94 éves korában meghalt Keleti Éva Kossuth-díjas és Balázs Béla-díjas fotográfus.
Keleti Éva Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotográfus, érdemes és kiváló művész életének 95. évében, február 6-án elhunyt – tudatta a család pénteken az MTI-vel, egyúttal kérve a sajtó és a közvélemény megértését, hogy további nyilatkozattétel céljából ne keressék őket.
Azokat fotózta, akikre mindannyian felnézünk. Fényképein a színházi világ nagyjait, óriásait, halhatatlanjait látta és láttatta. Igen, látta és láttatta, hiszen mindvégig az ő kamerájának lencséin keresztül csodáltuk a függönyökön inneni és túli világot.
Keleti Éva nélkül másmilyen volna a színháztörténelem, amelynek ő nem csupán krónikása volt, hanem szereplője, formálója is.
A fénykép igazi csodája az, hogy tükrözi a kor szellemiségét, kultúráját, de ahhoz, hogy értékes alkotás szülessen, tanulni kell a mesterséget, nem árt, ha tehetséges az ember, sok esetben pedig szerencsére is szükség van
– mondta az Indexnek 91 éves korában, amikor Amit még nem láttatok… nyílt fotókiállítása.
Hívta a fotózás világa
Keleti Éva 1931. augusztus 18-án, Budapesten született, zsidó vallású, polgári családba. Az iskolában katolikus nevelést kapott, érettségi vizsgát fizika–kémia szakot, mert szeretett volna vegyészmérnök lenni, de otthagyta az egyetemet, és riporter lett a Magyar Fotónál (1954–1976), majd annak jogutódjánál, az MTI-nél.
Minderről azt mesélte az Indexnek, hogy amikor az MTI-be felvették gyakornoknak, még soha nem volt fényképezőgép a kezében. Ahogyan fogalmazott:
a véletlenek összjátéka révén fotóriporter lettem.
Mert persze, ha már vegyészmérnök szeretett volna lenni, és mégse lett, fiatal lányként balerinaként látta magát a színpadon. Járt is balettórákra, ám alkata, izomzata és csontozata más jövőt szánt neki.
A színpad világa azonban így is az övé lett – a fényképezőgépe objektívén keresztül. Sokat fényképezett táncosokat, a Magyar Állami Operaház Balettegyüttesének tagjait, a Pécsi Balettet, a Győri Balettet. Jól ismert minden színészt és rendezőt, a budapesti körúti lakása számos találkozó, összejövetel helyszíne volt, és az 1950-es évek óta minden jelentős előadást, színházi eseményt megörökített. S közben 1976–1989 között az Új Tükör fotóriportere volt, képszerkesztője, főszerkesztő-helyettese, majd a Színházi Élet képszerkesztője (1976-ban még Indiában is tanított sajtófotót); 1991–92-ben a HT Press sajtóügynökség, a Gamma Képügynökség fotós főszerkesztője is.
Mindvégig képben
Aztán hatvanévesen letette a fényképezőgépet. Igaz, könyveket szerkesztett, híres fotósok emlékét ápolta. A gépet 88 éves korában vette újra kezébe, régi modelljeit is felkereste.
Visszaemlékezve pályafutására, 2021-ben az Indexnek azt mondta, hogy a fotográfia nem könnyű munka,
az a része, amit én szerettem csinálni, fizikailag sem. Nem magától értetődő, hogy egy hetvenéves nő huszonöt kilós fotóstáskával a vállán rohangáljon riportokra. Előbb-utóbb megkérdezi valaki, hogy mit keres itt ez a vénasszony.
Az utána következő évtizedek alatt nagyon sok mindent csináltam. Soha nem készítettem volna könyvet, nem állítottam volna össze kiállításokat, nem is kutattam volna, ha nem vonulok vissza a hivatásos fotografálástól.
Mindvégig szívügye volt, hogy Magyarországon létrejöjjön egy önálló fotográfiai gyűjtemény, egy múzeum, ahol minden magyar fotográfus emlékét méltón őrizhetik, ápolhatják.
Az országról, Magyarországról pedig 2023-ban azt mondta, hogy az „egy nagy gömb. Nincsen eleje és vége, minden fénykép az egészet mutatja. A kultúránk egészét, minden egyes történetben benne van az emberiség egészének története. Ezekben a képekben benne van a fotográfia múltja, de benne van a jövője is.”
(Index)
Borítókép: 94 éves korában meghalt Keleti Éva Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotográfus. Fotó: Index/Bodnár Patrícia
