Bóna Richárd atya húsvéti elmélkedésének középpontjában Jézus Krisztus feltámadása állt, mint a keresztény hit legnagyobb örömforrása. A clevelandi Szent Imre templom üres sírjának jelképéből kiindulva arra irányította a figyelmet, hogy Krisztus legyőzte a halált és a bűnt, ezért a hívő embernek nem csupán a földi dolgokra kell tekintenie, hanem a menny felé kell emelnie a szemét. A feltámadás reményt ad: aki Krisztussal kitart, az részesülhet az ő győzelmében is.
Az atya arról is beszélt, hogy az ember önmagától nem tudta volna jóvátenni az Istennel szembeni bűnt, ezért volt szükség Jézus Krisztus megváltó áldozatára. Mivel ő egyszerre valóságos ember és valóságos Isten, keresztáldozata végtelen értékű, és ez nyitotta meg számunkra az üdvösség útját. Éppen ezért a húsvéti öröm nem pusztán szép ünnepi érzés, hanem annak a felismerése, hogy Isten ténylegesen kiemelt minket a reménytelenségből.
Elmélkedésében kitért a húsvéti nyolcad és az Isteni Irgalmasság vasárnapjának jelentőségére is: az Egyház nyolc napon át ünnepli ugyanazt a húsvéti örömet, hogy mélyebben átgondoljuk a feltámadás csodáját. Bóna Richárd atya hangsúlyozta, hogy a feltámadt Krisztus nemcsak vigasztalni akar bennünket, hanem át is akar alakítani: olyan keresztényekké szeretne formálni minket, akik hűségesek, állhatatosak, és életükben a feltámadás örömére építenek.
