IDÉN IS FOLYTATÓDHAT AZ ISZLÁM ÁLLAM VISSZASZORULÁSA SZÍRIÁBAN ÉS IRAKBAN
Új év, új remények. Hiába az elhúzódó konfliktusok okozta fásultság és letargia, nincs ez máshogy a Közel-Kelet háború sújtotta térségeiben sem.
A szíriai polgárháború lassan a hetedik évébe lép, ám a stratégiai erőviszonyokban tavaly végbe ment változások minden eddiginél jobb alkalmat kínálnak a kiegyezésre. Ankara, Moszkva és Teherán kapva kapott a megfelelő alkalmon, és a várakozások szerint már januárban tárgyalóasztalhoz ültetik a szembenálló feleket. Még a szkeptikusok szerint is sikerrel járhatnak a béke érdekében tett újabb erőfeszítések. Aleppó elfoglalásával szinte biztossá vált, hogy az új Szíriában is jelentős szerepet fog játszani az évtizedek óta uralkodó alavita elit, a politikai rendezés miatt azonban Bassár al-Aszadnak, formálisan legalábbis, minden bizonnyal távoznia kell a hatalomból.
Más megoldás nem is nagyon lenne elfogadható a felkelők részéről, hiszen a szimbolikus lépést valódi győzelemként kommunikálhatnák. A fegyverletételért pedig talán nem túl nagy ár, ha Damaszkusz jelenlegi ura a háttérbe húzódik. Főként, ha azt vesszük, hogy az ellenzéki erőknek továbbra is komoly tartalékaik vannak, és ha kell, akár még éveken keresztül dacolhatnak az oroszok és az irániak által támogatott kormánycsapatokkal.
A végső rendezésbe még számos szereplő beleszólhat
A végső rendezésbe azonban még számos szereplő beleszólhat. Nagy kérdés, az új amerikai adminisztráció mennyire tartja majd elfogadhatónak, hogy Washington megkerülésével igyekeznek pontot tenni a konfliktus végére. Az Egyesült Államok érdekeivel ellentétes béketerv, de akár Donald Trump legendás hiúsága is könnyen felboríthatja a végjátékra rendezett sakktáblát. Az sem lebecsülendő rizikófaktor, hogy a lázadók és a kormányerők esetleges kézfogója miként hat majd a konfliktus két alapvető, ám az alkuból mégis kihagyott résztvevőjére. Az Iszlám Állam és a kurdok keze messzire elér.
A szíriai hadszíntér mellett Törökországban is súlyos csapásokat tudnak végrehajtani. Ahogy Ankara növeli a téteket Szíriában, minden bizonnyal úgy fognak sűrűsödni a merényletek török földön is, ami még inkább kiélezheti az egyébként is rendkívül mély társadalmi törésvonalakat. Az államfő, Recep Tayyip Erdogan hosszú várakozás után, talán már idén megkoronázhatja politikai karrierjét, átalakítva az ország politikai berendezkedését az elnöki rendszer bevezetésével. A kisebbségi érdekek becsatornázása iránt egyébként sem túlságosan nyitott parlamentáris rendszer sutba dobása azonban még veszélyesebb gyúelegyet hozhat létre. Kisebb csoda kellene ahhoz, hogy a másfél éve lángtengerbe borult Törökországban kialudjanak az erőszak fáklyái.
Az Iszlám Állam visszaszorulása a jelenlegi körülmények alapján idén is folytatódni fog. Moszul eleste szinte biztosnak tűnik, bár a városi harcok könnyen elhúzódhatnak. A radikálisok által ellenőrzött iraki nagyvárosba tartó utánpótlási vonalakat már hetek óta zárva tarják, a kormányerők a nemrég újabb sikeres offenzívába kezdtek. Az iszlamisták sikeres kiűzése új helyzetet teremthet Irakban, ám politikai rendezés hiányában újjáéledhet a helyi szunniták fegyveres ellenállása, ami végzetes lehet az ország területi integritása szempontjából. Ezen a téren a helyi kurdok is boríthatják az asztalt, ami ugyanakkor több regionális szereplőt is érzékenyen érintene.
Az utóbbi hetek történései újból napirendre helyezték az izraeli–palesztin kérdést is. Az atavisztikus ellentéteket vélhetően idén sem fogják feloldani, ám az erősen Izrael-barát Trump-adminisztráció akaratlanul is felizzíthatja a szunnyadó parazsakat. Egyet azért magabiztosan kijelenthetünk, 2017 is mozgalmas év lesz a Közel-Keleten.
Forrás: magyaridok.hu
