Egy félidő horvát kert volt Pesten, egy pedig magyar felnyomulás jegyében telt, így igazságos döntetlennel ért véget a két Eb-résztvevő labdarúgó-válogatott barátságos mérkőzése szombat este az Üllői úti stadionban.
Hajdú B. István kiabálta végig a felvezetést az Üllői úton, ahol a magyar–horvát barátságos mérkőzés előtt a labdarúgó-válogatott valamennyi kvalifikációs gólját felidézték a stadion kivetítőin. S bár a kiváló riporter harsogott szépen, az ő szavai is a csend hangjainak tetszettek a műsorközlőéihez képest, a helyi szpíker ugyanis elbódult egyrészt honfitársaink Eb-szereplésétől, másrészt saját magától. Ilyeneket üvöltözött: „Guzmics Richárd, a krakkói fejelő király”, „Gera Zoltán, az élő klasszikus”, az ember meg arra gondolt, hogy az elszabadult bemondó mit bömbölt volna, mondjuk, Mészöly Kálmánról, Kocsis Sándorról, Zsengellér Gyuláról vagy Puskás Ferencről…
A kivonuló magyar csapat a szurkolók előtt hajtott fejet, mert a következő szövegű transzparenssel érkezett a pályára: „Köszönjük! Nélkületek nem sikerült volna az Eb-kijutás.” A csapatkapitány Dzsudzsák Balázs szóban is megerősítette a felirat tartalmát, és olyan sikert aratott, mintha gólt szerzett volna. Ha ő nem is, Németh csaknem a hálóba juttatta a labdát – épp a „cséká” átadásából –, de Vrsaljko akrobatikus mozdulattal mentett Amerikából Katarba tántorgó emberünk elől. Mandzukicot viszont nem sikerült megelőzni, így a Juventus centere könnyedén továbbította az Internazionale csapatában futballozó Perisic érzéssel keresztbe küldött labdáját a jobb sarokba (29. perc: 0-1).
Az „itáliai” akcióval a horvátok megérdemelten szereztek vezetést, mert a kiegyensúlyozott első negyedóra után ellenőrzésük alá vonták a pályát, fölényes biztonsággal tartották maguknál a labdát, igaz, a kapura ők sem voltak különösebben veszélyesek. Így aztán a 42. percben csaknem megjárták, mert Kleinheisler húsz méterről kitűnő lövéssel lepett meg mindenkit, kivéve Kalinic kapust, aki egyáltalán nem ámult, hanem avatott mozdulattal kiütötte a labdát a bal alsó sarok közvetlen közeléből.
A szünetben négyet cserélt Bernd Storck, a magyar válogatott német szakvezetője; sajnos, volt jelölt bőven a lehívásra… Az „új” csapat feljebb nyomult, mint a korábbi, végre megszakadt az addigi horvát dominancia. Gera instruálta is a többieket, hogy maradjanak „fenn”, a vendégeket pedig mintha váratlanul érte volna az ellenfél pályára lépése. A szomszédok helyzetét nehezítette, hogy „kettős mérkőzést” vívtak: az egyiket honfitársainkkal, míg a másikat Prihoda cseh játékvezetővel, akinek szinte minden ítéletét hevesen vitatták. A kék szerelésben játszók egyszeriben olyan izgatottakká váltak, hogy Perisic – a közönség nem kis kárörömére – luftot rúgott…
A Dibuszt váltó Bogdán kapujánál amúgy ritkán tűntek fel a horvátok, akik közül a legjobb teljesítményt két hátvéd, Vrsaljko és Corluka nyújtotta. Ez is jelezte, hogy már nem a vendégek kontrollálták a játékot, de előnyüket különösebb kapu előtti kavalkádok nélkül is őrizni tudták. Sőt a 76. percben a néhány másodperccel az előtt becserélt Srna eldönthette volna a mérkőzést, de a tizenhatosról mellé lőtte a szabadrúgást.
Dzsudzsák viszont húszról a hálóba küldte a szabálytalanság miatt leállított labdát: tökéletesen megrúgott labdája a bal felső sarokba csapódott (1-1).
Így volt igazságos, így volt barátságos…
MAGYARORSZÁG–HORVÁTORSZÁG 1-1 (0-1)
Barátságos mérkőzés, Üllői út, 20 300 néző. Jv.: Prihoda (cseh).
Magyarország: Dibusz (Bogdán, 46.) – Fiola, Guzmics, Lang, Korhut – Dzsudzsák (Stieber, 81.), Nagy (Elek, 46.), Gera, Kleinheisler (Böde, 80.), Németh (Nikolics, 46.) – Priskin (Szalai, 46.).
Horvátország: Kalinic – Vrsaljko, Corluka, Schildenfeld, Vida – Brozovic, Antolic, Modric, Kovacic (Srna, 76.), Perisic – Mandzukic.
Gól: Mandzukic (29.), Dzsudzsák (79.).
Forrás: nol.hu
