Második igazán éles meccsére készülhetett férfi pólóválogatottunk a velünk azonos pontszámmal álló amerikaiak ellen. A magyar válogatott magabiztos, talán a vártnál egyértelműbb győzelmet aratott, és ezzel tovább tapad a csoport első két helyén tanyázó olaszokra és görögökre. A meccs reményteli újdonsága, hogy a magyar védelem, élén Nagy Viktor kapussal végre jól, sőt helyenként kiválóan állta a sarat.
Góllal indítottuk a meccset, az amerikaiak viszont a gól mellé emberelőnyöket is kaptak, ám ezekkel nem tudtak élni. Az egyenlítést Bowen messziről eleresztett lökete hozta meg nekik. A támadójátékunk akadozott, de legalább a védelmünk végre úgy a helyén volt, ahogy annak lennie kell. Emberelőnyből újra megszereztük a vezetést is, utána már csak egy-egy kimaradt emberelőny fért bele az első negyedbe mindkét oldalon. Az egy negyed alatt bekapott egyetlen gól az eddig gyengébb védekezést hozó meccsek után azért biztató volt.
A második negyed első támadásábban azonnal kihasználtak egy emberelőnyt az amerikaiak, majd hosszú percekig a védelmeké volt a főszerep, blokkok és védések következtek. A negyed közepének kellemetlen meglepetése volt, hogy az amerikaiak magukhoz ragadták az előnyt, és Varga Dénes hiába egyenlített precíz lövéssel, egy ügyes centergóllal ismét az USA ment 4:3-ra. Szerencsére nem hagytuk őket sokáig örülni, Vámos szép lövéssel egyemlített, majd Hárai svédcsavarral oktatta az amerikai védelmet, így egygólos előnnyel mehettünk nagyszünetre.
A harmadik negyedben tovább javultunk védekezésben, aminek leghangsúlyosabb eleme volt, hogy Nagy Viktor úgy döntött, neki most már inkább ne lőjenek gólt. A magyar kapus védőhatékonysága a 60 százalékot is elérte egyszer, ami elég komoly kihívás lehetett az ellenfél szemszögéből. Eközben elöl is termett némi babér nekünk, Manhercz használta ki, hogy kicsit őrizetlenül hagyták, majd Vámos fejezett be tökéletesen egy támadást. A negyed vége felé Manhercz ismét kicsit magára maradt, és magányát enyhítve, parádésan emelte át az amerikai kapust. Egy menettel a vége előtt néggyel vezettünk, úgyhogy nyugalommal várhattuk a befejező negyedet.
Az pedig a mi gyors gólunkkal kezdődött, ám úgy tűnik, a megnyugtató 9:4-nél túlságosan is megnyugodtunk. A bírókban is felderenghetett, hogy némi izgalmat csempésznek a teljesen simának tűnő meccsbe, többször is kontrát ítéltek ellenünk, illetve elmaradt egy-egy megtorlás, amikor a mi centerünket eltüntették a vízszint alatt az amerikai védők. Így két gólra felzárkózhatott az ellenfél, amin Manhercz igazított egyet szűk három perccel a vége előtt, ezzel eldöntve a nyitott kérdéseket. Bowen hiába lőtt bombagólt a sokadik magyar kiállítást kihasználva, ez már nem változtatott azon, hogy mindkét pont a miénk lett. Főleg, hogy az utolsó pillanatban Hosnyánszky is a kapuba bombázott, így visszaállt a háromgólos előnyünk, ami reálisan tükrözi a két csapat teljesítménye közti különbséget.
Egyesült Államok – Magyarország 8:11 (1:2, 3:3, 0:3, 4:3)
gól emberelőnyből: 5/16, ill. 3/10
gól ötméteresből: -/-, ill. 1/1
Címlapfotó: Manhercz Krisztián háromszor mattolta az amerikai kapust (fotó: MTI/Kovács Tamás)
