A profizmus attitűd
Egy gödöllői tánccsoport hódította meg a szigetországiak szívét: a rangos tehetségkutató, a Britain’s Got Talent négytagú zsűrije négy igennel juttatta tovább Papp Máté Bencét, Papp Gergely Bálintot és Moussa Ahmedet, azaz a Fricskát az újabb fordulóba.
A csapat azt mondja, az ötlet, hogy szerencsét próbáljanak Londonban, tavaly ősszel született meg azt követően, hogy beállítottak egy világrekordot: a három fiatalember két perc alatt kézzel és lábbal ütve a ritmust, összesen háromezer-kilencházharminchetet koppantott.
– A világrekordot Michael Flatley inspirálta – mondta Papp Gergely Bálint a Magyar Hírlap Online-nak. – A kísérletünk sikerült és azt gondoltuk, hogy következő lépcsőfokként nemzetközi szintre emeljük azt, amit csinálunk. Ehhez a legjobb kínálkozó lehetőséget a Britain’s Got Talent nyújtotta. Ez ma a világon a legnagyobb, legrangosabb tehetségkutató verseny, a YouTube csatornájukra jelentkeznek fel a legtöbben, hatalmas a nézettsége. A Fricska célja az autentikus magyar néptáncot modern köntösbe bújtatva eljuttatni minél szélesebb rétegekhez. A tradíciót megpróbáltuk kicsit megújítani, hogy ezzel is új löketet adjunk a hazai néptáncmozgalomnak, amely egyébként széleskörűen támogatott művészeti ág. Hagyományok Háza, a Martin György Néptáncszövetség szervezésében rengeteg ilyen jellegű rendezvény van országszerte, ahol bárki magába szívhatja a magyar népi kultúrát. Szerettük volna, hogy a néptáncmozgalom még szélesebb rétegekhez jusson el, s erre a legjobb lehetőséget a londoni megmérettetés kínálta.
– Magyarországi karrierre vagy világhírre vágyik a csapat inkább?
– A Fricska nem szeretné, ha a siker – akár a világrekordról, akár a Britain’s Got Talenten való részvételről van szó – nem csak a hármunk eredménye lenne. Szeretnénk, ha ezekre az eredményekre nem csak mi hárman lennénk büszkék, hanem Gödöllő, az egész ország, a magyarság szerte a világban. Ezért edzünk kőkeményen, minden nap, és ezért igyekszünk mindig folyamatosan fejleszteni önmagunkat, minél pontosabban, minél hűebben táncolni.
– Milyen elképzelései, alapvetései vannak a Fricskának?
– Ami ránk jellemző és amit próbáltunk a másokkal való együttműködés során magunkba szívni és megtanulni, az az, hogy a profizmus nem csak szakmaiság, nem az egy adott dologhoz való hozzáértés, hanem attitűd. Azon igyekszünk, hogy mindenhez profi attitűddel viszonyuljunk, amihez a táncon belül nyúlunk. Igyekszünk nemcsak jól táncolni, hanem a „tálalással” is foglalkozni, hogy az itthoni közönség is minél többet lásson a hazai tánckultúrából. És természetesen igyekszünk minél többekkel megismertetni a magyar néptáncot.
– Hogyan fogadták a Fricskát Londonban?
– Hatalmas élmény volt egy ekkora nemzetközi tehetségkutatóban részt venni – vette át a szót Papp Máté Bence. – Technikailag is, emberileg is minden a csúcson volt. Az emberek nagyon közvetlenek, ugyanakkor nagyon értik a dolgukat: pontosan beosztották, mikor, hová kell mennünk, mit kell csinálnunk, még azt is, hogy hogyan kell interjút adnunk. A zsűrinek ezen a versenyen hatalmas a tekintélye, nagy tisztelet övezi. Mindenki azt kérdezgette tőlünk, hogy melyik zsűritagtól tartunk a leginkább. Számunkra a leginkább mérvadó Simon Cowell véleménye volt, de természetesen mindenki más is számított. Nagyon közvetlenek voltak velünk ők is. Igaz, a produkciónkat éppen Cowell nem állva tapsolta meg. De szenzációs érzés volt így is. Az előadásunk végén egy másik zsűritag, David Walliams, megszakítva a műsor folyamát hátrajött és külön gratulált nekünk. Ez csodálatos élmény. Amikor egy ilyen nemzetközileg ismert komikus kijön és személyesen köszönt, az szinte leírhatatlan.
