Nem akarok luxusautót, villákat, faexport engedélyt, sőt még részvényeket sem! A közszolgálat nem erről szól, teljesen másról szól.
Erdélyi magyarként meg pláne másról kéne szóljon. Mindannyian tudjuk, ebben az országban mi csak másodrendű állampolgárok vagyunk, na nem a jogokat illetően, hanem azok betartásának hiánya miatt. Vannak jogaink, nem panaszkodhatunk. Ezeket a jogokat azonban nem gyakorolhatjuk, vagy csak részben élhetünk velük helyzettől függően. További jogok kiharcolására a fokozott közhangulatok miatt nem nagyon van esélyünk, külföldi segítséget az elmúlt évek hamis külpolitikája miatt egyelőre nem sokat várhatunk. Tudjuk ugyanis, hogy az RMDSZ kormányra menetele azt a képet erősítette, hogy Romániában a kisebbségi kérdés végérvényesen meg van oldva. Ezzel a csalárd hazugsággal nem könnyű leszámolni, a generációváltás után is sok időre lesz szükség, míg a külföldi közvélemény is valós képet alkothat közösségünk helyzetéről.
Természetesen vannak felelősük, nem magától alakult így. Őket felelősségre kell vonni. Nem akarok bosszút, nem vagyunk a bosszú népe. De az a minimum, hogy távozniuk kell a közéletből. Így is késő, már felnevelték az őket követő generációt. Aprólékosan csepegtették beléjük a hatalomvágyat, arroganciát, szűklátókörűséget s némi operett-magyarságot is. Nem kétséges, hogy hűen fogják képviselni mestereik irányvonalát. Nekik is helyük van a nap alatt, de nem fogjuk engedni, hogy újra téves irányba tereljék közösségünk sorsát. Mestereiknek távozniuk kell, és nekik alkalmazkodniuk kell a közösség döntéseihez. Ha nem, szembe kell nézniük azokkal a fiatalokkal, akik nem a kijáró politika bukaresti iskoláját járták ki, hanem az otthon való tisztességes boldogulás vágya késztette őket politikai öntudatuk cselekvésre való váltására.
Ezeket a megcsemerlett fiatalokat a vén kufárok kényszerítették az erdélyi politika jobb sorsot is megélt mezejére. Van-e félnivalójuk az elmúlt negyedszázad fejleményeiért felelősöknek? Van, de csak akkor, ha nem hajlandóak beismerni, lejárt az idejük. Az újratervezést inkább nélkülük szeretnénk, ha lehet minél hamarabb, mert fogytán a türelmünk. Mi nem engedünk az erdélyi magyarság 89-es reményeiből, álmaiból, követeléseiből. Minket nem lehet megvásárolni, sem megfélemlíteni. A jövőnket eltékozolták, hát mi majd visszavesszük azt. Kerül, amibe kerül, mi nem fogunk négyévente a bizonytalanba pecsételni, hanem részt fogunk venni a sorsfordító döntésekkor. Most még csak helyet kérünk, de ha sokáig váratnak, elvesszük féltve őrzött eszközeiket és közösségünk hasznára fogunk vele élni.
Az elnökválasztáson részesei lehettünk a változás győzelmének. Ezt a győzelmet el akarják venni, kisajátítani, fürdeni a dicsőségben. Nem veszik tudomásul, hogy ez a győzelem az ő bukásuk. Múlt hónapban eltemettük az elmúlt 25 évet, eltemettük a magyarság elmúlt 25 évét és az azzal járó politikai mamutokat is. Vergődésül eltarthat egy darabig, a vén kommunisták is sokáig bírták, de végül csak eltűntek a politika süllyesztőjében. Addig is visszhangozzák a Kárpátok, az új idők, új szeleit: El innen, vén kufárok! Őrségváltást, most!
szerző: Fancsali Ernő
forrás: erdelyiautonomia.wordpress.com
