Már évek óta mondogatják családtagjaim – főleg a nagyfiam, aki testközelből látja, mennyire sok időt töltök a számítógép előtt és hallott már ilyesmiről –, hogy érdemes lenne kipróbálnom egy hangfile-átalakítót, mert rengeteg munkaidőt spórolhatnék meg vele. Sokáig nagyon határozottan ellenálltam az ötletnek, mert úgy éreztem: ha nem én magam gépelem le a beszélgetéseket – amelyek rendszerint elég hosszúra nyúltak –, az már nem is az én munkám. Épp ezért kollégáimat sem kérdeztem soha, vajon ők használnak-e ilyesmit.
Nemrég viszont annyi munkám lett hirtelen, hogy tudtam: esélyem sincs a tervezett időre befejezni őket, ami szakmailag ugyan nem, de magánéletileg nehézségeket okozott volna. Így Molnár Zsolt, a Bocskai Rádió műsorigazgatója javaslatára végül mégis kipróbáltam egy hangfile-átalakítót. Ő az Alrite-ot javasolta, így azt próbáltam ki én is. Annyira bejött, hogy azóta már nem is nagyon szeretnék másképpen dolgozni.
A hangfile-ok ugyanis másodpercek alatt írott szöveggé varázsolódtak, amiket úgymond felismertem és továbbra is az enyémnek érezhettem. Igaz, sokat kellett még dolgozni rajta, de ez egyáltalán nem baj, ha nem így lenne, már nem is tekinthetném sajátomnak a szöveget. Az utómunka nagy mennyiségének egyébként nem az átalakító az oka, hanem az én munkamódszerem.
Én ugyanis mindig azt kérem az interjúalanyaimtól: úgy beszéljenek, mintha nem lenne előttük/közelükben mikrofon, így sokkal nyugodtabban, lazábban beszélnek, viszont sokszor elkalandoznak, de a lényeg: ha nem siettetem őket, sokszor kiderülnek olyan dolgok (személyiségjegyek, élettörténetek, stb.), amelyek egy feszített tempójú, hivatalos stílusú interjúban nem jönnének a felszínre. Emiatt viszont korábban az is előfordult, hogy olyan hosszú lett a hangfelvétel, hogy visszahallgatáskor (és a szöveg legépelésekor) egyszerűen nem jutottam a végére, s csak egy részét tudtam leírni. Ez a gondom most teljesen megszűnt.
Bármilyen hosszú is egy hanganyag, a programmal ugyanolyan gyorsan válik írott szöveggé, és bár a szóbeli elkalandozások miatt valamelyest több vele az (amúgy sem megspórolható) utómunka – a végeredmény miatt mindenképp megéri. Az Alrite automatikus hangfelismerés alkalmazásnak köszönhetően cikkeként sok munkaórát spóroltam meg, a szöveg pedig jobb és teljesebb lett, mintha én gépeltem volna le. A program nemcsak a szavakat, a központozást is elég jól végzi, így annak korrekciójával sem kellett túl sok időt töltenem. Egyetlen kritikai észrevétel: az idegen nyelvű (esetemben angol) szavakat, tulajdonneveket (esetemben főleg földrajzi neveket) a program legtöbbször magyarosítja, értelmetlen szavakra, ezért jó lenne, ha lenne benne idegenszó-felismerő is.
Közben megtudtam, hogy az Alrite nemcsak hangfile-átalakításra képes, hanem videófeliratozásra és annak idegen nyelvű fordítására is. Ezeket a funkciókat is kipróbáltam (eddig egy-egy alkalommal), és egyikben sem kellett csalódnom. Az előbbivel kapcsolatban ugyanazok az észrevételeim, mint fentebb, azzal együtt, hogy nagyon hasznos, könnyű és gyors munka úgy korrigálni a szöveget, hogy közben hallod a hangfelvételt, és pontosan tudod hol tartasz, hiszen a feliratozás időpontja szerepel a programban, ami nagyon előnyös.
Ahogy a program is felhívja a figyelmet, a fordítást csak akkor érdemes megtenni, ha először korrigáltuk a leiratot. Én is így tettem. Az angol fordítás minősége abszolút elfogadható lett (sokkal jobb, mint egy Google fordítás), természetesen valamennyi utómunka azért ezzel is van. Mindenesetre itt is jó lenne, ha legalább a nagybetűvel írt tulajdonneveket nem változtatná meg, nem fordítaná le a program.
Összességében az Alrite számomra nagyon bevált, szívesen használom a jövőben is, ajánlani fogom minden újságíró, szerkesztő kollégámnak. Az ára is elfogadható, én elsősorban a hangfile-szöveg konverziót szeretném rendszeresen használni, a többire csak ritkán volna szükségem, ezért a Prime előfizetést választom.
Antal-Ferencz Ildikó
szabadúszó újságíró, blogger (igyiroken.hu)
