A Kőrösi Csoma Sándor Program coloradói és új-mexikói ösztöndíjasaként abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy idén a Cleveland melletti Brecksvilleben tölthettem egy szűk hónapot, a legendás “Bőjtös-házban”. Bőjtös László huszonkét éve a Magyar Köztársaság clevelandi tiszteletbeli főkonzulja, a Magyar Baráti Közösség egykori gondnoka és máig aktív tagja, valamint hosszú évtizedekig a szétszórtságban élő magyarság egyik legnagyobb szervezője, magyarországi és határontúli kapcsolattartója.
Népajzkutatóként a tavalyi KCsP keretében Coloradóban végeztem kutatásokat az ott élő magyarság több mint ötven éves történetéről (és több mint száz éves gyökereiről). A mélyinterjúkból és történeti dokumentumok feldolgozásából született meg a Túl az Óperencián…- A coloradói magyarok ötven éve címet viselő könyv. Kutatásaimat idén a köztudat számára szinte teljesen ismeretlen új-mexikói magyarságra is kiterjesztettem, valamint azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy belecsöppenve a vadnyugati magyarságtól teljesen eltérő keleti, keleti parti magyarság életébe, Bőjtös László életművének feldolgozásában, forrásanyagainak feltárásában közreműködjek. Ennek a munkának a vezérfonalát azok a több mint ötven éve vezetett vendégkönyvek adták, amelyeknek lapjait a Bőjtös-házban egykor vendégeskedő olyan anyaországi és határon túli írók, művészek, zenészek politikusok, barátok, honfitársak és “hontalanok” kézírásai jegyzik, akik tetteikkel nyomot hagytak egy külhonban újraépülő Magyarország történetében. Régi-régi történet elevenedik meg kezük bejegyzései nyomán, peregnek a lapok, s rajta a szavak, amelyek világokat akartak megdönteni, hamis eszmék, elnyomó rendszerek falait tégláról-téglára lebontani. Szétszórtságban éltek mégis összetartozásuk által győzedelmeskedtek. „Együtt a szétszórtságban” – vált azóta jelmondatukká.
Hogyan is írhatnánk tehát hitelesen egy család legendás vendégszeretetéről, több évtizedes közösségi, szervezői aktivitásáról anélkül, hogy azt személyesen meg ne tapasztaltuk volna mi magunk is? Egy szétszórtságban élő kiválóság magyarságért tett erőfeszítéseiről anélkül, hogy mi magunk ne vállaltuk volna egy időre legalábbis az önkéntes száműzetést a szétszórtságban élő magyarjainkért? A Kőrösi Csoma Sándor Program által tehát a diaszpóra magyarságért elköteleződve érkeztem szétszórtságba, tudásomat és munkámat nekik szentelve. A néprajztudományban ismert kifejezéssel élve pedig, mondhatni „résztvevő megfigyelőként” lettem vendége e háznak, s élveztem azt a bizonyos, a vendégkönyvek lapjain oly sokszor emlegetett vendégszeretetet.
Az alábbi videó egy, a Bőjtös-házaspárnak készített, személyes ajándék. Elsősorban hálám és megbecsülésem kifejezése, de egyben a vendégkönyvek közel háromszáz bejegyzése közül a személyesebb jókívánságok egyfajta válogatott közlése, bemutatása is. Maguk a köszönetnyilvánítások szép illusztrációi egy sokakért sokat tevő házaspár önzetlen munkájának, maguk a vendégkönyvek pedig ugyancsak illusztrációi egy, a hazájától távol élő magyar diaszpóra közösség szellemének és máig tartó tevékenységének.
Magyarország kiküldöttjeként érkezve, valóban a küldetéstudatban megerősödve és a külhoni magyarság ügyéért elköteleződve térek haza. Hiszen a sok évtizede épülő híd immáron járható, a munka pedig éppen csak, hogy elkezdődött.
Endrődi Judit
KCSP ösztöndíjas
