Az ’56-os Antibolsevista Szövetség október 21-én megemlékezést tartott azoknak a hősi halottaknak a sírjánál, akik október 23. és november 9. között a szovjet hadsereg idevezényelt csapatai, a kommunista kollaboránsok és az ÁVH elleni fegyveres harcban vesztették életüket.
A szervezők arra gondoltak, hogy a 3000 hősi halottnak sokkal több hozzátartozója van, mint a 300 kivégzett mártírnak, és a halottakról való megemlékezésen legalább annyian lesznek, ha nem többen, mint a 300 kivégzett mártírról való megemlékezésen.
Arról sajnos megfeledkeztek, hogy a 301-es parcellában elkapart 298 “hivatalosan, bírói ítélettel” kivégzett forradalmár mellett van eltemetve az az öt kommunista is, akik “reformokkal” akarták a rogyadozó kommunista rendszert megmenteni, de egy igazi forradalomtól legalább úgy féltek, mint az ortodox bolsevikok.
A forradalom vérbe fojtása után két évvel Kádárék úgy szabadultak meg “reformer” ellenlábasaiktól, Nagy Imrétől és társaitól, hogy nevüket összemosták a forradalommal, és egy koncepciós per kapcsán kivégeztették őket. Ugyanúgy, mint tették azt bolsevik példaképeik, Trockij, Beríja, Kun Béla, Rakj László és a több tízezer, kommunisták által kivégzett kommunisták esetében.
Az életben maradt ún. “reformkommunisták”, amikor megroppant a talaj a kommunista rendszer lába alatt, és az éledező ellenzéki erők egyre többen idézték fel 1956 emlékét, létrehozták az ún. Történelmi Igazságtétel Bizottságot, és a Soros Alapítvány segítségével, melynek magyarországi megbízottja Vásárhelyi Miklós volt (úgy gondoljuk, személyét nem kell bemutatni), csak az öt kommunista rehabilitálását tűzte ki célul. Ebből lett a “nagy temetés” 1989. június 16-án, ahol nagy kegyesen, a POFOSZ erélyes követelésére engedtek egy 6. koporsót felállítani, az ismeretlen forradalmár emlékére.
Azóta is minden évben az állam vezetői a 90%-ban liberális média hatalmas támogatásával emlékeznek meg az öt kommunistáról mint a forradalom előkészítőiről, vezetőiről, hőseiről és mártírjairól, a 300-as parcellában, mellékesen megemlítve a mellette lévő 301-es parcella 298 kivégzett forradalmárját. Közben pedig mintha nem is lennének hősök háromezren, akik a harcok alatt estek el.
A lakosság döntő többsége a posztkommunista, liberális média jóvoltából csak a 301-es parcelláról tud, amit 23 éve összemosnak a 300-assal, és nem is hallottak arról, hogy voltak hősi halottak is, akiknek sírjait a Kádár-rendszer éveiben nagyrészt felszámoltak.
Így állt elő az a szomorú helyzet, hogy a Kerepesi temető 21-es parcellájában és környékén a megadott időpontban a várt 2-300 megemlékező helyett, alig 15-20 ember “sétálgatott,” óvatosan, figyelve a szervezők előkészületeit, és csak később mertek a megemlékezés közelébe jönni.
