A Bocskai Rádió katolikus félórájában márciusban Bóna Richárd atya, a clevelandi Szent Imre templom plébánosa osztotta meg gondolatait a hallgatókkal. Elmélkedéseiben a nagyböjti időszak lelki üzenetére irányította a figyelmet: az imádságra, a megtérésre, az Isten utáni vágy felébresztésére, valamint a hitben való kitartás fontosságára.
(A videó felvétel megnézhető itt a weboldalunkon is a vasárnapi élőadás után.)
Az első részben Bóna Richárd atya imaszándékokkal fordult a hallgatókhoz. Imára hívott mindazokért, akik húsvétkor a katolikus egyházba készülnek belépni, ugyanakkor Magyarországért és a magyar nemzetért is fohászkodott, különös tekintettel március 15-e üzenetére. Arra buzdított, hogy a nagyböjti időszak legyen az őszinte önvizsgálat ideje, amikor a hívő ember a Szentlélek segítségével felismeri, hol van még szüksége mélyebb megtérésre és teljesebb istenkapcsolatra.
A második rész középpontjában a szamariai asszony története állt. Az atya rámutatott, hogy a korsó, amelyet az asszony otthagyott, a földi szükségletek és emberi vágyak jelképe, míg a Jézussal való találkozás során felfedezett „élő víz” már az Isten utáni mély lelki szomjúságot jelenti. Az elmélkedés arra hívta a hallgatókat, hogy a nagyböjtben tudatosabban keressék Isten jelenlétét imádságban, szentírásolvasásban, az Eucharisztiában és mindennapi lelki életük elmélyítésében.
A harmadik részben Bóna Richárd atya Szent Perpetua és Szent Felicitas vértanúk példáját állította a hallgatók elé. A két szent életén keresztül azt hangsúlyozta, hogy a hithez való hűség a legnehezebb próbatételek idején is erőt adhat az embernek. Perpetua bátorsága és lelki ereje azt üzeni, hogy aki Krisztussal együtt hordozza szenvedéseit, annak a legnehezebb helyzetek is átalakulhatnak a kegyelem helyévé, és a földi hűség végső jutalma az örök élet reménye.
