A játék az ember alapvető biológiai szükséglete, amely nélkülözhetetlen szerepet játszik számtalan készség elsajátításában és az idegrendszer megfelelő érési folyamatában. A kóros játékszenvedély esetében azonban már nem az elsődleges biológiai szükségletek kielégítése jelenik meg.
A játékszenvedély előfordulása
Napjainkig nem készült felmérés, arról, hogy Magyarországon milyen mértékű a kóros játékszenvedély jelensége, de az Amerikai Egyesült Államokban végzett felmérések alapján a teljes népesség körülbelül 2-5%-át érinti a kóros játékszenvedély, míg ez az arány a 14-18 évesek körében körülbelül 7%. A férfiak aránya nagyságrendileg kétszeres a nőkhöz képest. A kóros játékszenvedélyről nehéz azonban előfordulási arányokat megadni, mivel rendkívül heterogén betegségcsoportról van szó, amelyben megtalálható a lottótól kezdve a sportfogadásokon és kártyajátékokon át a kaszinóig számos forma, sőt tágabb értelemben véve ide sorolhatók a számítógépes és internetes játékoktól függők is.
A játékszenvedély tünetei és lefolyása
A betegség lefolyása négy fázisra bontható.
Az első fázis a nyerő időszak. A betegek egy részénél a játék jelentős nyereséggel indul, ami miatt gyorsan kialakul a tolerancia és kontrollvesztés állapota. A beteg erősnek, győztesnek, gazdagnak érzi magát, illetve a későbbi beszámolóiban így látja ezt az időszakot.
A második fázis a veszteség időszaka. Nem várt veszteség, vagy a győzelem küszöbéről történő veszítés indítja be ezt a szakaszt. A szerencsejáték függő sorscsapásként éli meg ezt a szakaszt, és beindítja benne a veszteségek „hajszolását”, azaz a kényszert a veszteségek visszanyerésére. A környezet elől titkolja veszteségeit, egyúttal állandóvá válik a kölcsönök felvétele.
A harmadik fázis a kétségbeesés időszaka. Kifogynak a kölcsönök, teljes az anyagi csőd. Megjelennek az immorális ésvagy illegális cselekedetek – csalás, sikkasztás, tolvajlás. Ez a szerencsejátékos mélypontja, amely gyakran végződik letartóztatással.
A negyedik fázis a feladás vagy reménytelenség szakasza. A játékos már nem kergeti tovább a „mindent visszanyerek” illúzióját, ugyanakkor a szerencsejáték továbbra is fennmaradhat, de már csak az „akcióban lét” miatt.
A játékszenvedély diagnózisa
Az Amerikai Pszichiátriai Társaság úgynevezett DSM-IV-TR kritériumrendszere szerint, az alábbi felsorolásból öt viselkedésforma megléte megadja a diagnózist, amennyiben a játékszenvedély nem magyarázható mániás epizóddal (mániás depresszió fennállása esetén).
– A szerencsejátékokkal való intenzív foglalkozás (tervezgetés, élmények).
– A kívánt izgalom eléréséhez egyre nagyobb összegű tétek megjátszása.
– Ismételt sikertelen erőfeszítések a játék feletti kontroll megtartására, a játék csökkentése vagy abbahagyása érdekében.
– Nyugtalanság, irritabilitás, ha megpróbálja a játékot csökkenteni vagy abbahagyni.
– A szerencsejáték folytatása a problémáitól vagy rossz hangulattól való megszabadulás módja.
– Miután szerencsejátékon pénzt veszít, gyakran visszatér másnap, hogy veszteségét kiegyenlítse.
– Hazudik a családjának, kezelőorvosának és másoknak, hogy eltitkolja a játékszenvedély mértékét.
– Illegális cselekményeket követ el, hogy finanszírozza szerencsejátékát.
– A játékszenvedély miatt veszélyeztet vagy elveszít fontos kapcsolatot, állást, továbbtanulási vagy karrierlehetőséget.
– Másokra támaszkodva gondoskodik a pénzről, hogy a játékszenvedély okozta reménytelen anyagi helyzetén könnyítsen.
A játékszenvedély terápiája
A kezelésben mind gyógyszeres, mind pszichoterápiás eljárások szerepet kapnak. Kutatások alapján eredményesen alkalmazható az opiát ellenes (antagonista) nalmefen, vagy a kedélybetegségekben alkalmazott paroxetine. A pszichoterápiás módszerek közül elsősorban az önsegítő csoportoknak van szerepe, de elterjedtek a kognitív, illetve a kognitív-behaviorista terápiák is. Ezen terápiák hatékonysága azonban egyelőre nem igazolt.
Forrás:
Demetrovics Zsolt: Az addiktológia alapjai, ELTE Eötvös Kiadó, 2007.
