74 éves korában váratlanul elhunyt Vágó István, magyar televíziós műsorvezető, szerkesztő és a Demokratikus Koalíció politikusa, A hírt a Demokratikus Koalíció elnöksége jelentette be április 29-én.
„Váratlanul elhunyt Vágó István barátunk és társunk. A sikeres televíziós, az ország egykori legnépszerűbb vetélkedőjének vezetője, a Szkeptikus Társaság alapítója, a Demokratikus Koalíció elnökségében sok-sok éven át dolgozó társunk örökre itt hagyott minket. A tényekért, a tudományért, a rációért és a szabad, európai Magyarországért folytatott küzdelmét mostantól nélküle kell folytatnunk.
A Demokratikus Koalíció Vágó Istvánt saját halottjának tekinti, a párt közössége, politikusai, kollégái, támogatói osztoznak a család gyászában. István, nyugodj békében!
– közölte a Demokratikus Koalíció elnöksége az Index cikke szerint.
Vágó István a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán diplomázott. Először mérnökként és külkereskedőként dolgozott. Az 1975. évi Riporter kerestetik című vetélkedőben tűnt fel, s 1997-ig a Magyar Televízió munkatársa volt. Olyan televíziós, rádiós vetélkedők, játékok, műsorok vezetése fűződött a nevéhez, mint a Barkochba, a Ki miben tudós?, a Kerék Bár, Soha jobb kort, a Most mutasd meg, a Fele sem igaz, Hogy kik vannak, Jókai, Szivárvány. Az Álljunk meg egy szóra című nyelvművelő műsor – amelyet Grétsy Lászlóval vezetett – 500. adása alkalmából 1997 januárjában nívódíjat kapott. 1997-től a TV2-n az Esti Broadway, majd a Mindent vagy semmit című vetélkedőket vezette. 1999-2009-ben az RTL Klub kereskedelmi csatorna munkatársa, ahol elsősorban a Legyen Ön is milliomos című műveltségi kvíz-műsor kötődött a nevéhez. A vetélkedő 2007-ben túljutott az 1000. adáson. Miután a műsor megszűnt, 2009-2010-ben a TV2-n vezette a Párbaj című vetélkedőt. Több könyve is megjelent: Fele sem igaz I-II. (1984-86), Álljunk meg egy szóra (Grétsy Lászlóval, 1992), Kérdezni (és) tudni kell (1996). Televíziós munkája mellett basszusgitározott, a Favágók együttes tagja volt.
A 2014-es önkormányzati választáson a Demokratikus Koalíció, az MSZP, az Együtt–PM és az „Európai Föderalisták” közös jelöltjeként indult önkormányzati képviselőjelöltként. 2015 januárjában belépett a Demokratikus Koalícióba, 2020-2023 között az országos elnökség tagja volt. Munkásságát 1990-ben Magyar Lajos-díjjal, 1994-ben és 2000-ben Aranyszarvas-díjjal ismerték el. 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (polgári tagozat) kitüntetést kapta meg, 2006-ban Prima-díjat kapott. 2023-ban Új Köztársaságért Díjjal tüntette ki a Demokratikus Koalíció pártalapítványa.
(MTI alapján)
„Kérlelhetetlen volt és sokszor haragos: értünk haragudott” – reakciók Vágó István halálára
Vágó István halálhírére politikusok és hírességek is reagáltak, alább ezekből szemezgetünk.
– írja Karácsony Gergely főpolgármester.
„Remek televíziós, nagyműveltségű kolléga, akit gyászolok. István, nyugodj békében!” – írja Rónai Egon műsorvezető.
Pikó András józsefvárosi polgármester így emlékezett: „Műveltsége és szakmai intelligenciája az akkori fiatal újságírók számára, akik között ott voltam én is, vitathatatlan volt. Lehetett tőle tanulni. Lehetett vele vitatkozni is, és sokszor kellett is. Mert ha valamiben meggyőződött, legyen az tudás, világnézet vagy politikai álláspont, amellett őszintén és teljes lényével állt ki. (…) Nem akart mindenkivel jóban lenni – köszönöm, hogy mi mindig jóban voltunk és maradtunk”.
Kálmán Olga csak fűzött hozzá: „Nincsenek szavaim.”
„Öregkorára a DK politikusaként, Gyurcsány egyik legodaadóbb híveként időnként, sőt valójában
– posztolta Apáti Bence.
Deák Dániel ezt írja: „Nem a mi politikai közösségünkhöz tartozott, ugyanakkor vitathatatlan tény, hogy a magyar közélet egyik legmeghatározóbb alakja távozott személyében.”
Somogyi Zoltán így fogalmaz: „Vágó István, akivel szinte soha nem értettünk egyet, néha idegesítő is volt ez, de mindig lehetett vele vitatkozni, és mindig tisztelte a vitapartnerét. Nem hazudott, az igazság keresése mindvégig belső mozgatója maradt. Többször voltunk közös műsorban, egyszer-kétszer a lakására is meghívott egy kávéra (nagyon közel laktunk egymáshoz). Mindenről értesült volt, mindig cigarettafüst volt körülötte. Ezer nyelven beszélt. Gyászollak, István! Szörnyű, hogy egyszer mindenki elmegy.”
(Mandiner)
