Kántor Pál: Nehéz magyarnak maradni

Idegenben nehéz magyarnak maradni,
Mégis magyar maradt Kossuth és Rákóczi.
Szerette is őket Turin és Rodostó,
Ajkukon volt mindig az édes, magyar szó.

Minket is elűzött sorsunk messze földre,
Hazánkat elhagytuk végleg, mindörökre.
De bármerre jártunk a nagy idegenben,
Hazánk szeretete, megmaradt szívünkben.

Se hír, se rang engem nem ösztönzött,
Magyar maradtam én idegenek között.
Gazdagabbá lettem itt egy kúltúrával,
De mindig törődtem hazámnak sorsával.

Kevés már a magyar itt idegen földön,
Sokan voltunk, de sok idős már hazaköltözött.
Ifjaink kevesek,… pedig sokan születnek,
De e nagy idegenben sajnos angolokká lesznek.

Reklám

Szívünknek fájdalmát talán nem értitek,
Mert idegenben élni különleges eset;
Családunk tagjai már mind itt születtek,
Nékünk ők a hazánk, nem folyók és hegyek.

Emlék már szép hazám, Tiszával, Dunával,
És a magyar rétek, tele vadvirággal.
Gondolatban mindig tiveletek vagyunk,
Mert mi itt is magyarok maradunk.

Itt is velünk Isten, segít minden napon,
Hozzá fohászkodunk, legyen Ő oltalom!
Itt is van szeretet, szabadságban élünk
Mégis nagyon hiányzik, kicsiny, magyar népünk!

Szép zászló van itt is, szép ez a gazdag föld,
De a zászlóm megmaradt: piros, fehér, zöld.
Fohászunk idegenben is mindig ez marad:
Drága Jó Istenünk, ÁLD MEG A MAGYART!