A tél beköszöntével újra előkerülnek a jól ismert figyelmeztetések: „Öltözz fel, mert megfáznak az ízületeid, és reumás leszel!” – de vajon mennyi igazság van ebben?
Bár a hideg kétségkívül hatással van a szervezetünkre, a reumás betegségek kialakulásáért mégsem felelős. A szakirodalom és a nemzetközi kutatások egyértelműen alátámasztják, hogy a reuma nem alakul ki attól, hogy valaki kabát nélkül szaladt át a téren, vagy átfagyott egy téli kiránduláson. A különböző reumatológiai betegségek hátterében jellemzően genetikai, autoimmun vagy egyéb komplex biológiai folyamatok állnak, amelyeknek nincs közük ahhoz, hogy az ízületek „megfáztak”.
A tévhit eredete azonban érthető: hideg időben sokan tapasztalnak fokozódó fájdalmat a térdben, csípőben vagy derékban, illetve merevebb ízületeket. Ez azonban nem új betegség kezdetét jelenti, hanem a már meglévő panaszok felerősödését. A hideg hatására az izmok és inak összehúzódnak, rugalmatlanabbá válnak, és romlik a keringés az ízületek környékén. Ez a természetes élettani folyamat vezethet ahhoz, hogy a korábban enyhe fájdalom élesebbé válik, vagy hogy a mozgás nehezebbé, merevebbé lesz. Ettől azonban maga a reuma nem „keletkezik” – csupán intenzívebben érezzük a már meglévő problémákat.
Miközben a kinti hideget gyakran ok nélkül hibáztatjuk, a tartós huzat és a légkondicionálás már jóval komolyabb hatást gyakorolhat a mozgásszervekre. A közvetlenül a nyakra vagy vállra irányuló hideg levegő – például autóban, irodában vagy lakásban – erős izomösszehúzódást válthat ki, rontja az adott terület vérkeringését, és gyors, kellemetlen fájdalomhoz vezethet. Ez ugyan nem krónikus betegség, de annál zavaróbb, és hosszabb távú, rendszeres huzat esetén tartós panaszokat is eredményezhet. Ezek a jelenségek azonban továbbra sem tekinthetők reumának, hanem a túlzott hidegterhelés helyi következményei.
Érdekes módon a hideg nemcsak ártani tud: számos esetben éppen hogy gyógyító hatású. A gyulladt, meleg, piros ízületeknél a rövid idejű jegelés kifejezetten ajánlott, mert csökkenti a gyulladást és a duzzanatot. Ugyanez igaz az akut sérülésekre – például bokaficamra, izomhúzódásra vagy térdsérülésre –, ahol a gyors hűtés csökkenti a bevérzés mértékét és enyhíti a fájdalmat. Fontos azonban helyesen alkalmazni a jegelést: mindig csak néhány percig tartson, és ne közvetlenül mélyhűtött jégzselével érjen a bőrhöz, mert az akár fagyási sérülést is okozhat. A hűtés nem használ olyan esetekben, amikor egy ízület egyszerűen csak érzékeny, de nem gyulladt vagy sérült; ilyenkor éppen ellenkező hatást válthat ki.
A modern hidegkezelési módszerek – például a jeges fürdők és a krioszaunák – ma már klinikailag is vizsgált terápiák. A hideg vizes merülés 10–15 fokos vízben történik, és fokozza a mikrokeringést, javítja az anyagcserét és segíti az izomregenerációt. A krioszauna extrém alacsony hőmérsékletet alkalmaz akár mínusz 130–190 fok között, és különösen hatásos az autoimmun eredetű sokízületi gyulladás kiegészítő kezelésében, valamint krónikus derékfájdalom esetén. A hidegterápia energiát adó, hangulatjavító hatása sem elhanyagolható, mivel az endorfinszint a kezelés után jelentősen megemelkedik.
Összességében elmondható, hogy a hideg önmagában nem okoz reumát, de jelentős hatással van a mozgásszerveink működésére. Amit tehetünk: öltözzünk rétegesen, kerüljük a huzatot, mozogjunk rendszeresen, és figyeljünk testünk jelzéseire. A téli hideg nem ellenség – inkább kihívás, amely megfelelő odafigyeléssel az egészségünket is szolgálhatja.
