956-os megemlékezésre tervezett programokról is beszámol, aminek egyik kiemelkedő pontja lesz a Magyar Nemzeti Táncegyüttes fellépése október 19-én.
A főkonzul tájékoztatása után Dr. Magyarics Tamás főosztályvezető, a Külgazdasági és Külügyminisztérium Észak-Amerika Főosztályán beszélt az Anyaország nyitásáról a diaszpóra és szórványmagyarság felé, illetve kihangsúlyozta, hogy Magyarország felelősséget érez az idegen földön élő magyar állampolgárai iránt is. Emiatt is voltak és vannak a különböző fórumok és programok, melyek által törekedni próbálnak arra, hogy segítsék ezen magyarok magyarságban megmaradását akár közelebbi, vagy távolabbi vidékeken. Többek közt beszélt a Magyar Diaszpóra Tanács meglétének jelentőségéről, de a KCSP (Kőrösi Csoma Sándor), Mikes Kelemen Program, Julianus Program, vagy épp a ReConnect Hungary jelentőségét és munkásságát is röviden ismertette, méltatta.
Ezt követte a térségben tevékenykedő három KCSP program ösztöndíjasának a bemutatkozása. Facskó Györgyi a minnesotai magyarság körében tevékenykedik, Nagy Katalin Chicagóban igyekszik a magyar közösség szolgálatára lenni, illetve Pethő Krisztina (jómagam) a clevelandi magyarság körében tevékenykedik. Mindhármuk bemutatkozásából az elszántság és a tenni akarás, a segítség nyújtás tükröződött, hogy a helyi közösségekben aktív munkával ők is hozzájárulhassanak a magyar értékek és magyarság megőrzéséhez.
Az első tömböt a helyi szervezetek képviselőinek hozzászólása és kérdései zárták. Itt felmerültek olyan problémák, hogy van-e rá mód, hogy a Magyar Állam segítse a különböző egyházakat és templomi közösségeket azzal, hogy nem csak magyar nemzetiségű, hanem magyar érzelmű lelkészeket, papokat küldjön, az ők. Egy másik probléma ami felmerült, hogy ha kiutazik akár az Anyaországból, akár az elszakított vidékekről egy előadó, hogyan lehetne ne csak egy helyre meghívni, hanem biztosítani azt, hogy más közösségekbe is eljuthasson. Hiszen ez mindkét oldal számára nagyon előnyös és értékes dolog lehetne, ami jelenleg csak nagy nehézségekkel, vagy legtöbb esetben nem is kivitelezhető. Az is szóba került, hogy a magyar termékek idehozását egyre inkább korlátozni kezdte az amerikai hatóság és ez ellen valami módon fel kéne lépni. Az a kérés is elhangzott ugyanakkor, hogy a különböző otthoni hivatalok kicsit gyorsabban és a nagyobb rendezvények tekintetében időben értesítse az érintett diaszpórában élő magyar szerveztek vezetőit, hiszen például az utazások kivitelezése a kontinensek között nem egyszerű.
Szóba jött az is, hogy igény volt korábban egy emigráns múzeum kialakítására Budapesten, de ez az ügy egyelőre szünetel és felmerült a kérdés, hogy hogyan tovább ezen a téren, hisz jelentős tárgyi érték gyűlt már össze, de nincs, ahova küldeni.
A már működő programokat érintve is felmerültek kérdések és problémák, így például egy egységes tankönyv összeállításának igénye is megfogalmazódott, amit a diaszpórában élő gyermekek számára kéne az ők tárgyi tudásának megfelelően, de nyelvi tudásuknak hiányosságára való tekintettel szerkeszteni.
Szó esett a KCSP programról is, javaslat érkezett arra, hogy a diaszpórában lévő fogadó szervezetek igényeiket jobban figyelembe vegye a Nemzetpolitikai Államtitkárság, például jobb beleszólásuk lehessen a kiküldött ösztöndíjasok kiválasztásába az adott szervezetek igényeinek megfelelően.
Egy rövid szünetet követően a második tömb alatt Juhász András, a főkonzulátus gazdasági attaséja számolt be a gazdasági kapcsolatok alakulásáról Magyarország és az Amerikai Egyesült Államok között. Örömmel jelezte, hogy egyre több amerikai befektető kíván magyarországi leány vállalattal és magyar munkaerővel dolgozni.
