91 éves korában elhunyt az olasz divattervező, aki negyven fölött kezdte el felépíteni több milliárd dolláros birodalmát.
Metszően kék szemek, napbarnított bőr, hófehér haj, sötétkék póló és szövetnadrág, sugárzó magabiztosság – ezek voltak a világ egyik legismertebb és legsikeresebb olasz divattervezőjének az ismertetőjegyei. A haláláról szóló hírt számos lap közölte, köztük a la Repubblica.
Giorgio Armani úgy teremtett több milliárd dolláros birodalmat, hogy csak negyvenévesen tudta elindítani a saját vállalkozását, amihez eladta a VW Bogarát, és az első ruhákhoz kézzel festett pöttyöket az anyagra, mert nem engedhette meg magának a drágább, mintás textileket. Pár év után mégis a legnagyobbak között emlegették, könnyen be lehetett azonosítani, ha egy filmben az ő ruháit viselték a szereplők, és az 1980-as évek sikeres üzletembereit (férfiak és nőket egyaránt) a lezser elegancia jegyében megszabadította a merev öltönyök és kiskosztümök béklyójától. Neve ennek ellenére a luxus szinonimája lett, és a 20. század második felének meghatározó, legendás divattervezői közül ő volt talán a legszigorúbb, legszikárabb karakter.
Lazán elegáns
Giorgio Armani 1934. július 11-én született Piacenzában, középosztálybeli család középső gyerekeként. Édesanyja háztartásbeli volt, apja egy szállítmányozási cég könyvelője. Gyerekként élte át a második világháborút és a szövetségesek bombázásait. Giorgio kilencéves volt, amikor a barátaival találtak egy adag lőport, és amikor felgyújtották, olyan súlyosan megsérült, hogy másfél hónapra kórházba került. Fennállt a veszélye annak, hogy látása maradandóan megsérült, és az élmény hatására úgy döntött, hogy orvos lesz. A háború után az apja rövid időre börtönbe került a fasizmusban való részvétele miatt, és a család Milánóba költözött.
Nagyon szerény körülmények között éltünk. Azért szeretem annyira a munkámat, mert egy olyan világban alkothatok, amiről soha nem gondoltam volna, hogy a része leszek, egy világ, amit csak a filmeken láttam, amikről a könyvekben olvastam
– emlékezett később vissza a nehéz kezdetekre.
Miután 1953-ban leérettségizett, el is kezdte az orvosi egyetemet, de három év múlva be kellett vonulnia katonai szolgálatra. A leszerelése után kirakatrendezőként dolgozott Nino Cerruti cégéhez került, itt már divattervezéssel foglalkozott, és szabadúszóként másoknak is dolgozott. Az Armani név először 1974-ben bukkant fel a Sicons bőr ruházati cikkeket gyártó cég termékein, egy évvel később pedig Giorgio Armani S.p.A. néven saját divatcéget alapított.
Armani már elmúlt negyven, amikor saját lábra állt, a cégalapításról élettársa,
Én voltam az első, aki egy kicsit lágyított a férfiak megjelenésén, és keményített a nőkén. A férfiaknak nőknek szánt anyagból terveztem viseletet, és a férfidivatból pedig elloptam azt, amit a nők akartak, amire szükség volt – így született meg a power suit.
1980-ban már ő öltöztette Richard Gere-t azAmerikai dzsigoló
Nagyon szegények voltunk, nehéz volt az élet. Gyerekként a milánói mozikban találtunk menedéket. Ezek voltak az álmok palotái, a filmsztárok mind olyan gyönyörűek voltak. Teljesen elbűvölt a hollywoodi csillagok ideális szépsége
– nyilatkozta.
És ahogy egyre ismertebb lett, már neki sem kellett keresnie a celebek társaságát, hanem ők szerettek volna a közelében lenni: a 80-as években sorra fordultak hozzá azok a sztárok, akiknek elegük volt a régi Hollywood túlzó és giccses divatjából, és egyszerűbb, szofisztikáltabb viseletben szerettek volna megjelenni a vörös szőnyegen. A divat Bibliájának is nevezettWWD a visszafogottan elegáns Armaniba öltözött Michelle Pfeiffert: „Az agónia és az eksztázis.” A fotón Armani jelképezte a diadalmas új korszellemet.
15Galéria: Elment az ember, aki maga volt a divat(Fotó: Michel Maurou WWD Penske Media Getty Images Hungary)
A milánói Via Sant’Andreán, a divatnegyed kellős közepén 1983-ban megnyílt első Armani butik azonban nemcsak ruhákat, hanem alsóneműt, fürdőruhát, cipőket, táskákat és parfümöket is árult. A termékpaletta később is széles maradt, tervezett tévét a Samsungnak, telefont az LG-nek, egyenruhát rendőröknek, taxisofőröknek, az olasz nyári és téli olimpiai csapatnak, saját étterem- és szállodaláncot is alapított.
