Nem a háttérzajra kell figyelni, hanem a zenére – tanácsolta a város ünneplő magyar közösségének a Kolozsvári Magyar Napok (KMN) kedd esti nyitógáláján Gergely Balázs főszervező. A Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke a több mint 150 fiatal önkéntes példán keresztül mutatott rá: a rendezvénysorozatnak „lelke van”, és ezt nem szabad elfelejteni.
A 12. Kolozsvári Magyar Napok (KMN) ugyan a tavalyinál szabadabb korlátok között, de még mindig óvintézkedések közepette vette kezdetét kedden este a Kolozsvári Magyar Operában. A nyitógála résztvevői kordonok között juthattak be az épületbe, miután felmutatták az oltási igazolást, ugyanis ahhoz, hogy ki lehessen használni a terem teljes kapacitását, a rendezvényen való részvételt oltottsághoz kötötték.
S bár a szervezők türelmet kértek, a beléptetési folyamat messze nem volt annyira hosszadalmas, mint amire számítani lehetett.

A nyitógála első szónokaként Gergely Balázs főszervező Móra Ferenc ifjúsági regényéből, a Pál utcai fiúkból idézett, melynek filmadaptációját augusztus 20-án a Főtéren is láthatják a kolozsváriak, Fábry Zoltán 1969-es rendezését, melyet Oscar-díjra is jelöltek. A főszervező a grundot a kolozsvári Főtérhez hasonlította, mely ugyanúgy a „végtelenséget és szabadságot jelent”. Úgy vélte, a grund attól grund, hogy a fiúk hiszik és megélik, bajban és örömben is kitartanak mellette.
A Kolozsvári Magyar Napok pedig „a benne lakozó lélektől” több egy egyszerű nyári fesztiválnál.

„Ha azt mondjuk, „Magyar Napok” így vagy úgy, de mind ugyanarra gondolunk. A találkozás örömére, a mosolyokra, az együtt eltöltött időre és mindazokra a kulturális kincseinkre, melyeket minden alkalommal újra felfedezhetünk”
– mutatott rá Gergely Balázs, arra intve, védjük azon képességüket, hogy meglássuk a jót, „mi több, hogy elsősorban és mindenek felett a jót lássuk meg!”
Zene vagy sercegés?
Egy anekdotával példázta mondanivalóját, melyben a két lemezt hallgató barát közül az egyik a zenére, a másik a recsegésre figyel. „Döntsd el végre, hogy a recsegésre vagy a zenére figyelsz!” – mondja társának a vájtabb fülű. Gergely Balázs is arra intette a magyar napozókat, hogy a pohár tele felét nézzék.
A Kolozsvári Magyar Napok főszervezője ezzel a járványügyi korlátozások miatt háborgóknak üzent, és arra is rámutatott, hogy a tavalyi kiadáshoz képest az idei év jóval többre ad lehetőséget.
„Több helyszínen, lényegesen több programponttal jelentkezünk, vagyis a félig teli pohár újra a felé halad, hogy a csúcsidőkhöz hasonlóan, újra színültig teljen” – mondta, példakánt az idén a legnagyobb számban jelentkező fiatal önkénteseket hozva fel.

„Az ő dolguk talán a legnehezebb, hiszen ők azok, akik először találkoznak az elégedetlenebb hangokkal, azokkal, akik inkább a zörgést figyelik. Ők azok, akik éjt nappallá téve dolgoznak azért, hogy a Kárpát-medence egyik legnagyobb kulturális seregszemléje ismét sikeres legyen. Köszönet és taps illeti őket – partnerszervezeteinkkel, a rendezvény támogatóival és a népes szervezőcsapattal egyetemben”
– mondta Gergely Balázs. Hozzátette, mindabból, ami a programfüzetben látható a „szív, ész és lélek hármassága köszön vissza”. A Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke szerint a Kolozsvári Magyar Napokra közös és közösségi életünk tükreként kell tekinteni.
„Ha életünk korlátozásokkal teli, hát a Magyar Napokat is e korlátok között, de a lehető szeretettel és derűvel szervezzük, mint tettük azt a tavalyi évben. Ha pedig életünk szabadabbá válik, úgy a Magyar Napok is újra fejlődő pályára áll, gazdagabb és színesebb lesz, miként az idei évben is”
– összegzett.
A szabadság ünnepe
A szabadságra utalt köszöntőbeszédében Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára is, aki viccesen megjegyezte: őt a Sissire hívták, de úgy tűnik, A denevérre érkezett – a beszédet mondók feje felett ugyanis egy terembe beszabadult denevér keringett. Emlékeztetett, hogy Petőfi is szabadságra gondolt, amikor 1849-ben Kolozsváron volt. Ahogy a költőt egykor, most az egész világot ledöntötte egy betegség, mely alatt át kellett gondolnunk a helyzetünket, számot kellett vetnünk értékrendünkkel. Ez idő alatt erőt tudtunk meríteni abból a kultúrából, amelyet az elkövetkezendő napokban ünnepelni fogunk, mondta a szónok.
„A szabadság ünnepe lehet a mostani Kolozsvári Magyar Napok is. A visszakapott életközösség, a közös ünneplés, a művelődés és szórakozás része ennek a szabadságnak. Apróságnak tűnik, de most már tudjuk, mennyire hiányzik, ha nincsen meg”
– mutatott rá az államtitkár.

