Kós Károly egész alakos szobrát leplezték le pénteken délután Kolozsváron, az általa tervezett Kakasos templom udvarán. „Kós Károly azt is tudta, mi tetszik nekünk, mi illik hozzánk. A templomot úgy építette, mintha otthon lenne, az otthonokat pedig úgy, mintha templomok lennének” – hangsúlyozta a neves erdélyi építész, író, politikus nagyságát az avatóünnepségen Kató Béla erdélyi református püspök.
Az általa tervezett kolozsvári Kakasos templom udvarán leplezték le pénteken délután Erdély első egész alakos Kós Károly-szobrát. A neves erdélyi építésznek, írónak, politikusnak emléket állító szobor dr. Farkas Ádám Kossuth- és Munkácsy díjas szobrászművész alkotása.
Az Erdélyben premiernek számító szobor leleplezését hálaadó istentisztelet előzte meg a Kakasos templomban, melyen dr. Bibza Gábor esperes hirdette az igét.
Az istentisztelet után Kerékgyártó Zsolt, a Kolozsvár-Felsővárosi Református Egyházközség parókus lelkipásztora, Mile Lajos, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának főkonzulja és Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke leplezte le a szobrot,
mely a templom udvarán kapott helyet. Előtte térrendezési munkálatok folytak az udvaron, hogy méltó hellyé váljon az emlékmű számára.
Elevenné váló mozdíthatatlanság
Kerékgyártó Zsolt lelkipásztor ünnepi beszédében Kós Károly leszármazottait köszöntötte és a szoborállítás előzményeit elevenítette fel. Elmondta, pár éve született meg a gondolat, hogy szobrot állítsanak Kós Károlynak, és hálát adott azért, hogy ezt sikerült megvalósítani. Köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik hozzájárultak az emlékmű megvalósulásához külön említve a magyar kormánytól kapott támogatást.
Rámutatott, a szobor elkészítésére felkért dr. Farkas Ádám szobrászművész a Kós Károly iránti mély tisztelettel alkotta meg művét, mely most közkinccsé válik.
Mile Lajos főkonzul beszédében úgy vélte, hogy a Kós Károly-szobor felavatása nem csak az ünnepélyességet idézi, hanem a mozdulatlanság, a mozdíthatatlanság képzetét is, amit a magyar nyelv a „szoborrá merevedik” szófordulattal ír le. Úgy vélte, el kellene gondolkodni azon, miként tudjuk elevenné tenni egy olyan férfi alakját, akit joggal tarthat példaképnek az utókor.
A szó nem volt elég, tettek kellettek
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke beszédében rámutatott, hogy a szoborállítással kapcsolatos sok halogatás nem véletlen, oka van annak, hogy a nemzeti összetartozás napjának előestéjét jelölte meg az egyházközség a szobor felavatására. Rámutatott: nincs nagyobb tanítómestere az életünknek, mint Kós Károly. Ha Kós Károly nagyságának a titkát keressük, az abban látható, hogy az általa megteremtett és megépített épületekben evangélium hirdetett, mutatott rá.
A templomok mindenkor szimbólumokként is értelmezhetőek voltak. Kós Károly megjelenése előtt Erdély templomai is nagyban hasonlítottak a tőlünk Nyugatra épülőkhöz, viszont ő volt az első, aki úgy érezte, hogy mi nem kész épületeket kaptunk Istentől, hanem csak építőanyagot – és az bőven volt a Kárpát-medencében – s ebből kell felépíteni a sajátosat, az erdélyi templomokat” – fogalmazott az egyházi elöljáró. Mint mondta,
Kós Károly életművének egyik legszebb példája a kolozsvári Kakasos templom, amelyet immár a tervező szobra is kiegészít, aki ujjal mutat fel az általa teremtett építészeti csodára.
„Kós Károly tudta azt is, mi tetszik nekünk, mi illik hozzánk. A templomot úgy építette mintha otthon lenne, az otthonokat pedig úgy, mintha templomok lennének. Az épületek anyagául mindig a helyit választotta. (…) Kós Károly Kiáltó szavát ma is halljuk, építenünk kell, építeni fogunk tehát új erős várakat a régi Istennek” – mondta beszédében Kató Béla.
Hangsúlyozta, ez a Kós Károly-i üzenet a Nemzeti Összetartozás Napján, és erre figyelmeztet bennünket a templom előtt üldögélő, ujját feltartó szobor is. Az ünnepséget a Makói Ifjúsági Fúvószenekar előadása zárta.
(Krónika)
