Mindig érezhetően felpezsdül egy közösség élete, amikor friss, lelkes és lendületes fiatalok kapcsolódnak be a mindennapjaiba. Ez különösen igaz a Kőrösi Csoma Sándor Program három ösztöndíjasára – Czagány Rékára, Pfeifer Anitára és Müller Miklósra –, akik fél éven át erősítették az Erie-tó partján élő magyar közösséget gyülekezeteknél és civil szervezeteknél végzett munkájukkal. A Bocskai Rádió műsorában annak jártunk utána, mennyiben sikerült megvalósítaniuk azokat a célokat, amelyeket az Egyesült Államokba érkezve tűztek ki maguk elé, és milyen szívvel térnek haza.
Pfeifer Anita a Bocskai Rádió kötelékében törekedett kamatoztatni tehetségét, és elsősorban a média eszközeivel, a rádióhullámokon és a közösségi médián keresztül építette a közösséget, szolgálva azokat, akik javára ösztöndíjasnak szegődött. Volt alkalma kipróbálni magát riporterként, szerkesztőként, és rutinosan kapcsolódott be vasárnapról vasárnapra a Bocskai Rádió háromórás élő adásába, ahol műsorvezetőként a clevelandi magyarok női hangjává avanzsált. A Bocskai Rádió tevékenysége nem áll meg Cleveland határainál, ezért Anitának lehetősége nyílt számos közösségi alkalmon részt venni a keleti és nyugati parton egyaránt. A hazautazás előtti hetekben különös megtiszteltetés érte, hiszen hosszabb interjút készíthetett Magyarország regnáló köztársasági elnökével, dr. Sulyok Tamással.
Anita a tökéletes példája annak, hogy nincs olyan tanulás vagy tapasztalat, amely ne lenne hasznosítható egy későbbi alkalommal vagy váratlan szituációban. A KCSP-re való jelentkezés előtt éveken át a Munkácson működő Munkácsy Mihály Magyar Ház kulturális menedzsere volt, munkájának szerves része pedig a sajtó tájékoztatása volt az aktuális eseményekről, megvalósult programokról. Clevelandben – a mikrofon túlsó végén – ennek köszönhetően tudta megnyugtatni a lámpalázzal küzdő riportalanyokat, és riporterként a lehető legnagyobb komfortot biztosítani számukra a beszélgetések során. Így fogalmazott:
„Nagyon jól éreztem magam ebben a feladatban, hiszen ez a rádiós munka kicsit egyesíti mindazt, amivel eddig foglalkoztam, hiszen van benne szervezési munka és van benne cserkészpedagógus munka is, emberközpontú minden esetben ez a tevékenység, és a kreativitás is nagyon széles spektrumon mozog.”
Czagány Réka állomáshelye az Első Magyar Református Egyháznál, valamint a gyülekezet berkeiben működő Nebuló Nyelviskolánál volt. Hétköznapi teendőin túl minden vasárnap gyerekekkel foglalkozott: először vasárnapi iskolát vezetett, majd a kisiskolások magyar tudását igyekezett bővíteni. Otthonról hozta magával mind a hitoktatói, mind az ifjúságnevelői tapasztalatot, de úgy érzi, mégis időbe telt, míg összecsiszolódtak, és megtalálták a közös hangot a gyerekekkel.
„Úgy nézett ki egy vasárnapi iskolai alkalom, hogy az elején vettünk egy bibliai történetet, ezt igyekeztem minél többféle módon feldolgozni a gyerekekkel, játékokkal, utána egy kicsit kézműveskedtünk, amit nagyon élveztek a gyerekek. Szinte elengedhetetlen része volt, hogy egy kicsit kiéljék a kreativitásukat. (…) Nagyon megszerettem őket, és a szívem csücskévé váltak, úgyhogy szomorú vagyok, hogy így el kell válnom tőlük, de örülök, hogy megismertem őket.”
Emlékezetes tapasztalat marad Réka számára, hogy az anyanyelvét – amelynek szépsége és gazdagsága számára természetes – olykor az idegen nyelv tanításának eszközeivel adja tovább a sokadik generációs magyar gyerekeknek.
Müller Miklós – ahogy az előtte szóló – szintén Szegedről érkezett. Tanári pályával és gazdag cserkészvezetői tapasztalattal vágott neki kiküldetésének. Két fő bázisa volt Clevelandben: a Nyugat-Oldali Evangélikus Gyülekezet és az egyházhoz tartozó Nyitott Szívek Magyar Óvoda és Iskola. Alapvetően a tanítás volt a feladata, de az evangélikus közösségben felmerülő egyéb szervezési feladatokba is szívesen bekapcsolódott. Cserkészként természetes volt számára, hogy amerikai tartózkodása alatt is magára ölti az egyenruhát. Erre leginkább a 14. számú Görgey Artúr Cserkészcsapatnál nyílt alkalma rajparancsnokként, de egy-egy projekt erejéig az Egyesült Magyar Egyletek is igénybe vették Miklós segítségét.
A három ösztöndíjas egybehangzóan úgy látja, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Program nemcsak munkatapasztalatot, hanem életre szóló emberi kapcsolatokat és meghatározó élményeket is ad. Mint fogalmaztak, mindenkinek érdemes belevágni, aki nyitott az új közösségekre, szívesen vállal aktív szerepet a diaszpórában, és szeretné kipróbálni magát egy nemzetközi környezetben, fejlesztené képességeit és feszegetné a komfortzónáját.
Clevelandben ráadásul külön erőt jelent, hogy az ösztöndíjasok nincsenek egyedül: egymást támogatva, közösen élhetik meg ezt az időszakot, ami még inkább hozzájárul ahhoz, hogy a program valóban maradandó élménnyé váljon. A videós interjúnkban részletesen meséltek a kint töltött hónapokról – érdemes meghallgatni a Bocskai Rádió beszélgetését itt:

Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
