Hangsúlyozta, hogy Kolozsvár a magyarság kulturális egységének egyik legragyogóbb pontja, és a 12. Kolozsvári Magyar Napok mottójával azt is mondhatjuk, hogy „a szabadságunk is Kerekedik, egyre teljesebben mutatkozik meg, ha megmaradunk az egységben”.
„Magyarország Kormánya részéről azt kívánjuk, hogy legyenek az elkövetkezendő napok a lanttal, a kultúrával kivívott, megőrzött és megénekelt szabadság napjai. Küzdjünk a teljes szabadságért, teljesen magunkat is ennek szentelve”
– üzente a kolozsváriaknak Potápi Árpád János.
Válság és ünnep
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alapító ügyvezető elnöke beszédében
a magyar napok kezdeti időszakát idézte fel, az éjszakába nyúló, lázas, sokszor euforikus beszélgetéseket, amikor az ötletből elindult a rendezvénysorozat terve, a tervből pedig valóság lett.
Majd közösségünk erejéről és állóképességéről szólt, arról, hogy egy közösség állapotáról „az élet két igazságpillanatában bizonyosodhatunk meg leginkább: a bajban és az ünnepek során”. Úgy vélte, hogy a mögöttünk álló közel másfél évet joggal nevezhetjük nehéz, embert és közösséget próbáló időszaknak, de még sincs okunk bánkódni, hiszen a Magyar Napok szervezői tavaly és idén is vállalták, hogy megszervezik a rendezvényt. Mindez egyetlen dologról szól: közösségünk – szűkebb merítésben Kolozsvár, szélesebben Erdély és a Kárpát-medence közössége – életképes és élni akar, hívta fel a figyelmet. Toró T. Tibor rámutatott:


„A Magyar Napok reményt adott más közösségeknek a nehéz időkben ahhoz, hogy higgyenek benne: a legnagyobb zűrzavarban is létezhet rend, a félelem közepette is létezik nyugalom, s a legnagyobb és legfájóbb veszteségeket elszenvedve is látható, hogy az élet él és élni akar.”
Úgy vélte, a KMN-nek ünnepként sem kell szégyenkeznie, hiszen olyan helyzetben is fejlődni tud, amikor napról-napra változnak a szabályok, amikor minden bizonytalan. „Nem kétséges, hogy a Kolozsvári Magyar Napok mára mindannyiunk ünnepévé vált” – jelentette ki.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy az elmúlt 12 év alatt nem csak a kolozsvári rendezvénysorozat nőtte ki magát és vált megkerülhetetlen kulturális seregszemlévé, hanem
példáját más városok magyar közösségei is átvették: így lett Nagyváradon, Marosvásárhelyen, Temesváron vagy Brassóban is helyi magyarnap.
Van még feladat
Kelemen Hunor szövetségi elnök üzenetét – aki kormányzati elfoglaltságai miatt nem tudott jelen lenni a rendezvényen – Horváth Anna, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke olvasta el. Előtte szintén az önkéntesek példáján keresztül mutatott rá, hogy
a magyar napos szervezőcsapat már egy új generációnak is átadta az érzést, hogy „rendkívüli idők rendkívüli munkát követelnek”.
Az RMDSZ elnöke üzenetében azt írta, hogy bár a nyitógálán nem vehet részt, a hét második felében ott lesz a Főtéren, a Farkas utcában, a borudvarban.
„Néhány hónapja még nem tűnt magától értetődőnek, hogy együtt leszünk és ilyen szép számban leszünk együtt a mostani rendezvénysorozaton, Kolozsváron. Másfél esztendeje árnyékolja be az életünket a szűnni nem akaró járvány, amiről sokszor éreztük úgy, hogy sosem lesz vége, ám most mégis fellélegezhetünk egy kicsit”
– fogalmazott Kelemen Hunor, hozzátéve, hogy embert próbáló időket élünk most, amelyben remélhetőleg a törődő ember fog nyerni. Emlékeztetett, hogy a járvány elleni harcban sokat számított a segítségnyújtás intézményi szinten és a hétköznapi ember szintjén.

„Ahhoz, hogy együtt és magyar napokat ünnepelhessünk, kellett a közösségi szolidaritás. De kellett az is, hogy Gergely Balázs és csapata határtalan erőfeszítéseket vállaljon azért, hogy ezen a nehezített pályán is mindannyian megtapasztalhassuk, hogy nem lettünk cserben hagyva”
– mutatott rá Kelemen Hunor tiszteletét fejezve ki a főszervezőnek, munkatársainak és az önkénteseknek. Emlékeztetett, hogy bár a harcokat ez idáig megnyertük, van még feladatunk a járvány leküzdésében.
„Engedjük el magunkat ezekben a napokban, hagyjuk hátra a problémákat, mindannyiunkra ráfér a kikapcsolódás, ám az egymás iránti felelősségvállalás teljes tudatában üljünk be az előadásokra, filmvetítésekre, koncertekre, járjuk be a központ tereit. Ez jellemezte mindeddig az immár tizenkettedik évét megélő magyar napokat, ez az a hozzáállás, amely minden időben túljuttat a bajokon”
– üzente a kolozsváriaknak Kelemen Hunor.

Az est második felében a jelenlévők a Monarchia Operett társulat előadásában Huszka Jenő – Szilágyi László: Sissi, a magyar királyné című operettjét láthatták, mely gróf Andrássy Gyula, az Osztrák–Magyar Monarchia későbbi külügyminisztere és Erzsébet királyné beteljesületlen, történelmileg nem igazolt szerelméről szól. Az előadás iránti hatalmas érdeklődés miatt idén a nyitógálára jegyhez kellett kötni a belépést.
(Krónika)

























