Csütörtök kora délután jelentette be a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, hogy 2025-ben Krasznahorkai László nyerte az irodalmi Nobel-díjat.
Krasznahorkai László 18 éves korában megszökött Gyuláról. A városból, ahol született és felnőtt. Tette ezt azért, mert fellázadt a családja és a város ellen. Amikor évekkel később visszatért szülővárosába, már semmi nem volt a helyén. „Ott volt az út, amiről tudtam, de az nem ugyanaz az út volt. Ott voltak az épületek, a parkok, a vár, látszólag minden ott volt, de egyik sem volt az, amelybe beleszülettem és felnőttem.”
Ha Gyulára gondolok, erre a kisvárosra a román–magyar határon, folyamatosan veszteségérzésem van. Egyáltalán nem tudom, hogy amit Gyuláról gondolok, vagy amire visszaemlékszem a várossal kapcsolatban, az mennyire felelt meg az akkori valóságnak, amiben születtem és felnőttem.
Krasznahorkai László ezt korábban a Louisiana Channel YouTube-csatornának nyilatkozta, azzal folytatva, hogy valószínűleg olyan mértékben átszínezte a szülővárosáról alkotott képét, hogy amikor később visszatért, rövid időre, egész egyszerűen eltévedt.
Szegeden, majd Budapesten hallgatott jogot 1974–1976 között. Az ELTE bölcsészkarán 1977–1983 között szerzett magyar–népművelő diplomát. Első írása aMozgó Világban jelent meg 1977-ben, Tebenned hittem címmel. 1977–1982 között a Gondolat Könyvkiadónál volt dokumentátor, 1982-től szabadfoglalkozású író. Több alkotását, így például a Sátántangót is megfilmesítette rendező barátja, Tarr Béla.
Egyetlen irodalmi szándékból leírt mondatom sem származik irodalmi inspirációból. A Sátántangó sem, amely abból az élményből fakad, amikor a pubertás kor mélyén egy olyan világba kerültem, amelyet korábban nem ismertem. Szabadon választottam a legkizsákmányoltabb, legnyomorultabb emberek életét választva.
Krasznahorkai erről már egy író-olvasó találkozón beszélt, amikor Kepes András író, újságíró kérdezte őt a Leányfalutv felvételén.
A történetmesélés úgynevezett visszavétele, amely szerinte nem magyar jelenség, igazából a XXI. században történt meg. Y. mire gondolt.”
Azok közé tartozom, akik nem felejtették el a XX. századot – az irodalomban sem. De a kortárs írók jelentős része ezzel nem foglalkozik, mert üzletileg sem éri meg.
Krasznahorkai László számos díj kitüntetettje, köztük tulajdonosa a legrangosabb magyar állami díjnak, a Kossuth-díjnak is. A Digitális Irodalmi Akadémiának is tagja volt. 2008-ban vendégprofesszor volt a berlini Freien Universitäten. 2010 júniusában Berlinben megkapta a néhány évvel azelőtt alapított Brücke Berlin-díjat. Németül is megjelentSeibo járt odalent című elbeszéléséért kapta a 20 ezer euróval járó kitüntetést, amely fordítójának, a drezdai Heike Flemmingnek is szól. 2014-ben megkapta az America Award irodalmi életműdíját.
(Index)
Borítókép: Krasznahorkai László 2016. szeptember 19-én. Fotó: MTI/Marjai János
