88 éves korában elhunyt Szilágyi Júlia esszéíró, irodalomkritikus, aki kedvenc műfaját, az esszét „nem irodalmi formaként, hanem szellemi magatartásként művelte.”
88 éves korában elhunyt Szilágyi Júlia esszéíró – osztotta meg közösségimédia-oldalán a szomorú hírt Balázs Imre József költő, irodalomkritikus és szerkesztő. „Lezárult egy korszak” – fogalmazott.
Szilágyi Júlia háromszoros kisebbségiként élte túl a totalitarizmust, és soha nem állt be a sorba. Saját elmondása szerint két dologról sosem tudott lemondani: a könyvek szeretetéről, és az emberekbe vetett hitéről. Korunk szerkesztőségének belső munkatársa volt.
Nyugdíjazása után a BBTE-n volt óraadó tanár. „…bízik az emberek nyíltagyúságában, és meg szeretné tanítani őket valamire, (…) a testéből sugárzik a jó értelemben vett tanítani vágyás… Elsősorban elemez. Nyugodtan, csöndesen, a maga sok éven át cigarettával pácolt hangjával” – írta róla a Helikon hasábjain korábbi tanítványa, Demény Péter.
Szilágyi Júlia fontos útravalót vitt magával gyerekkorából: szerették, ezáltal ő is megtanult szeretni. A család erős asszonyainak példája megtanította harcolni, kiállni önmagáért, a szeretteiért és az elveiért.
Munkásságáért 1996-ban Látó-nívódíjjal jutalmazták. 1997-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel, 2007-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki. Ugyanebben az évben megkapta az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány díját, 2008-ban a Lehet-e esszét tanítani? című írása az Év Könyve lett.
(Maszol)
Borítókép: Szilágyi Júlia. Fotó: Maszol
