A TemesváriHírek.ro megszerezte Tőkés László EP-képviselő beszédét, amely a Folytatólagosan elkövetett represszió – ugyanazon üldözöttek, ugyanazon üldözők című temesvári vitafórumom hangzott el szombat délben.
Megalkuvás nélkül
A bukaresti Egyetem téri diákmegmozdulások 25. évfordulója rendkívüli időszerűséget kölcsönöz mai temesvári rendezvényünknek. Néhány hónapja ugyanitt idéztük fel, hogy negyedszázaddal azelőtt aTemesvári Kiáltvány – egyebek mellett – példás formában kimondta, hogy: az egykori kommunista nomenklatúra és a hírhedt román titkosszolgálat tagjai három törvényhozási ciklus idejére ne vállalhassanak köztisztséget, magas állami funkciókat. Ugyanez vonatkozott az államelnöki tisztségre.
Amitől tartottunk – az be is következett. A megszorítás visszautasításában leginkább érdekelt Ion Iliescuellenforradalmár megkerülhetetlen akadályként állta útját a Temesvár Társaság antikommunista forradalmi követelményei érvényesülésének, az 1990. május 20-i „Vakok Vasárnapján” megtartott első „demokratikus” választásokon pedig a Ceauşescu-rezsim idején szocializálódott, sokszorosan manipulált és félrevezetett tömegek elsöprő többséggel segítették győzelemre a Román Kommunista Párt helyébe lépő Nemzeti Megmentési Frontot. A spontán antikommunista népfelkelés kezdeti energiáját felhasználó Iliescu irányította „államcsíny” rövid úton ekképpen vezetett a romániai kommunista restaurációhoz. Alig fél évvel a „bukása” után „pártunk és kormányunk”, valamint a volt Szekuritáté szinte zökkenőmentesen térhetett vissza a hatalomba. Demokratikus álcát és eurokonform alakot öltve, negyedszázad után is kellő taktikai érzékkel és – kommunista – professzionalizmussal őrzi pozícióit, aminek „csak” maga a nemzet és az ország népe látja kárát…
Temesvár azonban: nem alkuszik. A Temesvári Kiáltvány egy jottányit sem veszített igazából és érvényéből. A visszahúzó kommunizmus terhes öröksége elleni küzdelmünket tovább folytatjuk, mint ahogyan a demokratikus rendszerváltozás terén sem lehetünk megalkuvók.
A temesvári református templomban elhangzott egykori bibliai igék hasonlóképpen őrzik időszerűségüket és érvényüket. Pál apostol így szól hozzánk: „Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztusmegszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával” (Gal. 5,1). Intését a mai társadalmi és politikai valóságra lefordítva: nem szabad megengednünk, hogy a nagy áldozatok árán, a hőseink vérével kivívott szabadság a kommunista visszarendeződés áldozatává váljon. Amint Václav Havelmondotta volt: második rendszerváltozásra van szükség; az áldemokratikus posztkommunista rezsim is bukásra van ítélve.
Mai konferenciánk vetületében ez azt jelenti, hogy szabadságharcunkkal együtt és azzal párhuzamosan tovább kell folytatnunk igazságharcunkat. A történelmi és a társadalmi igazságosság – egyebek mellett – megköveteli, hogy szembenézzünk a kommunista múlttal, a nácizmus megítéléséhez hasonlóan ítéletet mondjunk a totalitárius kommunista diktatúra által elkövetett, emberiség elleni bűncselekmények valamint tetteseik fölött, és igazságot szolgáltassunk az áldozatoknak és utódaiknak.
A szovjet gulág, a kommunista munkatáborok, az üldözöttek, a deportáltak és a bebörtönzöttek százezreinek a sorsa igazság- és jóvátételt követel. A Tismăneanu-jelentés vagy Marius Oprea „leletei” mellett nem mehetünk el úgy, mint hogyha mi sem történt volna. Újvárossy Ernő mártíromsága, Traian Orban igazsága és Teodor Mărieş áldozatvállalása mementó gyanánt figyelmeztetnek kötelességünkre és feladatainkra.
Mindezzel együtt komor figyelmeztetőként állnak előttünk közelmúltunk olyan tragikus eseményei, mint az ún. terroristák 1989. decemberi vérengzései, az amúgy békés, „multikulturális” Marosvásárhely 1990-béli „Fekete márciusa”, vagy a Temesvár szellemében lezajlott Egyetem-téri tüntetések 1990 júniusában való leveretése. A pályáról idő előtt leparancsolt Dan Voinea főügyésznek még igencsak sok tennivalója akad a „terroristákkal” és a „bányászokkal”…
1989-ben – Istennek hála – megértük volt a Ceauşescu diktátor-házaspár bukását. Klaus Johannis elnökké választatását követően közel állunk ahhoz, hogy az „ifjúkommunista” Victor Ponta is nyomukba lépjen. Ion Iliescu és tettestársai demokratikus és törvényes számonkérése azonban még mindig várat magára.
Az állami korrupció szinte természetes velejárója és sajátja a posztkommunizmusnak. Éppen ideje volna már, hogy az elhatalmasodott korrupció bukásával a társadalmi igazságosság kerüljön hatalomra, és hogy politikai osztályunk ne a tisztességtelen haszonszerzésben és meggazdagodásban, hanem a társadalmi és gazdasági igazságtétel előmozdításában jeleskedjék.
Idén májusban az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformja Brüsszelben rendezett konferenciát a Nemzetközi igazságtétel a kommunizmus bűntettei ügyében címmel. Az Európai Parlament 2009. áprilisi határozatának köszönhetően létrejött nemzetközi szervezet tanácskozásán egy olyan európai büntetőbíróság létrehozását szorgalmazták, mely a kommunista diktatúrák által az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények és háborús bűnök számonkérését, illetve a még életben lévő tettesek felelősségre vonását volna hivatott intézni. A Platform – egyebek mellett – azt is számbavette, hogy Alexandru Vişinescu és Ion Ficior volt börtönparancsnokok törvény elé állításával, bár nagyon megkésve és igen lassú ütemben, de Romániában mégiscsak beindulni látszik egyfajta igazságtétel. A sorban a következő talán éppen Ion Iliescu volt államelnök lehetne – tehetjük hozzá.
Mindent egybevetve, nagy kérdés, hogy huszonöt évvel a kommunista parancsuralom bukása után mekkora az esély az egykor elkövetett bűncselekmények számonkérésére. Diktatórikus módon meddig tartható még fenn, hogy az idő múltával, egy európai uniós országban, szinte változatlanul, még mindig ugyanazok maradjanak az üldözöttek hátrányos szerepkörében, akik egykor ugyanazon régi-új üldözők részéről szenvedtek hátratételt?!
Az európai igazságszolgáltatás követelményeinek megfelelően, ennek a tarthatatlan állapotnak a volt kommunista országokban is egyszer s mindenkorra véget kellene vetni. Maga Európa és a tagállamai is csak úgy és akkor térhetnének a hiteles demokrácia és jogállamiság útjára, hogyha mind a nemzeti, mind a nemzetközi törvénykezés szintjén készek és képesek volnának törvény elé állítani az emberiség elleni bűnök, a tömeggyilkosságok és a háborús bűntettek elkövetőit. Ennek elérésére irányul az az indítvány is, mely 2009 decemberében – a nürnbergi per mintájára – a kommunizmus „temesvári perét” kezdeményezte (mellékeljük a Szándéknyilatkozatot).
Tőkés László
Forrás: TemesvariHirek.ro
Foto: TemesvariHirek.ro/Duma Constantin