Mindig is úgy gondoltam, hogy a divat nem csak a ruhákról szól. Sokkal szélesebb közönséget érek el azzal, hogy más területeken is kipróbálom magam. Bármibe vágok bele, próbálok tartós és hasznos dolgokat létrehozni.
A milánói zászlóshajó üzlet 2008-ban átköltözött a szomszédos Via Montenapoleone 2. alá, ahol egy Armani által saját maga tervezett, háromszintes divatáruház található.
A 20. század végén azonban egy globális piacra dolgozó tervező már nem engedhette meg magának, hogy csak Európára koncentráljon, Amerikában is ott kellett lenni. A Los Angeles-i Armani divatüzlet a Rodeo Drive-on 1988-ban nyílt meg, és Armani jó stratégiai húzással felvette Wanda McDanielt,A Keresztapa producerének feleségét, hogy csábítsa be a leghíresebb színésznőket az üzletbe. Az első nagy sikert Jodie Foster hozta meg, akit 1989-ben még a legrosszabbul öltözött sztárnak választottak az Oscar-gála után, a következő évben azonban olyan sikert aratott Armani ruhában, hogy ezután nem volt hajlandó semmi mást viselni. Hamarosan a bolt rendszeres vásárlói között tudhatta a korszak legnagyobb sztárjait: Julia Robertset, Michelle Pfeiffert, Jack Nicholsont, John Travoltát, később pedig Cate Blanchettet, Beyoncét, Lady Gagát, David Beckhamet és Katie Holmest. Armani személyesen egyáltalán nem udvarolt a hírességeknek, úgy érezte, elég nagy név ahhoz, hogy ők keressék:
Ha egy filmcsillag Armanit akar viselni, majd felhív minket
– mondta.
Az Emporio Armani az elmúlt négy évtizedben folyamatosan terjeszkedett, ma már több száz butikból áll a világ 37 országában. Amikor 2013-ban a római Via dei Condottin új üzlet nyílt, a gálára olyan sztárok mentek el, mint Mila Jovovich, Tina Turner és Sophia Loren (az Andrássy úti budapesti Armani butik és kávézó viszont kudarcnak bizonyult üzleti szempontból, a 2009-es nyitás után kevesebb mint egy évvel be is zárt). Armanit 2002-ben aForbes 2015-ben múzeumot nyitott Milánóban, ahol nem csak régi és új kreációi, terveinek rajzai és korábbi divatbemutatóiról készült fotók is helyet kaptak.
15Galéria: Elment az ember, aki maga volt a divat(Fotó: Vittorio Zunino Celotto Getty Images Hungary)A fájdalom mint tanítómester
Giorgio Armani életében számtalan törés volt, ezek közül az egyik legmeghatározóbb tragédia az, hogy 1985-ben elhunyt partnere,
Ő segített, hogy higgyek a munkámban, az energiámban
– mondta róla később. Galeotti azonban a világméretű AIDS-járvány tetőpontján, 1984-ben elkapta a betegséget, és egy évvel később, alig negyvenévesen meghalt.
Élettársa elvesztését Armani soha nem heverte ki, egy 2001-es interjúban élete legnagyobb kudarcának nevezte, hogy nem tudta megmenteni a haláltól. Akkoriban azt találgatták, hogy visszavonul a munkától, de nem így lett, bebizonyította, hogy nemcsak tervezőként, hanem cégvezetőként is megállja a helyét.
A kreativitás a fájdalomból táplálkozik. Ha minden rendben megy, unalmas leszek
– nyilatkozta a divattervező, akit kötelességtudata segített át a nehezebb időkön. Az a kötelességtudat, az a mértékű fegyelmezettség, ami szakmailag a csúcsra repítette, de ami miatt a karrier mellett nem volt ideje másra.
Az ember meg tudja tanulni, hogyan lazítson, de azt hiszem, nekem már túl késő. Soha nem tudtam elengedni magamat. A munka mindig fontosabb volt, túlzottan kötelességtudó voltam. De ez vagyok én, nem tudnék másként viselkedni.
Armani sokszor emlegette, hogy a munkája miatt komoly áldozatokat kellett hoznia, nincs sok barátja, de megbízható emberek kis csoportja veszi körül, és a cégében nagyon támaszkodott a családtagokra, például húgára, Rosannára, és unokahúgaira, Silvanára és Robertára.
