A Beszterce megyei település református közössége 1691-ben épített sövényfalú templomot, melyet 1711-ben kőtemplommá alakított, majd 1800-ban újjáépített.
A templom 1711-ben készült kazettás mennyezetét a szakemberek különösen értékesnek tartják.
A településen korábban szászok és magyarok éltek. Egymás közelébe épült a száz evangélikus és a magyar református templom és parókia. Az instabil talaj miatt azonban mindkét templom megrongálódott. A szász közösséget a második világháború után kitelepítették a faluból, így a mintegy kétszáz lakosú település ma magyar többségű.
A károkat főként az instabil talaj okozta, emiatt a jelenleg használt templom tornya is süllyedni kezdett Fotó: Kiss Gábor
A református egyház megvásárolta az evangélikus parókiát és templomot, 2000 után mindkettőt újraépítette. Az evangélikus templomnak csupán a tornya maradt meg az eredeti állapotában. 2005 óta immár az újraépített templomban tartják az istentiszteleteket.
Székely Szabolcs tacsi lelkipásztor elmondta: a gyülekezettel együtt sajnálja a történteket, de megtették, amit lehetett.
Az orgonát és a harangokat még 2007-ben átszállították az új templomba. Oda viszik át az 1905-ben készített szószékkoronát, a Mózes-széket és a papné padját is. Hozzátette: jelenleg az új templom régi tornya is felújításra szorul, a szükséges engedélyeket várják a munkálatok elkezdéséhez.
(Magyar Nemzet / MTI)
A Besztercétől 20 kilométerre található pár száz lelkes településen a múlt században mindkét templom – az evangélikus és a református is – használatban volt, és a két lelkipásztori lakás is egymás mellett volt. Miután a második világháború után a szászokat kitelepítették, a falu magyar többségű lett.
A református gyülekezet Vajda Dániel jelenlegi szamosújvári lelkipásztor szolgálata idején előbb a volt evangélikus lelkészi lakást vásárolta meg, melynek helyére új parókiát építtetett, majd 2005-re a régi, romos evangélikus templom helyére is új istenháza épült. A szász templom ugyanis annyira rossz állapotban volt, hogy csak a tornyát tarthatták meg.
A tacsi reformátusok 1691-ben építettek sövényfalú templomot maguknak, majd 1711-ben Bethlen Ferenc főispán közbenjárására kőtemplommá alakították azt, 1800-ban pedig újjáépítették. A Szászrégen–Beszterce országút mentén fekvő települést zömében magyarok lakják, gyékénykosár-készítőiről híres.
(Krónika)
