Gyerek-, kamasz-, felnőtt-, ének-, zene-, és tánctábor egyben, amelynek kapuja nyitva áll a műkedvelők és a profik előtt egyaránt. A Csipke Tábor célja egész évre muníciót adni, különlegessége pedig, hogy a magyarokon kívül, a nemzetközi résztvevők szívét is megdobogtatja. A zenén és táncon kívül megvan az ideje a táborban a sportnak, a fürdőzésnek, a kirándulásnak és a város zajától való elmenekülésnek. A Csipke Tábor hiánypótló több szempontból is – aki nem hiszi, járjon utána!
Az első tábor tizenöt évvel ezelőtt volt, összesen nyolcvan résztvevővel, azóta évről évre nőtt a társaság. Mára százhatvan fő körül mozog az az állandó mag, aki visszajáró vendégei tábornak. Salamon József főszervező elmondta, hogy idővel észrevétlenül családi táborrá alakultak. A magyarországi és erdélyi szakemberek gyermekeikkel együtt érkeztek, emiatt is töb gyermek foglalkozásra lett igény. Ami a résztvevők számát illeti New Yersey, New York, Chicago, Washington DC, Toronto jár az élen. A tábor zenekara idén az anyaországi Zagyva Banda volt, a táncosok egy részét is ők biztosították. A felnőtt táncosok többek között Kádár Ignác, Deffend Irén, Fundák Kristóf és Kaszai Lili mellett leshették el a néptánc csínját-bínját. A felsorolt oktatók boncidai, felcsíki, rábaközi motívumokkal készültek. A tanulásnak természetesen „tétje” is van, az ünnepélyes táborzáró gálán adnak számot a megszerzett ismeretről a résztvevők.
Kilenc hónap hosszú idő, de nagyon megszerettük itt. Kovács Viola és Szanyó Gábor New Brunswick Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasai is tánctanárok, akik kérelmezték, hogy egy hét hosszabbítással utazzanak haza Magyarországra. Mindketten táncoktatással foglalkoztak ottlétük alatt, így a Csipke Tábor méltán koronázta meg a szűk egy éves tartózkodásukat. Viola és Gábor idősávja a táborban a délelőtti és a délutáni program között volt, így azok is ráértek, akik a zenei blokkban tanultak. Bár a pihenőidőben táncoltatták a résztvevőket, meglepően sokan éltek a lehetőséggel, hogy elsajátítsák a kalotaszegi invertita lépéseit. A KCSP alatt az volt az elsődleges dolgunk itt, amit otthon a szabadidőnkben csináltunk. Sokkal jobban rá tudtunk hangolódni a táncanyagokra, mert csak ezzel foglalkoztunk, nem volt mellette főállásunk – fogalmaztak a fiatalok. Tudni kell róluk, hogy a követelményeken kívül teljesítettek, hiszen vállalták, hogy hétvégente átjártak Clevelandbe (egy irányba hat órás út), hogy a novemberi regös gálaműsor zárókoreográfiáját betanítsák. Amikor nem tudtak eljutni a clevelandiekhez, akkor a New York-i Délibáb Együttest próbálták a covid után újraéleszteni. Ezekből az erőfeszítésekből két sikeres produkció is született. Beindítjuk a motort, de azok járatják, akik itt vannak. Mindent meg tudnak tanulni, csak el kell hinniük magukról – így búcsúzott a diaszpórától Viola és Gábor.
Ifj. Magyar Kálmán családjában többgenerációs a néptánc-szeretet. Édesapjától örökölte a hagyományt, megszerette a néptáncot, népzenét és ő is átadja gyermekeinek. A tizenkilenc éves Csenge és a tizenhat éves Soma immáron oktatóként vettek részt a táborban. Kálmán szülei a 70-es években szervezték meg a diaszpórában a táncházmozgalom alapjait. Magyarországi zenészeket és táborokat hoztak, hogy tanítsanak. A tábor szakmai vezetője úgy érzi, jó kezekben van a tábor is, és a néptánc jövője is a diaszpórában.
Ugyan már sokszor járt Amerikában, de a Csipke Táborban most szerzett élményeket először. Éneket tanított és hasonló rendezvényekről a táborozók nagy részét már ismerte. Enyedi Ágnes szerint végig nagyon jó volt a hangulat, szeretetteljes közösségben töltötték az időt. Úgy látja, teljesen egyedivé teszi a tábort az, amilyen magas színvonalon zenélnek a fiatalok. Ahogy hozzáállnak a kultúrához, példaértékű. Szívesen és jól énekelnek. Ágnes számára csodálatos volt, hogy olyanok is beültek boncidai dalokat tanulni, akik nem tudnak magyarul. Az pedig külön fantasztikus tapasztalás volt számára, hogy többedik generációs magyarok milyen szépen beszélnek magyarul.
Salamon Soma zenetanár harmadszor konstatálta, hogy a Csipka Táborba látogató fiatalok milyen hihetetlen fejlődésen mennek keresztül tábortól táborig. Párját ritkító, amilyen technikásak a fiatal prímások, amilyen lendülettel állnak fel táncolni mindannyian, és amilyen szeretettel és lelkesedéssel élik meg. Van egy fajta fegyelem bennük. Otthon az ember ritkán találkozik ilyennel – mondta a furulyaoktató.
A Csipke Tábor visszatérő vendége, a Heveder zenekar tagja, Fazekas Levente prímás, zenetanár, aki a haladók hegedűoktatója volt a táborban immár nyolcadik alkalommal. Túl nagy változást nem látok, generációváltás van. Azok, akik gyerekek voltak az első években, már elérték a felnőttkort és oktatnak. Ebben az évben volt új generációs dömping. A tábor egykori kezdeményezői már negyen-, ötvenévesek, átveszik tőlük a stafétát gyermekeik. A helyszín is ugyanaz már tizenöt éve, csupán a zenekarok változnak a Csipke Táborban. A szervezők és oktatók célja, hogy úgy menjenek haza a résztvevők, hogy számolják a napokat a következő táborig. Amikor kisebbek, sokkal nehezebb megértetni velük, hogy a zene miért fontos. Nem mindennapos tevékenység számukra, ha nem olyan a családi háttérből érkeznek. Ha nincs meg a szülői támogatás, elfelejtődik és ez a tevékenység a Csipke Táborra korlátozódik. A következő kapaszkodó a nyelv után, az a kultúra: hogyan énekelsz, hogyan táncolsz. Sok olyan embert ismertem meg, aki itt sajátította el a kultúrához való ragaszkodását. Ha a táncházmozgalom egyszer beszippant, onnan már nincs menekvés – zárta szavait a prímás.
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