A divatcézár, aki nem akart divatos lenni
Az utolsó években sokan a szemére vetették, hogy nem tud megújulni, nem tud újat mutatni, de őt ez nem hatotta meg. Nem tetszett neki, hogy a divatvilág olyan mértékben felgyorsult, hogy a cégek folyamatosan ontják magukból az újabbnál újabb kollekciókat, hogy a luxus is egyfajta tömegtermék lett, és a vásárlók rohannak a trendek után.
Soha nem akartam csak úgy divatos lenni. Megvannak a saját ötleteim és elképzeléseim, és nem félek az árral szemben úszni. A divat úgyis mindig változik. Van, amikor a trendek összhangban vannak a stílusommal, és van, amikor nem. Nem igazán érdekel. Nincs értelme szembemenni a korszellemmel, de soha nem gondoltam azt, hogy ami új, az automatikusan jó is.
Persze a pénztárcabarát, szélesebb réteg számára elérhető márkája, az így is bő egy évtizeddel hamarabb indult el, mint a haute couture kreációit felvonultató Armani Privé. Jellemző volt az, hogy bár melegségét soha nem tagadta, nem is nagyon beszélt róla, 2015-ben – a korszellemmel nem éppen összhangban – azzal borított ki sokakat, hogy egy interjúban kijelentette, nem szereti, amikor valaki extrém módon hirdeti a homoszexualitását: „Egy homoszexuális férfi 100 százalékig férfi. Nem kell homoszexuálisan öltözködni.”
Ezt saját maga is betartotta. Giorgio Armani egyike volt azoknak a sikeres és kreatív embereknek, akik mintha uniformist viseltek volna. Ha lakberendezésről volt szó, szerette a hivalkodást, de ami az öltözködést illeti, rendre ugyanazokat az alapdarabokat viselte.
A divatiparban dolgozom, de nem öltözöm divatosan, mert tudom, hogy nálam ez nem működne sem a testalkatom, sem a hozzáállásom miatt.
Számtalanszor bevallotta, hogy nagyon érdekli az emberi test, annak esztétikája, de nem úgy, ahogyan a legtöbben gondolnánk. Több újságíró is azzal kezdte a róla szóló cikket, hogy amikor interjúra érkezett, Armani azonnal végigmérte, hogy mit viselnek, de nem azért, hogy ítélkezzen, csak szakmai érdeklődésből.
15Galéria: Elment az ember, aki maga volt a divat(Fotó: Stephane Cardinale Corbis Getty Images Hungary)
A férfi- és a női ideálja egyaránt a természetes szépség volt, felszólalt a plasztikai műtétek, sőt a túl sok gyúrás ellen is. Nem szabad elfelejteni, hogy egyike volt azoknak a divattervezőknek, akik 2006-ban egy anorexiás női modell halála után vállalták, nem szerepeltetnek nullás, azaz európai számozás szerint 34-es konfekcióméretű modelleket a bemutatóikon, és megpróbálta emögött egységbe terelni a kollégáit (bár voltak emiatt később kellemetlen pillanatok). És igen, nehéz elképzelni ezt valakiről, aki szemmel láthatóan örökre ifjú akart maradni. Armani nem tagadta, hogy nem volt elégedett a külsejével, hogy tele volt komplexusokkal, 50 éves volt, amikor komolyabban kezdett el dolgozni azon, hogy jó karban legyen, de ez sem csak a hiúságról szólt, hanem részben arról, hogy tovább megőrizze az egészségét, és így jobban bírja a munkát.
A szakmai elkötelezettségéből és fegyelmezettségből fakadó határozottsága miatt sokan gondolták, hogy komor, sótlan ember, de ez távol állt az igazságtól. Gyakran mondta, hogy igenis szokott mosolyogni, sőt sírni is, bár elismerte, idő kellett ahhoz, hogy fel merje vállalni az érzéseit. Kedvességét a rajongói testközelből is megtapasztalhatták, nem nagyon mondott nemet egyetlen közös fotóra vagy éppen autogramra sem.
Milyen jogon utasíthatnék el egy embert, ha másnak már igent mondtam? Ez nem lenne fair
– nyilatkozta. Hozzátette, számára az volt az egyik legnagyobb elismerés, ha valaki azt mondta, nem a kreációi miatt kedveli, hanem azért, mert egy kedves fickó.
Csodás érzés, hogy létre tudtam hozni egy ilyen birodalmat, de még mindig úgy tekintek magamra, mint egy egyszerű, vidéki fiúra.
(Index)
Borítókép: 91 éves korában elhunyt az olasz divattervező, aki negyven fölött kezdte el felépíteni több milliárd dolláros birodalmát. Fotó: Estrop/Getty Images Hungary
