És mögéd hullanak az évek
miként füttyentő golyóktól
hull az emberi test
s lehámlik az életről
mint a kígyó bőre
ó énekeld meg az időt
de ne a pirosszemű madarak
gubbasztó károgását
valami szebbet
valami jobbat
énekelj a holdról
amint aranyát ötvözi
boldog asszonyod kibontott ölén
énekelj a sohsem múló szerelemről
a múltról
a jelenről
ó mondj már éneket
virágosat
csalogatót
Daphnis és Chloé boldogabb volt
mint a léten töprengő dán királyfi
vagy az a lobogó lélekkel kutató
nyugati mágus
énekelj már arról
mit csöpp gyermekeidnek hagysz
hagyatékul
akik még tágranyílt szemmel
szívják magukba a jövőt
ó énekeld meg az időt.
Reklám
