Régi, izgalmas, gyerekkori emlék
szemem előtt futó tarka tájkép
alattam zajosan zakatol a vonat
arcom az ablaknál, nyújtom nyakamat
végre megpillantsam, száguldó fák között
várom, hogy csillanjon, dombok háta mögött
bújósdit játszik, szertelen gyerek
majd előugrik, alig merek
ránézni, s szemérmetlenül
mutogatja magát mezítelenűl
van ennél szebb emlék, mint a vonaton
hozzád sietni, nyáron, melegben, Balaton.
S bőrömön ma is épp úgy érzem
mint símogat selymes, meleg kezed
lelkem már más vágyakkal telt
lankás dombon zöldülő szőlőkert
negyven év sok és nehéz terhe alatt
lelassul, meg-megáll a gyorsvonat
kezemben lustán döcög a toll
kristály pohárban aranyszinű bor
de így, megőszült fejjel is szeretlek
lássalak gyermeki vagy felnőtt szemmel
benned csalódni sohasem fogok
pajtásom, barátom, szeretőm: Balaton.
1981 november