Ezt követte dr. Márkusfalvi-Tóth Ádám beszámolója a főkonzulátus konzuli ügyeiről, melyben örömmel jelezte, hogy az a személy, aki a tavaly először adta be az állampolgársági kérelmét az itteni konzulátuson, már meg is kapta a magyar állampolgárságot. Más, a new yorki konzulátustól átvett ügyek is szépen, rendben révbe értek már. De felhívta a figyelmet, hogy a chicagói jelenlét mennyire megkönnyíti a régióban élő magyarság ügyintézését, illetve gyorsítja is az eljárási folyamatokat.
A konzulátusi munkatársak beszámolóit a tiszteletbeli konzulok beszámolói, tapasztalataiknak megosztása követte. Először Böjtös László, clevelandi tiszteletbeli konzul osztott meg néhány tapasztalatot, illetve hangsúlyozta, hogy milyen fontos, hogy Clevelandben lehetőség van arra, hogy egy tiszteletbeli konzult megkeressenek a magyar emberek különböző problémáikkal. Utána Grauzer Csilla, minnesotai tiszteletbeli konzul számolt be arról, hogy az ottani magyarság körében hogyan segíti ez a lehetőség, hogy abban a térségben is az által, hogy ez a lehetőség adott sok ügyintézés megtörténhetett. Illetve ahogy ő fogalmazta, az által, hogy szerves része az ottani közösségnek, így tiszteletbeli konzulként jobban tudja segíteni a magyar közösségek munkáját azzal, hogy közvetlenül is tudja a problémákat, az igényeket közvetíteni az Anyaország fele.
A tiszteletbeli konzulok beszámolói után az új tiszteletbeli konzulságra jelölt detroiti Fogarasi János mutatkozott be, aki nagy megtiszteltetésként tekint arra, hogy jelölték őt is egy tiszteletbeli konzuli tisztség betöltésére.
A második tömb végén lehetőség adódott a részt vevők számára, hogy kérdéseiket és hozzászólásaikat megosszák a fentebbi témakörökkel kapcsolatban. Többek közt az merült fel problémaként, hogy sok programra, ami táboroztatást vagy továbbtanulást biztosít első sorban Magyarországon, de sok esetben a Kárpát medencében, nagyon rövidek a határidők és ezt kellene orvosolni. Az is szóba került, hogy fontos lenne, ha ki lehetne alakítani a magyar társaságok közt egy kapcsot, hogy adott problémák, vagy éppen a közösségépítő munkát elősegítő kezdeményezéseket tudjanak indítani.
A program végén Dr. Szebényi Ferenc főkonzul egy mindenki számára meglepetésként szolgáló örömhírt jelentett be. Ugyanis Magyarország köztársasági elnöke, Áder János 2016. augusztus 20-án Grauzer Csillát a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntette ki, amelynek átadására ekkor kerülhetett sor. Grauzer Csilla immáron több mint három évtizede népszerűsíti a magyar gasztronómiát az amerikai nemzet körében, de számos más módon is szolgálja a magyar értékek, kultúra fennmaradását, hiszen a minneapolisi magyar közösség vezetője, ottani tiszteletbeli konzulja is.
Ez úton szeretnénk gratulálni Grauzer Csillának, illetve a további munkásságára jó egészséget és további lelkesedést kívánunk!
A programot egy rövid állófogadás követte, ahol a szervezetek képviselői kötetlen keretek közt is tovább gondolkodhattak, ismerkedhettek.
Összességében egy hiánypótló és mindenképp folytatandó kezdeményezésre került sor, melyre a főkonzulátus a jövőben is több ízben időt és teret szán. Hiszen fontos, hogy helyi szinten is ismerjék a magyar szervezetek munkásságát, igényeit, hisz ez az egyik alapja a támogatásnak és a jövőben is folyó még sikeresebb munkának.
További képek az értekezletről megtekinthetőek a Bocskai Rádió Facebook oldalán. Valamint interjúk az eseménnyel kapcsolatosan 2016. október 9.-ei adásunkban hallhatóak.
Forrás: Pethő Krisztina / korosiprogram.hu
