Kicsinek bizonyult a terem a Bolyki-völgyben, ahol„Valaki jár a fák hegyén” címmel a Kaláka együttes mutatta be Kányádi a versekre alapozott műsorát. Az előadóterem minden zugát feltöltötték az érdeklődők, akik ott akartak lenni a 86 éves költő köszöntésén, hallani verseit megzenésített formában, hallgatni őt, amint élvezetesen beszéli el élete egyes állomásait, élményeit. De hozták, vették a könyveit, hogy dedikálja, lássa el néhány szóval. 86 éves lettem én…Meglepetés a fény, a fény. Mondta a Mester az esti 2 órás elmélkedés kezdetekor amely élményszerzés azonban csak betetőzése volt annak, ami már 4 órakor elkezdődött az Érsek – kertben, ahol faültetésére jött össze Eger színe java. Az ünneplő közönség elé lépett a Kaláka együttes is, valamint egri főiskolások adtak elő verseiből. Kezében a lapáttal, elültetett Egernek nem csak egy fát, hanem egy erdélyi életszemléletet, a kisebbségi magyar megaláztatást, a kiszolgáltatottságnak belakott végtelen horizontjait, hogy figyelmeztessen mindenkori feladatinkra: nem ért véget a küzdelem. A sziporkázó szöveglabirintusba vitte el a hallgatóit mindenkor mosolyogva, hogy így ültesse be a kódokat, a múlt és jelen szellemiségét, ránk hagyományozva a feladatot: vigyük a keresztet egy-két stáción át a megkorbácsolt Krisztusért és a meggyalázott leszakított nemzettestvérekért. Kányádi létrát támasztott a mennynek gyermekkorában és létrát támasztott Eger honpolgárain keresztül a nemzet érzékeny fiaihoz, lányaihoz, hogy közelebb kerüljünk az Úrhoz és közelebb a nemzet égető gondjainak megoldásához. Eközben ő még közelebb került azok szívéhez, akik eljöttek hozzá. Hogy lássák, hogy megérintsék, hogy egy képet készítsenek vele. Miközben üzent odaátra is: még várjatok angyalok kicsit, míg elkészítek néhány kutat itt, aztán visszamegyek Gyimesfelsőlokra Berszán atyához, mert ott is szomjasak a gyerekek. Amikor beszállt a mikrobuszba, éjjel volt már, de csak mondta, mondtuk fennhangon a verseit, mert olyan ő, mint a kiapadhatatlan kút, amelybe ha belekóstolsz, örökké szomjazol, innod kell. Szavait szomjazó emberek ittak ezen az esten. De a szomjúság nem szűnik Kányádi közelében. Sokáig éltesse a Teremtő, Mester!
Szíki Károly
