Mai szólásmondásunkhoz, melynek címe kereket old, személyes gyermekkori emlékek fűződnek. Évente egyszer kikocsikáztunk, azaz szekéren kimentünk egy távolfekvő tanyára rokonlátogatásra. Az odafelé vezető út egy magas dombon keresztül vezetett, hol a lejtőn meg kellett kötni a két hátsó kereket, majd eloldani, mikor e lejtő aljára értünk. Ez a szerep rendszerint nekem jutott, mivel könnyebben ugrottam le és szálltam vissza szekérre. A mai napokban azonban kissé más értelemben használjuk az ilyen kerék oldást. Halljuk, mint magyarázza el ezt nekünk a Mi fán terem című könyv.
