Kilencvenegy éves korában elhunyt Brigitte Bardot, a francia és az egyetemes filmművészet kiemelkedő alakja.
A színésznő, aki egy egész korszak számára testesítette meg a szépséget és a szabadságot, élete delén hátat fordított a csillogásnak, hogy minden energiáját az állatvédelemnek és a francia nemzeti értékek megőrzésének szentelje. Halálával a XX. század egyik legbátrabb és legőszintébb közéleti szereplője távozott, aki soha nem félt szembehelyezkedni a fősodratú elvárásokkal.
Brigitte Bardot 1934-ben, egy jómódú és hagyománytisztelő párizsi katolikus családban látta meg a napvilágot. Kivételes tánctudásának köszönhetően a rangos Párizsi Konzervatóriumban tanult balettet, de szépsége hamar a modellszakma felé terelte: alig 15 évesen már az Elle címlapján szerepelt. Filmes karrierje is ekkor indult el, miután egy meghallgatáson megismerte Roger Vadimot, akihez 1952-ben feleségül is ment.
Az igazi világhírt az 1956-os És Isten megteremté a nőt című alkotás hozta meg számára. Brigitte Bardot ebben a filmben egy olyan ösztönös és zabolátlan női karaktert formált meg, amely azonnal nemzetközi ikonná emelte.
Hatása a popkultúrára felbecsülhetetlen volt:
John Lennon és Paul McCartney például annyira rajongtak érte, hogy barátnőiknek is az ő stílusát kellett másolniuk.
Brigitte Bardot nemcsak a mozikban, hanem a nemzeti emlékezetben is helyet kapott: 1969-ben őt választották Marianne, a francia köztársaság szimbolikus alakjának első élő modelljévé.
Pályafutása csúcsán olyan rendezőóriásokkal forgatott, mint Jean-Luc Godard vagy Louis Malle, partnerei között pedig olyan neveket találunk, mint Marcello Mastroianni vagy Sean Connery. Zenei téren is maradandót alkotott, többek között Serge Gainsbourg múzsájaként. Azonban a sztársággal járó felszínesség és a média szüntelen nyomása egy idő után terhessé vált számára.
1973-ban, mindössze 39 évesen, ereje teljében hozott megdöbbentő döntést: végleg visszavonult a színészettől.
Élete második felét az állatok védelmének és politikai meggyőződésének szentelte. 1986-ban létrehozott alapítványa révén világszerte küzdött a kegyetlen állatkínzások ellen, legyen szó a fókavadászatról vagy a rituális állatvágásokról.
Brigitte Bardot azonban nem állt meg itt:
felismerte, hogy hazája kulturális identitása és biztonsága veszélybe került, ezért nyíltan és büszkén állt ki a Jean-Marie Le Pen vezette Nemzeti Front mellett.
Közéleti megnyilvánulásaiban kendőzetlen őszinteséggel beszélt a tömeges bevándorlás negatív hatásairól és a francia társadalom hagyományos értékeinek erodálódásáról.
„A bevándorlás ijesztő mértékű növekedésével kapcsolatban teljes mértékben osztom Le Pen nézeteit” – vallotta büszkén, még akkor is, ha emiatt a liberális véleményvezérek és a bíróságok folyamatos össztűz alá vették.
Brigitte Bardot számára hazája védelme és az állatok szeretete szorosan összefüggött: mindkettő a gyengék és a kiszolgáltatottak melletti bátor kiállást jelentette a modern világ romboló erőivel szemben.
Utolsó férje, Bernard d’Ormale szintén a nemzeti oldal elkötelezett híve volt.
Az ő halálával nem csupán egy szexszimbólum távozott, hanem egy olyan asszony is, aki bebizonyította, hogy a világhírnél többet ér az elvekhez való hűség. Brigitte Bardot neve így nemcsak a filmvásznon, hanem a francia nemzeti ellenállás történetében is fennmarad.
Borítókép: Brigitte Bardot fiatalon. Fotó: Studio Harcourt
