Az év, az évtized, az évszázad (?) képe: felemelt kezekkel várják a látogatótömegek az európai civilizáció egyik jelképében, hogy valami történjen. És valami történni fog. Erre tanít minket a történelmünk, amíg néhány évtizedre el nem hittük, hogy kiiratkozhatunk belőle, örökre. Tévedtünk.
A leghaloványabb kedvem sincs persze ironizálni. Ez háború.
Mit mondjunk? A fölösleges szavak helyét előbb-utóbb átveszik a tettek. Ha nem a tehetetlen hatóságoké, majd az egyes magára hagyott embereké.
Ez a fotó pedig ennek az új háborúnak a tökéletes összefoglalója, az év, az évtized, talán az évszázad képe. Eddig.
A párizsi Notre Dame (a Miasszonyunk-katedrális) előtti kalapácsos támadás miatt a francia főváros katedrálisába zárt látogatótömegek felemelt kézzel ülnek. A legeurópaibb stílus, a gótika, egyáltalán, az évezredes európai civilizáció jelképében.
Teszik, amit mondanak nekik. És várják passzívan, hogy valami történjen. Talán még akad közöttük egy-kettő, aki imádkozik. Talán.
Túszok lettünk a régi nemzedékek megfeszített munkájával felépített saját katedrálisainkban.
Várnak az európaiak. Mert valami történik. És valami történni fog. Erre tanít minket a történelmünk, amíg néhány évtizedre el nem hittük, hogy kiiratkozhatunk belőle. Örökre. Haha.
Tévedtünk.
Forrás: mandiner.hu
