Arab külsejű férfi huppan le a müncheni metróban az egyenes derékkal ülő német polgárok közé. A hétköznapi út folytatódik, ám a rendkívül halk metró utazóközönsége erős zajra lesz figyelmes. A férfi fülhallgatójából arab zene kezd üvölteni, ezzel elég egyértelművé téve származását. Egy idősebb, elegáns, piros kabátba öltözött hölgy ciccegni kezd, a férfi azonban láthatólag észre sem veszi, hogy esetleg zavarhat másokat. A többi utas valóban fel sem emeli a fejét. Mintha mi sem történt volna, tovább olvasgatnak, nyomkodják a telefonjukat. Csak néhány oldalsó, óvatos odapillantásból látni, hogy a németeknek ez mégsem tetszik.
A bajor főváros főpályaudvarára érve sötét tekintetek kísérik az utazókat. A Hauptbahnhofon bevándorló külsejű férfiak álldogálnak látszólag tétlenül, ki tudja, mire várva. Az utasok többsége ezért inkább nem pihen le csomagjaival a padokon és a pályaudvarra nyíló kávézókban. Jobb döntés mihamarabb vonatra szállni. „Ez egy nagyon összetett kérdés, nem tudok rá egy mondatban válaszolni” – esik kétségbe egy német szociológushallgató lány, amikor a véleményét kérdezem a müncheni reptéren. „Segíteni kell a bajba jutott embereken, de persze vannak problémák is. Több óra kellene, hogy elmondhassam a véleményem, sajnálom” – teszi hozzá elutasítóan. Egy másik, húszas évei végén járó nő mintha a liberális sajtó leckéit mondaná fel, magyarázni kezdi, hogy minden menedékkérőt be kell fogadnia Európának, és a falak nem jelentenek megoldást. Az álláspont tavaly óta cseppet sem változott: a társadalom egyik fele befogad, a másik pedig hallgat.
A feszültség persze a színfalak mögött növekszik. Az elfojtott indulatokat jól érzékelteti, hogy Németországban egyre nagyobb problémát jelent a bevándorlók elleni internetes kampány. „Számos hamis történet kering a világhálón a bűnöző menekültekről” – írja a Deutsche Welle című német lap, amely szerint ezek a hírek a közösségi médiában elképesztően népszerűvé váltak az utóbbi időben. Az egyik ilyen weboldal az „Einzelfall Map”, azaz „az egyedi esetek térképe”, amely rendőrségi jelentések alapján a bevándorlók által elkövetett bűncselekményeket és erőszakos támadásokat gyűjti össze és jelöli be a térképen. A lap mögött egyébként nem tudni, ki áll, de sokan az oroszokkal hozzák összefüggésbe. A bevándorláspárti média mindenesetre ellentámadásba lendült, és sorra jelennek meg az álhíreket lebuktató oldalak is.
De nem csak a neten keringenek bevándorlásellenes indulatok. A német belügyminisztérium adatai szerint tavaly legalább 3500 támadás érte a menekülteket és menedékkérőket, illetve szállásaikat. Ez azt jelenti, hogy átlagosan naponta tíz ilyen erőszakos cselekmény történt Németországban, ebből hét közvetlenül emberek ellen irányult. 560 ember sérült meg, közöttük 43 gyerek. De nem csak támadással védekeznek az érintett helyi lakosok.
Migránsok várakoznak a müncheni főpályaudvaron. Távol Afrikától
Münchenben tavaly építettek egy falat a helyi lakóházak és egy fiatalkorú menedékkérők számára készülő közösségi szállás között. A szomszédok az erős zajra hivatkozva harcolták ki az engedélyt egy négy méter magas fal építésére – közpénzből. A berlini falnak is nevezett építmény a jogvédő szervezetek szerint azért került oda, mert az emberek egyáltalán nem akarnak a közelükbe menekülteket. A szállás egyébként áprilisban fogad majd 160 kiskorú menedékkérőt. Németország 2015-ben több mint egymillió menekültet fogadott be, tavaly pedig további 280 ezer érkezett. Azóta Münchenben és a város körül 15 ezren tartózkodnak.
Sokak szerint ez nem elég: folytatódik a menedékkérők gyorsabb befogadását célzó kampány is. Március elején német bevándorláspárti szervezetek arra szólították fel Angela Merkelt, hogy az uniós mechanizmusnak megfelelően gyorsítsa fel a befogadást, hiszen a szeptemberig vállalt 27 500-ből még csak kétezret fogadott be. Münchenben egyébként február közepén mintegy háromszázan tüntettek akkor is, amikor 18 elutasított afgán menedékkérőt deportáltak a német hatóságok a reptérről. Ez volt a harmadik eset, amikor Kabulba indítottak ilyen járatot, korábban 80 – többségében felnőtt – férfit küldtek vissza Afganisztánba. A szervezetek azt nehezményezték, hogy Afganisztán nem biztonságos ország, így a menedékkérőket veszélybe küldik. Egy tavalyi, bizalmasnak minősített uniós dokumentum szerint mintegy 80 ezer olyan afgán tartózkodik az EU-ban, akiket elvileg ki kellett volna toloncolni.
A tüntetés azután történt, hogy Münchenben aláírtak egy megállapodást az EU és Afganisztán között. Az egyezmény szerint a migránskérdésben való együttműködésért – elsősorban visszafogadásért – cserébe az EU és az uniós tagállamok 2020-ig évente 1,2 milliárd eurót, vagyis 372 milliárd forintot utalnak ki az országnak. Kérdés persze, hogy ez mennyire lesz sikeres, és hogy az egyezmény mennyiben jelent megoldást a problémára. És kérdés persze az is, hogy mikor lehet újra nyugodt lélekkel megpihenni a müncheni Hauptbahnhof padjain.
CSÚCS A TÁBOROKRÓL
Olaszország, Németország, Franciaország és az észak-afrikai országok részvételével csúcstalálkozót terveznek az olasz fővárosba az afrikai migránstáborok felállításáról – jelentette be Marco Minniti olasz belügyminiszter a Corriere della Sera olasz napilap honlapján. Elmagyarázta, hogy az Afrikában felállítandó táborok a migránsok ellenőrzését szolgálják majd az Európába illegálisan bevándorolni akarók és a menedékkérők azonosításával. Elmondta, hogy a februárban Líbiával és Tunéziával aláírt migrációs egyezség után az olasz kormány ugyanilyen megállapodás aláírására készül Nigerrel és Etiópiával is, de az afrikai országokkal való együttműködésnek „európainak, nem csak olasznak” kell lennie. Marco Minniti hozzátette: „Lehetetlenség mindenkit befogadni, helyre kell állítani a határok védelmét.” Megjegyezte, hogy tavaly több mint 181 ezren érkeztek Olaszországba, szinte mind Líbiából indultak el, de líbiai egyáltalán nem volt közöttük. „Aki háború vagy éhínség elől menekül, annak joga van a menekültstátusra, a többieket haza kell toloncolni” – mondta. (MTI)
