A Bocskai Rádió hallgatói rendhagyó adással találkozhattak az éter hullámain keresztül január elején. Molnár Zsolt, a Bocskai Rádió főszerkesztője már köszöntő szavaiban kifejezte: ez az adás túlmutat a megszokott kereteken. Egy olyan történet bontakozott ki, mely a kenyéren keresztül kapcsolta össze a hitet, a közösséget és a diaszpórában élő magyarság megmaradásának kérdését. A kenyér mint jelkép szervesen illeszkedett a Bocskai Rádió évindító hagyományához, amelyben minden esztendőt közös imádsággal, lelki elcsendesedéssel és Isten áldásának kérésével kezdenek.
Az adás első részében Nt. Tamásy Éva evangélikus lelkipásztor és Fülöp Johanna, a frissen sült kenyerek készítője voltak a stúdió vendégei. Molnár Zsolt házigazdaként idézte fel, miként vált a Magyarok Kenyere program az elmúlt években a rádió életének visszatérő, meghatározó elemévé. Elmondta: először 2021-ben kapott egy kis zacskó lisztet a programhoz kapcsolódóan, és ekkor született meg az a gondolat, hogy a kenyér ne csupán jelképként legyen jelen, hanem valóban elkészüljön. Egy alkalommal például kenyérsütő gép működött a rádió előterében az élő adás alatt, miközben a frissen sült kenyér illata betöltötte az egész épületet. Az eseményt természetesen lelkészi áldás – katolikus kifejezéssel élve: házszentelés – kísérte.
A tavalyi évben magyar búzából megsütött kenyér a clevelandi Csajka család asztalára került, akik egy részét tovább ajándékozták a Clevelandi Magyar Iskola számára. A gyerekek számára nemcsak kóstolás volt ez, hanem tanulás is: megértették, mit jelent a „15 millió búzaszem” szimbólum: a világ magyarsága – bár földrajzilag szétszórva – mégis egy közösséget alkot. Hiszen a kenyér is akkor tölti be valódi szerepét, ha megosztják, és közösséget formál.
Molnár Zsolt, a Bocskai Rádió főszerkesztője 2025 augusztusában abban a megtiszteltetésben részesült Magyarországon, hogy a Magyarok Kenyere eseményén a diaszpóra képviseletében részt vehetett a búza ünnepélyes összeöntésében. Innen hozta el Clevelandbe a magyar búzából készült lisztet és a parajdi sót, amelyek most központi szerepet kaptak.
Fülöp Johanna számára a kenyérkészítés nem alkalmi feladat, hanem évtizedes tapasztalatra és családi örökségre épülő tevékenység. A hallgatóknak elmondta, hogy a kenyérsütést édesanyjától tanulta, és számára mindig is többet jelentett egyszerű mindennapi ételnél. A Magyarok Kenyere program alapanyagaiból való sütés különös jelentőséggel bírt, hiszen a parajdi só személyes emlékeket idézett fel: férje Parajdról származik, így a kenyér egyszerre lett közösségi gesztus és családi emlékezés.
A beszélgetés lelki keretét Nt. Tamásy Éva evangélikus lelkipásztor rajzolta meg. Szavaiban a kenyér bibliai jelentése kapott hangsúlyt: a Szentírásban a kenyér nem pusztán fizikai táplálék, hanem az élet alapja, Isten gondviselésének jele és a közösség szimbóluma. Jézus szavait idézve – „Én vagyok az élet kenyere” – arra emlékeztetett, hogy a mindennapi kenyér fogalma messze túlmutat az asztalon lévő ételen. Magában foglalja az otthont, a munkát, az emberi kapcsolatokat, a békességet és a lelki táplálékot is. Az úrvacsora, a kenyér megtörése pedig a közösség egyik legmélyebb kifejezése.
Miután az evangélikus lelkésznő megáldotta a kenyeret, megérkeztek a stúdióba azok, akik ajándékul kapták ezt azt. A továbbadás nemcsak fizikai síkon értendő, hanem üzenetként is: értékátadás a fiatalabb nemzedéknek. Az adás második felében a gondolatmenet természetes módon a jövő felé fordult. Dr. Szentkirályi Endre és Nt. Tamási Éva vendégek osztották meg tapasztalataikat Pfeifer Anita műsorvezetővel a diaszpórában élő magyarság oktatásáról mint a kulturális önfenntartás útjáról. Sokszorosan bizonyosodott be: a nyelv, az irodalom, a történelem és a közös kulturális élmények átadása kulcsszerepet játszik abban, hogy a következő generációk is kötődjenek magyar identitásukhoz. A diaszpórabeli magyar oktatás tehát nem pusztán nyelvtanulás: közösségépítés, élményszerzés és értékátadás egyszerre. A szavalóversenyekhez, közös programokhoz hasonló kezdeményezések azt bizonyítják, hogy még azok a gyerekek is képesek kapcsolódni a magyar kultúrához, akiknek a nyelvhasználat nehézséget jelent. A közös felkészülés és szereplés önbizalmat ad, és erősíti az összetartozás élményét.
A beszélgetés során többször visszatért a kenyér készítésének folyamata mint párhuzam: a búzától a liszten át a megsült kenyérig hosszú út vezet, amelyhez idő, munka és türelem szükséges. Ugyanígy épül fel a diaszpórában élő magyar közösségek identitása is – nem egyik napról a másikra, hanem generációkon át.
A Bocskai Rádió adása ezen a napon nemcsak egy szimbolikus témát járt körül, hanem kézzelfogható módon mutatta meg, miként válhat egy egyszerű étek – a kenyér – a hit, a tanulás és a jövő generációi iránti felelősség közös nevezőjévé. A stúdióban megáldott kenyerek útja nem ért véget az adással: eljutottak a diaszpórában élő magyar gyerekekhez, akik közösségben ismerhették meg az üzenetet – az összetartozásét és a megmaradásét.
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
