Hát véget ért az út, az életjáték,
Utolsó lépés csoda, kristály ajándék.
Létem üveggömbje millió darabra eltörött,
De amit szerettem, mit igazán szerettem– örök.
Ne búcsúztass könnyes szemmel, el kell mennem,
S mint egy szabad madár, repülj, repülj lelkem!
Kegyes volt hozzám az úr, 80 esztendőt adott,
S mind kikhez jó voltam, emlékük maradok.
Unokáim szeme tükrében leszek én a fény,
Földünk apró kis darabjai közt itt-ott remény.
Kócos lánykából, ősz hajú néni lettem,
Szememben varázsvilág most is, repülj lelkem!
Minden adósságom letudva, minden törlesztve,
Nincsen már vállamnak súlyos nagy keresztje.
Szívemben béke csillaga, lelkemben szeretet,
Öröm az, hogy utolsókig foghatom kezedet.
Teljesítve már a kaland, amiért leszülettem,
Új csodák várnak másutt, repülj lelkem!
Kedvesem szomorún ne állj sírom felett,
Orgonabokrod nyíló virága majd én leszek.
Vigyázok rád tovább a dalban, fákban, szélben,
Őrizd meg életem képét ringató szépségben.
Életkabátom elkopott, angyalszárnyra leltem,
Hívnak új dimenziók, hát repülj, repülj lelkem!
(Kerner Mariann; 2013.10.25.
Szerzői és minden jog fenntartva;
Megosztható változtatás nélkül,
mindennemű egyéb felhasználása engedélyköteles)
