Néhány nappal ezelőtt bejárta a magyar sajtót a rendkívüli hír: magyar–horvát archeogenomikai kutatás részeként a Magyarságkutató Intézet sikeresen meghatározta a Hunyadi leszármazottak genetikai örökségét. Háttér-információkat azonban csak most, egy csütörtökön tartott sajtótájékoztatón adott az intézet.
A történelmi érdeklődéséről jól ismert Kásler Miklós miniszterelnöki biztos, a Magyarságkutató Intézet tiszteletbeli elnöke széles panorámába helyezte a Hunyadi családot.
Felvázolta az Árpád-házhoz kötődő királyeszmét, annak átalakulását az Anjouk idején, gyökeres megváltozását Luxemburgi Zsigmond és a reneszánsz Mátyás idején.
A folyamatból kiemelve mutatott rá Hunyadi János hitvallására, aki a pápához írt levelében életét és halálát a haza és a kereszténység szolgálatában látta kiteljesedni. Ez az örökség – állította Kásler Miklós – Mátyás uralkodásának is meghatározó eleme maradt.
A miniszteri biztos a genetikai kutatás szélesebb összefüggéseiről is beszélt elmondva, hogy a Hunyadi család gyulafehérvári temetkezőhelyét az Erdélyt megszálló román katonák feldúlták, a csontokat szétszórták. Így hiába őrizte meg a történelem a huszadik század elejéig Hunyadi János fiának csontjait, a lefejezett Hunyadi László maradványait, azok ma már nem lelhetők fel.
Ám megtalálhatók voltak, illetve
ma is megtalálhatók a horvátországi Lepoglavában, a Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatására szentelt templom gótikus szentélyében, Hunyadi Mátyás fia, Corvin János és unokája, Corvin Kristóf sírhelye.
Makoldi Miklós Zsombor, az MKI Régészeti Kutatóközpont igazgatója elmondta, hogy a horvát–szlavón báni méltóságot viselő Corvin János temetkezési helyét nem érte el a török, nem pusztította el ellenséges had, így egy XIX. századi régészeti feltáráson kívül soha nem bolygatták a sírokat. – Amikor a sírfedlapot felemeltük, elénk tárult az a gótikus sírkamra, amit a XIX. század óta nem látott senki, s amely háborítatlanul őrizte a két Corvin – egy harminc év körüli férfi és egy ötéves forma gyermek – csontjait.
A régészeti feltárás kétséget kizáróan azonosította a csontokat. Egyfelől – számolt be róla Makoldi Miklós – a sírban talált csontok pontosan megfeleltek a XIX. századi régészeti leírásnak, másfelől, és ez a fontosabb, megfelelnek annak is, amit a két Corvinról tudunk. Például Corvin János csípőficamának nyomai felfedezhetők voltak a csontvázon.
Az archeogenetikai kutatásokról Neparáczki Endre, az MKI Archeogenetikai Kutatóközpont igazgatója számolt be, elmesélve, hogy a dermesztő hidegben milyen embert próbáló körülmények között vettek csontmintát a maradványokból, milyen módon sikerült minimális rongálást okozva kinyerni a csontszilánkokat, s hogy miként lett ebből a mintából genetikai eredmény.
A kapott adatok tükrében egyelőre annyi mondható el – fogalmazott Neparáczki Endre –, hogy
a Corvinok ősi európai genom összetételűek, azaz hasonlóságot mutatnak az európai neolit mintákkal, illetve a később a Kárpát-medencében élő népekkel, személyekkel.
Ami egyebek mellett azt is jelenti, hogy
nagy biztonsággal kizárható az a legenda, amely a Hunyadiakat Luxemburgi Zsigmond családjával hozza kapcsolatba.
Kérdésre válaszolva Kásler Miklós arra is rámutatott, hogy az eredmény a Hunyadiak származásával kapcsolatban nagyon sok legendát kizár. Ám látni kell, hogy az a genetikai jelleg, amit e családnál láthatunk, egész Közép-Európában megtalálható.
A magyar királyi maradványok azonosításának folyamatában
ezek után csak szerencse dolga, hogy a Székesfehérváron megőrzött több száz személy csontjai között mikor sikerül rábukkanni Mátyás király földi maradványaira.
Az első hírek a kutatás eredményiről ITT.
Borítókép: A Magyarságkutató bejelentése (Fotó: Mirkó István)
